A bükk a Magyar-középhegységben 600 m fölött erdőalkotó, többek közt a Gödöllői-dombság területén is élő faj. A Kárpátokban 400–1200 m között egyeduralkodó.
Elterjedése és jellemzői
A hűvösebb és csapadékosabb éghajlatot kedvelő, mészkedvelő faj, ezért Magyarországon leginkább a középhegységek tetőin, illetve északi lejtőin nő, az Alföld peremére ritkán ereszkedik le. Későn lombosodik, de akkor mély árnyékot ad, és maga a bükk is jól tűri az árnyékot. Levele talajjavító hatású, a virágait pedig a szél porozza be. A makkokat ősszel erdei állatok, például mókusok, szajkók hordják szét, amik aztán tavasszal, az avar alatt, sötétben fognak kicsírázni. Erdészetekben őszi magvetéssel, míg a kertészetekben növényházi oltássál szaporítják.
A közönséges bükknek egyébként vannak olyan gyümölcsei is, amelyek ősszel megnőnek és beérnek, és úgynevezett "bükkösök", - ezek a gyümölcsök fás borításukról ismertek, amelyet sokan sündisznónak is nevezhetnek, mivel tüskék vannak benne, és két vagy három barna magja van.
A precíziós technológiák alkalmazása és a rezisztenciakezelés ma már nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség a fenntartható és versenyképes kukoricatermesztés érdekében.
Új kutatások célja, hogy a hiányzó információk révén jobban megértsük az ökoszisztémák változásainak globális hatásait.
A kiskertek művelése az öngondoskodáson túl állandó elfoglaltságot és új célt is adhat a hátrányos helyzetű családoknak.
Volumenében továbbra is takaréklángon van a termékpálya, értékben pedig még csökken is.
2023-ban olyan megállapodás született a WWF és a K&H között, amelynek célja a biodiverzitás fontosságára való figyelemfelhívás.
Az elmúlt évek időjárási anomáliái – különösen a csapadékszegény, aszályos tavaszok – folyamatosan növelik a posztemergens gyomirtási technológiák jelentőségét a kukoricatermesztésben.