Bükk

A bükk a Magyar-középhegységben 600 m fölött erdőalkotó, többek közt a Gödöllői-dombság területén is élő faj. A Kárpátokban 400–1200 m között egyeduralkodó.

Elterjedése és jellemzői

A hűvösebb és csapadékosabb éghajlatot kedvelő, mészkedvelő faj, ezért Magyarországon leginkább a középhegységek tetőin, illetve északi lejtőin nő, az Alföld peremére ritkán ereszkedik le. Későn lombosodik, de akkor mély árnyékot ad, és maga a bükk is jól tűri az árnyékot. Levele talajjavító hatású, a virágait pedig a szél porozza be. A makkokat ősszel erdei állatok, például mókusok, szajkók hordják szét, amik aztán tavasszal, az avar alatt, sötétben fognak kicsírázni. Erdészetekben őszi magvetéssel, míg a kertészetekben növényházi oltássál szaporítják.

A közönséges bükknek egyébként vannak olyan gyümölcsei is, amelyek ősszel megnőnek és beérnek, és úgynevezett "bükkösök", - ezek a gyümölcsök fás borításukról ismertek, amelyet sokan sündisznónak is nevezhetnek, mivel tüskék vannak benne, és két vagy három barna magja van.