Citromfű

A citromfű kert egyik legszebb gyógynövénye könnyen termeszthető, sokszínűen felhasználható, növekedése gyors és intenzív. Ezekre figyeljünk, ha termesszük!

Az orvosi citromfű (Melissa officinalis) régóta kedvelt gyógynövény a kertekben. A Dél-Európából származó növény meleg- és napfénykedvelő. Lágyszárú, bokrosodó, terjedő tövű, évelő növény, akár 1 m magasra is nőhet. A föld alatti gyöktörzséből tarackló sarjak nőnek, melyek vízszintesen terjednek. Ezekből a sarjakból újabb és újabb hajtások fejlődnek. Élénkzöld, aromás illatú, tojásdad alakú levelei keresztben átellenesen állnak, szélük fogazott. A levéllemez enyhén szőrözött. Nyáron nyíló, apró méretű, álörvökben elhelyezkedő ajakos virágai krémfehér színűek, enyhén illatosak. Apró, makkocska termései fényesek, fekete színűek, tojásdad alakúak.

Termesztés és ápolás

A citromfű erősen fényigényes. A félárnyékot rosszul viseli, a ráeső árnyék elől a nap felé fordulnak hajtásai. Az árnyékoló hatások elől, föld alatti indáival évek alatt tovább kúszik. A levelén levő ritka pillás szőröknek fénygyűjtő szerepük van. A virágzáshoz a napsütésen kívül hosszú nappalokra is szüksége van. Jól tűri a szárazságot. Az aszályos évek kedvezőbbek számára, mint a hűvös, csapadékos nyarak. Az alacsony hőmérséklet és a fényszegénység időszakában a növekedése visszaesik, alig hoz virágot és az illóolaj-tartalma is erősen csökken.

A meszes talaj kedvező számára. Szélsőséges talajtípusok (futóhomok, szik) kivételével mindenütt termeszthető, még erősen kötött, de nem hideg talajokon is. Telepítésénél a könnyen melegedő, déli fekvésű helyeket keressünk számára. Laza, mély rétegű vályog, homokos-vályog talaj az ideális. Telepítésének megkezdése előtt ajánlatos szerves trágyával jól feltölteni a talajt (40-50 kg/10 m2). A jó szerkezetű és magas humusztartalmú talajokon alapos műtrágyázás is elegendő: 40-50 dkg pétisót, 30-50 dkg szuperfoszfátot, 30-40 dkg kálisót szórjunk ki 10 m2-es területre. A további években már elegendő 30 dkg pétisó, 25-30 dkg szuperfoszfát, 20 dkg kálisó ugyanakkora területre.

Szaporítása a szabadföldi magvetésen kívül történhet palántálással vagy tőosztással is. Évelő, 7-8 évig marad egy helyen, ezért vetésforgón kívül helyezzük el. Minden növény után telepíthető, ha gyommagokkal nem túl fertőzött a terület, ősszel a szerves, illetve a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyák kiszórása után nagyon fontos az alapos mélyszántás vagy ásás. A lassú kelés miatt érdemesebb palántát nevelni. A késő őszi, ún. tél alá vetés ideje november. A sorok között 50-60 cm-es távolságot hagyjunk. A magot kb. 1 cm mélyre vessük. A palántanevelést végezhetjük február végi-március eleji vetéssel fólia alatt, vagy áprilisi vetéssel szabad földön. Ilyenkor elegendő a 20-25 cm-es sortávolság, a vetési mélység 0,5 cm. A kora tavaszi vetésből kikelt kis növényeket májusban, a szabad földön nevelteket szeptember elején ültethetjük állandó helyre. A többéves ültetvény tőosztással is szaporítható. Ezt a munkát nyár végén végezzük, hogy a tél beálltáig még megerősödjenek a szétosztott részek. A tövet ásóval emeljük ki, majd fejlettségétől függően annyi részre osszuk szét, ahány önálló növény nevelhető belőle. Ez a módszer alkalmas az elöregedett állomány megújítására is, ilyenkor javasolt új helyre áttelepíteni a növényeket.

A citromfüvet virágzáskor, illetve közvetlenül a virágok teljes kinyílása előtt kell szedni. Legjobb a méhfüvet lesarlózni, azután padláson szétteregetve, megszárítani. Csak száraz időben vágandó, a délutáni órákban. Lassan szárítandó, a napsugár kizárásával. A száraz fű zsákba tömve szállítható.

Betegségek és kártevők

A kórokozók közül a rozsdagomba megjelenésére számíthatunk, a kártevők közül a levéltetvek, a földibolhák és a talajlakók (pajorok) okozhatnak gondot. Ellenük a vegyszeres védekezésen kívül az állomány 4-5 évenkénti áttelepítésével is védekezhetünk.