Gímszarvas

A gímszarvas az emlősök osztályának párosujjú patások rendjébe, ezen belül a szarvasfélék családjába és a szarvasformák alcsaládjába tartozó faj. Nemének a típusfaja.

A gímszarvas jellemzői és élőhelye A gímszarvas az egyik legnagyobb szarvasféle, Európa legnagyobb részét, a Kaukázus térségét, Anatóliát és Ázsia nyugati és középső részeit népesíti be. A gímszarvas a Marokkó és Tunézia közötti Atlasz hegységben is megtalálható, ez Afrika egyetlen szarvasa. Az állatot Ausztráliába, Új-Zélandra, Argentínába és Chilébe is betelepítették. Húsa a világ sok részén táplálékforrásnak számít, gyönyörű, egyedülálló agancsáért pedig sokan vadásznak is rá.

A gímszarvas Magyarország és egyben a Pilisi Parkerdő legnagyobb testű vadfaja, a kifejlett bikák testsúlya meghaladhatja akár a 200 kilogrammot is. A nőstény állatot tehénnek - ellés előtt ünőnek -, míg kicsinyét borjúnak hívják. Agancsot csak a hímek, azaz a bikák viselnek, akik minden tél végén elhullajtják, majd tavasszal újranövesztik fejdíszüket, ami akár 8-10 kilogrammosra is megnőhet. Erdei élőhelyén a gímszarvas legfőbb táplálékát a leveles hajtások és ősszel a makk jelenti. Napi 8-10 órát táplálkozik, aminek felében kérődzik.

A gímszarvas érzékeny állatnak számít, sokkal kevésbé alkalmazkodóképes, mint például a vaddisznó. A nagyfokú emberi zavarás miatt a 80-as években eltűnt a budapesti erdőkből, de a Budai-hegység fővárostól távolabb eső részein, a Pilisben, a Gödöllői-dombságban és a Gerecsében stabil az állománya. A gímszarvas a tisztásokkal és rétekkel tarkított lombos- és elegyes erdők lakója. A legjobb körülményeket valaha bizonyára a folyóárterekben találta meg, de kedveli a hegyi erdőket is, és ma éppen Közép-Európa nyugati felén találhatók a legerősebb agancsosok. A faj mai elterjedési területét leginkább az befolyásolja, hogy hol lehet egy ilyen nagy testű vadat gondozni úgy, hogy ne támadjanak súlyos konfliktusok az erdő- és mezőgazdasággal. A természetes élőhelyekről a gímszarvas már szinte teljesen kiszorult.

A gímszarvas szaporodása

A gímszarvas szaporodási időszaka, a jellegzetes szarvasbőgés szeptemberben kezdődik. A bikák ilyenkor hangos bőgésükkel csalogatják magukhoz a teheneket, és ijesztik el vetélytársaikat, akikkel gyakran össze is csapnak. A gímszarvas borjak április-májusban 10 kilogramm körüli testtömeggel születnek. A szarvastehén jó anya, hosszan gondozza kicsinyét, akit 6-8 hónapon keresztül szoptat. A tehén és borja szagról ismerik fel egymást. Az ünők életük végéig anyjukkal maradnak, míg a bikaborjak egy-másfél év után önállósodnak.