A közönséges fagyal az ajakosvirágúak rendjébe és az olajfafélék családjába tartozó nemzetség. Fő elterjedési területük D- és K-Ázsiában, Ausztráliában van.
A közönséges fagyal jellemzői
A közönséges fagyal főként alakítható sövénynövényként ültethető, kimondottan népszerű lombhullató cserje. Ágrendszere, valamint dús lombozata, tömött falat alkot. Lombozatát kerekded, sötétzöld színű levelek alkotják, melyek ősszel rozsdabarna színben játszanak. Elsősorban a lombjukkal díszítő cserjék, egyszerű, ép szélű, keresztben átellenes levelekkel. Apró, fehér virágaik június-júliusban a hajtások csúcsán nyílnak, termésük többnyire fekete vagy kékesfekete bogyó.
A közönséges fagyal egy ellenálló, egyszerűen nevelhető növény, ami egy napos, világos és félárnyékos helyre egyaránt ültethető. Elviseli a kedvezőtlen városi környezetet és a szárazságot is jól tűri. Tavasz végén, valamint a nyár első felében kimondottan díszes, hófehér bugavirágzatot hoz, ősszel pedig fekete termést. A közönséges fagyal minden része, így télen is díszítő termése is enyhén mérgező, ezt tartsuk szem előtt!
A talaj típusára egyáltalán nem kényes, ami lényeges, hogy jó vízáteresztő legyen. Metszeni csak akkor szükséges, ha szabályos, nyírt sövényt szeretnénk belőle nevelni. Kártevőkre és betegségekre nem túl érzékeny, de a tripsz, a levéltetű, illetve a levélfoltosodás néha károsíthatja. A közönséges fagyalt fás vagy félfás dugvánnyal, esetleg hidegágyba való magvetéssel lehet szaporítani.
A precíziós technológiák alkalmazása és a rezisztenciakezelés ma már nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség a fenntartható és versenyképes kukoricatermesztés érdekében.
A kiskertek művelése az öngondoskodáson túl állandó elfoglaltságot és új célt is adhat a hátrányos helyzetű családoknak.
A szakértő szerint a 2025-ös év még az előzőnél is gyengébb lehet, hacsak nem jönnek ki hamar az új pályázati kiírások.
Volumenében továbbra is takaréklángon van a termékpálya, értékben pedig még csökken is.
2023-ban olyan megállapodás született a WWF és a K&H között, amelynek célja a biodiverzitás fontosságára való figyelemfelhívás.
Az elmúlt évek időjárási anomáliái – különösen a csapadékszegény, aszályos tavaszok – folyamatosan növelik a posztemergens gyomirtási technológiák jelentőségét a kukoricatermesztésben.