Közönséges gyertyán

A gyertyán sokáig nem volt kedvelt kerti fa, a különféle divatirányzatok is mellőzték, mert, nem szabályos, klasszikus szépségű fa. Ami biztos, hogy nem egy hétköznapi fáról van szó.

Egyúttal a gyertyán egyediségét éppen az adja, hogy törzse szokatlanul sima, gyakran nem egyenes, lombkoronája látványos kör keresztmetszetű! Ültetése azoknak ajánlott, akik szívesen tarkítanák kerti flórájukat egy buja, dús lombozatú díszfával, ami akár a birtok központi látványeleme is lehet!

A gyertyán megjelenése és elterjedése

A közönséges gyertyán a Pireneusoktól Dél-Skandináviáig, kelet felé Törökországig mindenütt gyakori. Tápanyagban gazdag, humuszos talajokon, főleg hűvösebb hegyvidéki erdőkben fordul elő, a síkságoktól egészen 1300 méteres tengerszint feletti magasságig. Tölgyesek vagy sövények állományalkotó faja, a Bükk-vidéken is előfordul. A közönséges gyertyán 15–20 méter magas, lomblevelű fa. Koronája széles és magas, szabad állásban szép, boltozatos, gyakran kissé szabálytalan. Gyakran már kis magasságban vagy akár tőből is erős ágakra oszlik. A lapos vagy szabálytalan törzs legtöbbször a belső szabálytalan szerkezet miatt jön létre, mivel rézsútos felépítése, amelyet velősugárként ismerünk, nagy és kiszélesedett, ezért, ha megnézzük az évgyűrűket, láthatjuk, hogy egyes részeken nagyobb, mint másokon.

A közönséges gyertáyn lassú növekedésű fa, az első 10 évben 30-45 cm-t nő évente, de ahogy öregszik a növekedése lelassul, viszont nem hosszú életű. Erős kérge sima és ezüstös világos-szürkeszínű; hasonlít a bükkfa színéhez és kellemes kontrasztban van a nyári zöld és az őszi rozsdabarna lombozattal. A levelek mogyoró zöld színűek, oválisak és 3-4 cm hosszúak, a szélük fűrészes; középen egy vastagabb ér húzódik, de a felületét több vékonyabb ér keresztezi.