Mustár

A fehér mustár, más néven angol mustár/ fehér repce Nyugat-Ázsiából és a mediterrán térségből származik. Több földrészen termesztik, Magyarországon is nagy területen. 

Magyarországon főleg a fehér mustár magját használják fel a mustárpép készítéséhez, más országokban a szareptai mustárt (Brassica juncea) is, ennek íze kissé a tormára emlékeztető. Olaját is felhasználják. Magja nyálkaanyag tartalma miatt enyhe hashajtó hatású; ezen kívül antibakteriális, antivirális, étvágygerjesztő, szélhajtó, emésztést segítő, vízhajtó, hánytató és nyálkaoldó hatása van.

Termesztés és ápolás

Rövid tenyészidejű növények. Magyarországon 105 – 135 napig vannak termesztésben. A mustár a talaj tekintetében nem túlságosan igényes. Száraz homoktalaj és szikesek kivételével szinte mindenütt termeszthető, megfelelő tápanyag ellátottság mellett. A magvak már 4-5 oC-on jól csíráznak. A termőtábla kiválasztásánál fontos szempont, hogy 500 m-en belül azonos vagy rokonfajú növény ne legyen, továbbá, hogy a terület mentes legyen a következő gyomoktól: Avena fatua, Sinapis arvensis, Raphanis raphanistrum, Cuscuta sp. A mustár legjobb előveteménye az őszi kalászosoknak,   nem vetjük monokultúrában repce, kukorica és napraforgó, valamint más pergő magvú és sok gyomot visszahagyó kultúra után. Nem jó előveteménye a burgonya, a paprika, a káposztafélék és a pillangósok.

A mustár-termesztés legfontosabb technológiai eleme a talaj-előkészítés. E munka befolyásolja – a klimatikus viszonyok mellett – a legjobban a termés mennyiségét és minőségét. A korai vetés érdekében feltétlenül szükséges az őszi mélyszántás. A barázdák elegyengetésével és korai simítózással tesszük ülepedetté a talajt, hogy egyenletes magágyat kapjunk. Vetés előtt, az egyenletes vetési mélység biztosítása és a mechanikai gyomirtás érdekében,  fogassal és kombinátorral járatjuk meg a talajt. Vetés után sima hengerrel kapcsolt magtakaró-fogas használata indokolt. Szoros összefüggés van a termés mennyisége és a vetés időpontja között. A korai vetésű állományok – melyeket március végéig elvetettek – jobban termékenyülnek, így több termést hoznak. Vetőmagmennyiség fehér mustárnál 12-15 kg/ha, barna mustárnál 8-10 kg/ha. A felhasznált vetőmag mennyiségét minden esetben a helyi talaj- és csapadékviszonyok határozzák meg. A vetést gabonavetőgéppel végezzük 24-30 cm sortávolságra. A  vetés mélysége: 1-1,5 cm.

Betegségek és kártevők

Legveszélyesebb gyomnövényei a következők: vadzab (Avena), köles (Panicum), fenyércirok (Sorghum), aranka (Cuscuta), galaj (Galium), vadrepce (Sinapis), sóskafélék (Rumex), káposztafélék (Brassica), csattanó maszlag (Datura), vadkender /Cannabis/.

A mustár betegségei között előfordulhat a pereneszpóra és a fehérsömör. A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy az időben elvetett mustárban ezek nem okoznak olyan mértékű károkat, hogy védekezni kelljen ellenük. A mustár növénykórtani szempontból fokozottan fogékony a fehérpenészes rothadásra. A gomba szaporítóképletei - a szkleróciumok - a talajban több évig /4-5 év/ életképesek, nedves évjáratokban jelentős károkat okozhatnak nemcsak a termésveszteség által, hanem a betakarított vetőmagban jelenlévő szkleróciumok nagy száma miatt is. A gomba e szaporítóképletei nagyságban, alakban és fajsúlyban gyakorta megegyeznek a mustármagéval, ezért tökéletes eltávolításuk nehézkes, mindenképpen többlet költséget és nagyobb kihozatali veszteséget okoz. A kórokozó elsősorban a savanyú kémhatású talajokon károsít, 7 pH felett a szkleróciumok hamarabb elpusztulnak. Megfelelő hatékonyságú védelmet a vetésforgó betartása mellett biofungicid granulátum vetés előtti talajra történő kiszórásával érhetünk el. A kiszórt gombaölőszert a magágykészítéssel egy menetben a talajba kell kombinátorozni.

Az állati kártevők elleni védelem kritikus része a mustár növényvédelmének. A nem kellő rendszerességgel figyelt mustárállományban jelentős károkat okozhatnak a következő kártevők: földibolhák, repcefénybogár, repce-becőormányos, repcedarázs, bagolylepke hernyók.