Orrszarvúbogár

Az orrszarvúbogár Európában, Észak-Afrikában és Észak-Ázsiában fordul elő. Jellegzetes megjelenésű bogár, nevét pedig a hímek feje tetején látható ívelt kinövésről kapta.

Az orrszarvúbogár jellemzői

Az orrszarvúbogár Magyarországon védett állat, természetvédelmi értéke 50 ezer forint! A hím és a nőstény orrszarvúbogarak között látványos eltérések mutatkoznak: a két nem ugyan azonos méretű nagyjából (24-45 milliméter hosszú), a hímek előtorának jóval markánsabb a dudorodása, és ahol a hímeknek „szarvuk” van, a nőstények homlokán csak kisebb púp díszlik. A szarvnak egyébként lényegében nincs különösebb szerepe. Mérete általában egyenesen arányos viselőjének termetével, így a hímek közti hierarchia békés eldöntésében lehet szerepe. Az orrszarvúbogarak alapszíne sötétbarna, a szárnyfedőkön viszont találkozhatunk vörösesbarna árnyalattal is.

Az orrszarvúbogár xilofág állat, ami annyit takar, hogy imágó állapotban fák - leginkább tölgyek - nedveit szívogatja. De nem csak a kifejlett állat kötődik a tölgyesekhez: a meleg tavaszi napokon megjelenő imágók legfőbb feladata a szaporodás. A nappal inaktív, táplálkozással foglalatoskodó orrszarvú bogarak szürkület és sötétség idején kapnak szárnya, de meglehetősen gyenge repülők - a párkeresés ekkor történik. A győztes hím megtermékenyíti a nőstényt, majd hamarosan el is pusztul. A nőstények akár őszig is elélhetnek, petéiket pedig leginkább korhadó fatörzsekbe, pusztuló rönkökbe rakják, de néha komposztba is.

Ma orrszarvúbogarakat legbiztosabban fűrésztelepek korhadó fűrészporhalmaiban, fából készült szerkezetek földbe ásott részeinél, kertvárosok és falvak utcáin láthatunk - és az említett lárváikat a komposztban. Nagyon fontos, hogy ha orrszarvúbogár-pajorokat találunk, akkor tegyük vissza a komposztba! Arra is ügyeljünk, hogy ne maradjanak éhen, halmozzunk rájuk még kerti hulladékot, ártani nem árthatunk nekik ezzel - és még csak véletlenül se ártsunk!