A pumi napjainkra a puli mellett az egyik legismertebb magyar terelőkutya, a magyar nemzeti örökség része. Ez a kutyafajta minden jószág őrzésére és terelésére alkalmas.
A pumi őshonos magyar kutyafajtánk, amelyet az ország területén a 17-18. század során alakítottak ki a puli és a merinói juhnyájakat kísérő terrier jellegű pásztorkutyák keresztezésével. Így jött létre a pulinál rövidebb szőrű, lebicsakló fülű terelőkutya, amely gyorsan népszerű lett a pásztorok között, hiszen minden jószág mellett használható volt. A pulit és a pumit sokáig nem tekintették különálló fajtáknak, csak a XX. század elején történt meg az elkülönítésük. A pumi törzskönyve ma is nyitott.
A pumi megjelenése
A pumi egy, a közepesnél kisebb méretű kutya, amely - megjelenését tekintve - le sem tagadhatja terrier őseit. Szőrzete 4-7 cm hosszú, tincses, nem nemezesedik, de rendszeres ápolást igényel: ajánlatos olykor trimmelni és ollóval igazítani. Leggyakrabban a szürke különböző árnyalataiban fordul elő, de van fehér, fekete és fakó színű is.
A pumi jelleme
A pumi élénk, szinte kimeríthetetlen fajta. Rendkívül éber, véleményének mindig hangos csaholással, ugatással ad hangot. Nagyfokú mozgásigényét leginkább kertes házban képes kielégíteni, lakásban csak az tartsa, aki naponta több órát tud rá szánni. Gyorsan tanul, hihetetlenül mozgékony, ideális a különböző kutyás sportok űzésére. Szeret szerepelni, a figyelem középpontjában lenni, „bohóckodni”, ezért elsősorban aktív, mozgalmas életet élő családoknak ajánlható.
A precíziós technológiák alkalmazása és a rezisztenciakezelés ma már nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség a fenntartható és versenyképes kukoricatermesztés érdekében.
A kiskertek művelése az öngondoskodáson túl állandó elfoglaltságot és új célt is adhat a hátrányos helyzetű családoknak.
A szakértő szerint a 2025-ös év még az előzőnél is gyengébb lehet, hacsak nem jönnek ki hamar az új pályázati kiírások.
Volumenében továbbra is takaréklángon van a termékpálya, értékben pedig még csökken is.
2023-ban olyan megállapodás született a WWF és a K&H között, amelynek célja a biodiverzitás fontosságára való figyelemfelhívás.
Az elmúlt évek időjárási anomáliái – különösen a csapadékszegény, aszályos tavaszok – folyamatosan növelik a posztemergens gyomirtási technológiák jelentőségét a kukoricatermesztésben.