A sáfrányos szeklice egy nálunk is több helyen termesztett növény. Régi fűszer- és festőnövény, de az utóbbi évtizedekben már elsősorban olajos magvaiért termesztik.
A sáfrányos szeklice jellemzői
A sáfrányos szeklice körülbelül 1-1,5 m-es magasságot elérő szúrós levelű növény, melynek narancssárga virágai a nyár második felében nyílnak. Régi festő és fűszernövénynek számít a kerti pórsáfrány és olajözön néven is ismert sáfrányos szeklice, melyből olaj is készül, ami különösebben nem ízletes és színtelen is. Fűszerként viszont aromás illatú, kesernyés ízű, fűszerezésre a fészekből kicsípett szirmokban található bibéket használhatjuk. Mindezen kívül sárga és vörös színű festékanyag nyerhető ki belőle. Használhatjuk levesek, mártások, tészták, sütemények, rizsételek, de sajtok, gyógyteák, vajak, és italok (például borok), színezésére, ízesítésére is. De a virágkötészetben is használják, például száraz termését a csokrok, szárazvirág kompozíciók díszítésére használják, a kertben magas termetű térelválasztó növényként lehet ültetni.
A sáfrányos szeklice termesztése
A sáfrányos szeklice nem túl igényes növény, szépen fejlődik a száraz, meleg és a napos helyeken is, de a szárazságot is jól tűri. A talajjal szemben sem túl válogatós, igaz legjobban a mély rétegű, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Magjait áprilisban vessük el kb. 3-5 cm mélyre, a sorok között 40-60 cm-es sortávolságot hagyjunk. Ha túl sűrűn kelne a vetés, akkor ritkítsuk 10-12 cm-es tőtávolságra. A gyomtalanításon kívül lényegében nincs is egyéb tennivalónk.
A precíziós technológiák alkalmazása és a rezisztenciakezelés ma már nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség a fenntartható és versenyképes kukoricatermesztés érdekében.
A kiskertek művelése az öngondoskodáson túl állandó elfoglaltságot és új célt is adhat a hátrányos helyzetű családoknak.
A szakértő szerint a 2025-ös év még az előzőnél is gyengébb lehet, hacsak nem jönnek ki hamar az új pályázati kiírások.
Volumenében továbbra is takaréklángon van a termékpálya, értékben pedig még csökken is.
2023-ban olyan megállapodás született a WWF és a K&H között, amelynek célja a biodiverzitás fontosságára való figyelemfelhívás.
Az elmúlt évek időjárási anomáliái – különösen a csapadékszegény, aszályos tavaszok – folyamatosan növelik a posztemergens gyomirtási technológiák jelentőségét a kukoricatermesztésben.