agrarszektor.hu • 2026. május 20. 09:44
Magyarország agráriuma válaszút előtt áll: miközben a hazai termelők egyre magasabb költségekkel, súlyosbodó klímaváltozással és technológiai lemaradással küzdenek, továbbra sincs világos stratégia arra, milyen irányba kellene fejlődnie az ágazatnak. Gyuricza Csaba, a MATE rektora a Portfolio AgroFuture 2026 konferencián, Kecskeméten előadásában elmondta, hogy a a tömegtermelésre épülő modell hosszú távon nem jelent megoldást, a jövő kulcsa pedig a tudásalapú működés, a precíziós technológia, az alkalmazkodás és a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítása lehet. Az azonban egyre világosabb: valódi fordulat nélkül a magyar agrárium versenyhátránya tovább nőhet Európában.
A világban jelenleg alapvetően négyféle agrármodell rajzolódik ki, amelyek közül két markáns irány különösen jól elkülöníthető. Az egyik végletet azok az országok képviselik, amelyek elsősorban olcsó, nagy mennyiségben előállított tömegtermékekre építik mezőgazdaságukat. Ide sorolható többek között Románia, Lengyelország, Brazília, de részben az Egyesült Államok nagyüzemi farmrendszerei is. A másik oldalon a tudásalapú, magas technológiai színvonalon működő agrármodellek állnak, amelyek prémium minőségű, magas hozzáadott értékű termékeket állítanak elő. Ebbe a körbe tartozik például Hollandia, Izrael vagy Új-Zéland - emelte ki előadásában a MATE rektora.
Tartozni kell valahova
Gyuricza Csaba szerint Magyarország jelenleg a két modell között helyezkedik el: nem számít klasszikus tömegtermelő országnak, ugyanakkor a csúcstechnológiára épülő prémiumtermelés sem jellemző az ágazatra. Mint fogalmazott, hiányzik egy olyan hosszú távú, átfogó agrárstratégia, amely világosan kijelölné az ország helyét és fejlődési irányát a nemzetközi mezőgazdaságban.
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar mezőgazdaság költségoldali versenyképessége folyamatosan romlik. Míg 2024-re a magyar inputárszint a 2010-es érték közel kétszeresére, egészen pontosan 1,97-szeresére emelkedett, addig az Európai Unió 27 tagállamának átlaga „csupán” 1,61-szeres növekedést mutatott. Ez azt jelenti, hogy a hazai költségnövekedés mintegy 22 százalékkal haladta meg az uniós átlagot. Gyuricza Csaba szerint emiatt a magyar gazdálkodók tartósan magasabb költségszinten termelnek, miközben ugyanazon az európai piacon kell versenyezniük nyugat-európai termelőkkel.
A klímaváltozás már nem a jövő problémája, hanem a jelen egyik legsúlyosabb kihívása. Magyarország területének mintegy 62 százalékát érintette aszály az elmúlt években, miközben az Alföld egyharmadát már a szikesedés veszélye fenyegeti, ami hosszú távon jelentősen csökkentheti a termőterületek termelékenységét. A hazai vízgazdálkodási rendszer történelmileg a vízelvezetésre épült, nem pedig a vízmegtartásra, ami a jelenlegi klimatikus környezetben mára elavult szemléletnek számít.
Van mit helyre tenni a magyar mezőgazdaságban
A technológiai lemaradás a számokban is jól látható. Jelenleg a hazai gazdaságok mindössze 9,8 százaléka használ precíziós technológiát, miközben Hollandiában vagy Németországban ez az arány már 30-50 százalék között mozog. Emellett az agrártársadalom elöregedése is komoly problémát jelent: Magyarországon az agráriumban dolgozók átlagéletkora 58 év, miközben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya mindössze 11 százalék. A nehézségek ellenére ugyanakkor kedvező folyamatok is láthatók a globális piacon. A következő 8-10 évben világszinten jelentős fogyasztásnövekedés várható, miközben az Európai Unió agrárexportja 2024-ben rekordot döntött, elérve a 235 milliárd eurót.
Gyuricza Csaba szerint a magyar agrárium jövője három kulcsszón múlik: stratégia, alkalmazkodás és tudás. Úgy véli, elengedhetetlen egy hosszú távú agrárstratégia kialakítása, amely figyelembe veszi Magyarország adottságait és a változó gazdasági-környezeti feltételeket. Emellett az alkalmazkodás is kulcskérdés, hiszen az ágazatnak reagálnia kell a klímaváltozásra és az új piaci kihívásokra. Hangsúlyozta: a fizikai munka önmagában már nem elegendő, a tudásalapú működésnek a mindennapi gyakorlat részévé kell válnia. A fejlődés harmadik pillére az értéknövelés lehet, vagyis a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítása. Mindez azonban csak megfelelő feltételek mellett valósulhat meg:
hosszú távú stratégiai gondolkodásra, erősebb oktatási és tudástranszfer-rendszerre, valamint szorosabb szakmai együttműködésekre van szükség. A termelői csoportok, szövetkezetek és ágazati partnerségek szerepének pedig a jövőben tovább kell erősödnie a magyar agráriumban.