Szedlák Levente • 2026. szeptember 14. 13:31
Már régóta tudni lehetett, hogy a klímaváltozás Magyarországot is el fogja érni, de az utóbbi években felgyorsult a folyamat.
Már a 2000-es évek elejétől érezhető volt, hogy a környezeti tényezők és a klímaváltozás középtávon befolyásolni fogja a mezőgazdaságot Magyarországon, de az utóbbi 4-5 évben felgyorsult ez a folyamat. Akik a 2010-es években előreléptek a precíziós gazdálkodás terén, most előnyben vannak a többiekhez képest – mondta el Hadászi László, a KITE Zrt. innovációs főigazgatója az Agrárszektornak. A szakember beszélt arról is, hogy hogyan alakítja át a klímaváltozás a hazai szántóföldi növénytermesztést, de azt is elárulta, mennyire nyitottak a magyar gazdák az innovatív megoldásokra.
Agrárszektor: Manapság innováció nélkül már nem lehet a mezőgazdaságban termelni. Milyen innovációs mérföldköveket sikerült elérnie az idei évben a KITE Zrt.-nek? És melyek azok, amelyeket még az idei évben el fognak érni?
Hadászi László: Azt kell látni, hogy az innováció általában, a mezőgazdasági innováció pedig különösen, egy folyamat. A klímaváltozás az utóbbi években eléggé felgyorsult., Ha most kezdenénk el bármit is fejleszteni a jelen kihívásaira, az már elkésett. Nem úgy működik, hogy nekiülünk egy íróasztal mellett, és akkor majd kitaláljuk a válaszokat. Mi élő környezetben dolgozunk, ezért igazolnunk kell, hogy az elképzeléseink valósak-e, és képesek-e megállni a helyüket kint a természetben. Tehát ez egy hosszabb folyamat.
A technológiai váltást illetően elmondható, hogy 2010-ben volt egy olyan mérföldkő itthon, ami nagymértékben meghatározta az azóta is tartó időszakot. Ez pedig a precíziós gazdálkodás, vagyis a műholdas navigáción alapuló technológia megismertetése volt az ágazat magyarországi szereplőivel. Addig ugyanis a hazai szántóföldi növénytermesztés az 1970-es és 1980-as évek technológiai fejlesztési eredményeivel dolgozott - ez egyébként szintén a KITE nevéhez fűződik -, pedig már a 2000-es évek elejétől érezhetővé vált az, hogy a környezeti tényezők és a klímaváltozás középtávon befolyásolni fogják a magyar mezőgazdaságot, és láthattuk, hogy ez a folyamat az utóbbi 3-4 évben drasztikusan felgyorsult, amire senki sem számított.
A 2000-es évektől ugyanakkor elindult két irányzat: az egyik a már említett precíziós technológiák elindulása és elterjedése volt, a másik pedig a génmódosítás, vagyis a GMO-s növények világszintű térhódítása. Ez utóbbitól az Európai Unió és Magyarország, ha eltérő mértékben is, de elzárkózik. Hazánk alkotmányában deklarálta, hogy nem kíván foglalkozni a GMO-technológiával, a navigáció alapú technológiát illetően viszont nem volt semmiféle ellenállás.
Ez azt jelenti, hogy azóta a mezőgazdaságban egyre nagyobb hangsúlyt kap a térinformatika, aminek köszönhetően egyre nagyobb mennyiségű és egyre jobb minőségű adat van a kezünkben arra nézve, hogy hogyan fejlesszük tovább a technológiát. És amikor a precíziós gazdálkodást elindítottuk, akkor azzal elsősorban az volt az üzenetünk, hogy a szántóföldi növénytermesztés hozamnövekedés mellett és költségnövekedés nélkül egy nagyobb eredményt is elérhet. Korábban azt tűztük ki célul, hogy éves szinten legyen egy 0,5-1% hozamnövekedés. Ennek akkor volt realitása, és ezt sokáig meg is tudtuk csinálni.
Az utóbbi 4-5 évben azonban a hozamok növelésének egyáltalán nincs realitása Magyarországon és a Kárpát-medencében, de világszerte sok más helyen sem. Azonban szerintünk a jövedelmező szántóföldi és kertészeti növénytermesztésnek még ilyen körülmények között is van realitása. Nekünk az a feladatunk az innovációval, hogy ezt lehetővé tegyük, és a fejlesztéseink is ebbe az irányba mutatnak.
Akkor mostantól a hozamnövekedésnek nincs realitása, csak a hozammegtartásnak és a költségek csökkentésének?
Attól tartok, hogy már a hozammegtartásnak sincs minden országrészben és minden nagy kultúra esetében realitása, csak a jövedelmező termelésnek. Az biztos, hogy a jelenlegi feltételek mellett a szántóföldi növénytermesztésben a vetésszerkezetet elfoglaló 4-5 növény közül gyakorlatilag már csak a napraforgó és az őszi kalászosok azok, amelyek az ország teljes területén jövedelmezően termeszthetők. Nyilván az országon belül nem azonos mértékű ez a jövedelem: a jobb adottságokkal rendelkező területek nyilvánvalóan magasabb jövedelmet termelnek, a gyengébbek kevesebbet, és előfordulhat néhány olyan extrém évjárat - mint például ez az idei -, amikor ezek a növények sem lesznek jövedelmezők. De egy ötéves intervallumot, vagy az elmúlt öt évet nézve azt lehet mondani, hogy a napraforgó és a búza az ország egész területén, kisebb-nagyobb különbséggel, de jövedelmezően termeszthető.
A többi nagy növény esetében egyértelműen ki kell jelenteni, hogy vannak olyan területek itthon - nem is kicsik -, ahol a kukorica, a repce és a szója már nem termelhető jövedelmezően, és így ott ezekkel a növényekkel már nem érdemes foglalkozni.
Ez mit jelent a technológia szempontjából?
Azt, hogy hozzá kell igazítanunk a mezőgazdaságban használt technológiákat a fenti konszenzushoz. Most mindenki arról beszél, hogy ha a talajművelési alapeljárásokat megváltoztatjuk, akkor megoldottuk a problémát. Ez így viszont nem igaz: komplexen kell hozzányúlni a technológiához, és ha csak egy ilyen elemet változtatunk meg, a többit pedig ugyanúgy hagyjuk, mint 30-40 évvel ezelőtt, akkor ez a változtatás nem lesz eredményes. Most tehát azon dolgozunk, hogy minden ilyen technológiai elemet hozzáigazítsunk a megváltozott körülményekhez, a tápanyag-utánpótlást, a növényvédelmet, a vetést és vetéstechnológiát, de még a tőszámokat is. A tavaszi vetésűeknél nem lehet ezeket a magas tőszámokat megtartani, differenciáltan és pozicionáltan kell a tápanyag-utánpótláshoz is hozzáállni.
Azok a gazdák, akik az elmúlt évtizedben a precíziós gazdálkodásban előreléptek, akiknek megvannak ehhez az eszközeik, és megtanulták a térinformatikát kezelni - vagy igénybe veszik azt, mint szolgáltatást -, azok most előnyben vannak azokhoz képest, akik csak most kezdik adaptálni ezeket a megoldásokat.
Milyenek a tapasztalatok, mennyire nyitott a magyar gazdatársadalom az innovatív megoldásokra?
A KITE Zrt. mindig is az innovatívabb termelői körrel foglalkozott, ugyanakkor a tapasztalataink azt mutatják, hogy partnereink mintegy 20%-a az, aki önmagától is hajlandó előrelépni. Őket nem kell különösebben győzködni arról, hogy az évtizedes gyakorlatokon, berögződéseken változtatni kell. Van egy másik, nagyjából 20%-os réteg, amely nagyon nehezen, sőt gyakorlatilag egyáltalán nem mozdul, és még ma is azt vallja, hogy a szántás az egyetlen járható út az alapművelésben. A fennmaradó 60%-ot pedig azok a partnereink alkotják, akiket biztatni és motiválni kell. Nekik meg kell mutatni a lehetőségeket, és a gyakorlatban is be kell bizonyítani, hogy érdemes változtatni.