Működik a legális hűtéstrükk: így faragják le a rezsit az élelmes magyarok

Azonban a felszín alatti közeg kiegyenlített hőmérséklete hőnyelőként, a termálvíz hőtartalma pedig az abszorpciós hűtés hajtóenergiájaként is kiválóan hasznosítható. Ennek jelentősége az egyre növekvő nyári hűtési igény és az energiahatékonyság javításának szükségességével egyaránt felértékelődhet - írja a NAK. A megfelelően kialakított, reverzibilis sekély geotermikus rendszerekben ugyanaz a rendszer télen fűtésre, nyáron pedig hűtésre is alkalmazható. Télen a hőszivattyú a földtani közegből, a hőközvetítő folyadék segítségével hőt von el, nyáron viszont az épületből eltávolított hőt vezeti a felszín alá, így a kőzet és a talaj télen hőforrásként, nyáron pedig hőnyelőként működik. A nyílt rendszerű, felszín alatti vizet termelő megoldások alkalmazhatóságát alapvetően meghatározzák az adott terület hidrogeológiai adottságai.

Vizsgálni kell többek között a vízadó vastagságát és permeabilitását, a felszín alatti víz áramlási irányát és sebességét, a kutak hidraulikai kapcsolatát és a víz kémiai összetételét is. A túl gyors vízáramlás esetén a hőtárolás során kialakított termikus csóva elmozoghat, a nem megfelelő kúttávolság pedig hidraulikai problémákat és idő előtti termikus áttörést okozhat.

A hagyományos kompresszoros hűtőberendezésekben a hűtőközeg gőzének sűrítését villamos energiával működő kompresszor végzi. Az abszorpciós rendszerekben a mechanikai kompresszió szerepének jelentős részét hőenergiával működtetett termokémiai folyamat váltja fel: a berendezés alacsony vagy közepes hőmérsékletű maradékhővel, illetve geotermikus hővel is működtethető. Az abszorpciós rendszerekben a hűtőközeg alacsony nyomáson elpárolog, miközben hőt von el a hűtöttvíz-körtől. A keletkező gőzt egy abszorbens nyeli el, majd az oldat a generátorba kerül. Itt a geotermikus hő hatására a hűtőközeg kiválik az oldatból, a kondenzátorban lecsapódik, majd a nyomáscsökkentő elemen keresztül visszajut az elpárologtatóba. A leggyakoribb munkaközegpárok a lítium-bromid–víz és az ammónia–víz. Előbbi típusú rendszerek elsősorban épülethűtésre és fagypont feletti hűtésre, míg utóbbi rendszerek alacsonyabb hőmérséklet előállítására is alkalmasak lehetnek. Fontos ugyanakkor, hogy az abszorpciós hűtés sem teljesen villamosenergia-mentes, hiszen a szivattyúk, a szabályozás és a hőelvezető rendszer – például hűtőtorony – működtetése továbbra is villamos energiát igényel.

A geotermikus hűtés az agráriumban elsősorban olyan telephelyeken lehet indokolt, ahol a hűtési igény tartós és jól tervezhető. Ilyen terület lehet a tejhűtés, a hús- és élelmiszer-feldolgozás, a hűtőházi tárolás, valamint az állattartó épületek nyári klimatizálása. A rendszerbe illesztés feltétele, hogy a rendelkezésre álló hőmérséklet és hőteljesítmény megfeleljen a berendezés működési igényének. Üvegházak esetében a teljes légtér aktív hűtése jelentős energiaigénnyel járhat. A geotermikus megoldást ezért célszerű árnyékolással, természetes szellőztetéssel vagy párologtató hűtéssel együtt vizsgálni. Egy termálvízzel működtetett abszorpciós hűtési rendszer megtérülésére nem adható általánosan érvényes időtartam. A gazdaságosságot a rendelkezésre álló hőmérséklet és vízhozam, az éves üzemidő, a hűtési igény nagysága, a fogyasztó távolsága, valamint a szükséges hálózat és hőelvezető berendezések költsége együttesen határozza meg. Egy törökországi számításban a 100 fokos, 100 kg/s tömegáramú geotermikus fluidummal működtetett ammónia–víz rendszer termikus teljesítménytényezője 0,441, megtérülési ideje pedig 8,82 év volt. Ez azonban nem általánosítható eredmény, hanem az adott műszaki és gazdasági feltételekre vonatkozó modellérték.

Az abszorpciós hűtés tehát elsősorban ott lehet gazdaságos, ahol már működik termálvizes rendszer, nyáron kihasználatlan hőtartalom áll rendelkezésre és a közelben folyamatos hűtési igény jelentkezik. Kizárólag hűtési célból új mélyfúrású geotermikus rendszer létesítése rendszerint nehezebben térül meg. A technológia előnye a nyári maradékhő hasznosítása és a kompresszoros hűtéshez képest alacsonyabb villamosenergia-igény. Hátránya a magasabb beruházási költség, a hőelvezető rendszer – gyakran hűtőtorony – hely- és energiaigénye, továbbá kialakítástól függő vízigénye, valamint az összetettebb üzemeltetés.