Agrárszektor • 2026. június 20. 05:58
A világ népességének folyamatos növekedése, az éghajlatváltozás hatásai és a természetes halállományokra nehezedő egyre nagyobb nyomás következtében az akvakultúra jelentősége napjainkban nagyobb, mint valaha. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2026 júniusában publikált The State of World Fisheries and Aquaculture jelentése szerint az akvakultúra mára a globális víziállat-termelés legfontosabb növekedési motorjává vált, és kulcsszerepet játszik a világ élelmezésbiztonságának fenntartásában.
A FAO adatai alapján a halászati és akvakultúra-ágazat összesített termelése 2024-ben új rekordot ért el, elérve a 235 millió tonnát. Ebből 195 millió tonnát tettek ki a vízi állatok, míg további 40 millió tonna algatermelés származott az ágazatból. Különösen figyelemre méltó, hogy a víziállat-termelés 53%-át már az akvakultúra biztosította, míg a természetes halászat részesedése 47%-ra csökkent. Ez azért érdekes, mert korábban a vadon fogott halak dominálták a globális kínálatot.
A világon a vízi eredetű élelmiszerek egy főre jutó rendelkezésre állása 2024-ben elérte a 21,3 kilogrammot, miközben ezek az élelmiszerek a globális állati eredetű fehérjeellátás mintegy 15%-át biztosították. A FAO adatai alapján a világ népességének több mint 40%-a esetében a vízi eredetű termékek az állati fehérjebevitel legalább ötödét tették ki. Mindez jól mutatja, hogy a hal és más vízi eredetű élelmiszerek nem csupán kiegészítő szerepet töltenek be az emberi táplálkozásban, hanem számos térségben alapvető fehérjeforrásnak számítanak.
Az akvakultúra teljes termelése 2024-ben elérte a 142 millió tonnát, amelynek első értékesítési értékét 391 milliárd amerikai dollárra becsülték. Az ágazat fejlődésének földrajzi koncentrációja rendkívül jelentős: a globális akvakultúra-termelés 92%-át Ázsia adja. A legnagyobb termelő ország Kína, amely önmagában a világ akvakultúrás víziállat-termelésének 56%-át biztosítja. Kínát India, Indonézia, Vietnám és Banglades követi, és ezen öt ország együttesen a világ akvakultúrás víziállat-termelésének 82%-át állítja elő.
Európa a globális akvakultúra-termelésben viszonylag szerény szerepet tölt be, 2024-ben a világ összes akvakultúra-termelésének mindössze 2%-át adta. Ezzel szemben a kontinens meghatározó szereplője a nemzetközi kereskedelemnek: a világ vízi termékexportjának 38%-a, míg importjának 41%-a Európához kapcsolódik. Az egy főre jutó vízi eredetű élelmiszer 21,2 kilogramm volt, amely közel megegyezik a globális átlaggal. Az adatok arra utalnak, hogy Európa elsősorban magas hozzáadott értékű feldolgozó- és kereskedelmi központként van jelen a szektorban, miközben termelési súlya jelentősen elmarad az ázsiai régióétól.
Bár Európa állati eredetű fehérjeellátása ma még elsősorban a szarvasmarha-, sertés- és baromfiágazatra épül, az akvakultúra a következő évtizedek egyik nyertese lehet. A fenntartható és okszerű vízhasználatra épülő haltermelés térnyerése várhatóan felgyorsul, mivel az ágazat jelentős növekedési potenciállal rendelkezik, és fontos szerepet játszhat a növekvő fehérjeigény kielégítésében.
Bár a FAO jelentése elsősorban globális trendeket vizsgál, a közép-európai térségben továbbra is jelentős szerepet töltenek be a hagyományos tógazdasági halfajok, különösen a ponty. Magyarországon a tógazdasági haltermelés meghatározó fajának számít, miközben az intenzív akvakultúra fejlődését elsősorban az afrikai harcsa termelése hajtja. Az afrikai harcsa kiváló növekedési eréllyel, jó takarmányhasznosítással és magas termelési intenzitással rendelkezik, ezért a recirkulációs akvakultúra-rendszerek egyik legfontosabb tenyésztett halfajává vált Európában. A hazai termelési szerkezet jól tükrözi a FAO által is bemutatott tendenciákat, amelyek szerint a hagyományos termelési rendszerek mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a magas technológiai színvonalú, intenzív akvakultúrás megoldások.
A termelési szerkezetet vizsgálva megállapítható, hogy az édesvízi akvakultúra továbbra is domináns szerepet tölt be. Az akvakultúrában előállított vízi állatok 63%-át belvizekben tenyésztik, ahol elsősorban különböző halfajok termelése dominál. Az édesvízi rendszerekben a termelés 89%-át halak adják, míg a rákfélék részesedése 9%. A tengeri és part menti akvakultúra ezzel szemben elsősorban kagyló- és puhatestű-termelésre épül, amelyek a tengeri termelés több mint felét teszik ki.
Az akvakultúra növekedésének egyik legfontosabb mozgatórugója a természetes halállományok korlátozott növekedési lehetősége. A FAO jelentése szerint a tengeri halászat fogásai az elmúlt évtizedekben 86 és 94 millió tonna között ingadoztak, ami arra utal, hogy számos halfaj esetében elértük vagy megközelítettük a biológiai eltartóképesség határait. 2023-ban a felmért tengeri halállományok mindössze 62,4%-a tekinthető biológiailag fenntartható állapotúnak. Bár a megfelelően kezelt állományok továbbra is jelentős mennyiségű halat biztosítanak, a jövőbeni kereslet kielégítése egyre inkább az akvakultúra fejlődésétől függ.
Magyarországon a 2013. évi CII. halgazdálkodási törvény alapján 2016. január 1-jétől megszűnt a kereskedelmi célú halászat a természetes vizeken (például a Dunán, a Tiszán vagy a Balatonon), az itthon vásárolható hazai halfajok vagy tógazdaságokból, vagy pedig intenzív rendszerekből származnak.
Az ágazat gazdasági jelentősége is folyamatosan növekszik. A halászat és az akvakultúra első értékesítési értéke 2024-ben összesen 565 milliárd amerikai dollárt tett ki, amelynek mintegy 69%-át az akvakultúra adta. A nemzetközi vízi termékkereskedelem értéke elérte a 186 milliárd dollárt, ami jól mutatja, hogy a halászati és akvakultúrás termékek a globális agrárkereskedelem meghatározó szereplőivé váltak.
A FAO előrejelzése szerint 2034-re a világ víziállat-termelése az algatermelést nem számítva elérheti a 214 millió tonnát, amelyből már 119 millió tonna származhat akvakultúrából. Ez azt jelenti, hogy az akvakultúra részesedése tovább növekszik, és a globális vízi eredetű élelmiszerellátás több mint 60%-át biztosíthatja majd. A várakozások szerint a vízi eredetű élelmiszerek egy főre jutó rendelkezésre állása is emelkedni fog, ami tovább növeli az ágazat stratégiai jelentőségét.
Összességében a FAO 2026-os jelentése egyértelműen rámutat arra, hogy az akvakultúra a jövő élelmiszer-termelésének egyik legfontosabb ágazata. A természetes halállományok korlátozott növekedési lehetőségei mellett a fenntartható és innovatív akvakultúra képes biztosítani a növekvő világ népességének fehérjeellátását, miközben hozzájárul a vidéki foglalkoztatás, a gazdasági fejlődés és az élelmezésbiztonság erősítéséhez.
A hazai termelési adottságokat figyelembe véve Magyarország számára az afrikai harcsa intenzív termelésének további fejlesztése jelenthet fontos növekedési lehetőséget. A hazai haltermelés helyzetét és jövőbeli kilátásait a következő cikkemben részletesebben is bemutatom.