Agrárszektor • 2026. július 27. 13:31
Az aszályról legtöbbször terméskiesésként beszélünk, pedig a probléma ennél mélyebb: ha kevesebb kukorica, szója, lucerna vagy más takarmánynövény terem, akkor nemcsak a növénytermesztés sérül, hanem az állattenyésztés fehérje- és energiaháttere is bizonytalanabbá válik. Ebben a helyzetben jelenthet fontos kiegészítő forrást a rovarfehérje, amelynek különösen mindenevő és ragadozó állatok takarmányozásában lehetne szerepe itthon.
A 2022-es történelmi aszály után 2024-ben ismét jelentős visszaesést mutattak a gabonatermési adatok: a KSH szerint 12,6 millió tonna gabona termett, 2,3 millió tonnával kevesebb, mint egy évvel korábban, miközben a kukoricatermés több mint 16%-kal csökkent. 2025-ben a kukorica betakarított mennyisége még tovább csökkent, 3,9 millió tonnára. Ennek egyik fő oka, hogy a hazai növénytermesztésben egyre erősebben jelenik meg a vízkockázat. A vízhiány azonban nemcsak azt jelenti, hogy kevés eső esik. A mezőgazdaság szempontjából legalább ilyen fontos, hogy a talaj vízkészlete milyen mélységig tud feltöltődni. A HungaroMet agrometeorológiai rendszere ezért külön figyeli a talajnedvességet, többek között a felső egy méteres réteg állapotát is. Ha ez a víztartalék nem töltődik vissza, a növények már tartalék nélkül indulnak neki a tenyészidőszaknak.
Ha kevesebb víz áll rendelkezésre, akkor kevesebb takarmánynövény termelhető biztonságosan; ha pedig kevesebb vagy kiszámíthatatlanabb a takarmány-alapanyag, akkor az állattenyésztés is kiszolgáltatottabbá válik. Ilyen helyzetben tehát minden olyan hazai fehérjeforrás felértékelődik, amely kontrollált körülmények között, kisebb termőterület-igénnyel, egész évben előállítható.
A rovarfehérje nem fogja kiváltani a magyar mezőgazdaság teljes fehérjeigényét, de lehet egy olyan kiegészítő hazai fehérjeforrás, amely csökkentheti a takarmányozási rendszer sérülékenységét. Különösen a mindenevő és ragadozó állatok takarmányozásában lehetne szerepe, ahol biológiai szempontból is értelmezhető fehérjeforrásról beszélünk.
Fontos azt is megjegyezni, hogy a jövő mezőgazdaságában nemcsak több vízre lesz szükség, hanem olyan talajokra is, amelyek képesek a vizet megtartani. A szervesanyag-tartalom, a talajélet és a -szerkezet javítása nélkül ugyanis az öntözés hatása is korlátozottabb lehet. A rovarlárvák után maradt frassz ebben a körforgásos rendszerben kaphatna szerepet. Nem önmagában oldaná meg a vízhiányt, hanem része lehet annak a szemléletnek, amelyben a melléktermékek a bennük rejlő értékes tápanyagokkal együtt visszakerülnek a talajba.
Egyetlen új technológia megmenti-e a mezőgazdaságot? Valószínűleg nem. A kérdés inkább az, hogy hány kisebb, egymást kiegészítő megoldást tudunk időben beépíteni a rendszerbe. A vízhiány, a takarmánybiztonság és a talajállapot ma már nem külön témák, hanem ugyanannak a mezőgazdasági alkalmazkodásnak a részei. A hazai rovarfehérje és a frassz ebben nem végső válasz, hanem egy használható eszköz lehet. És a következő években minden ilyen eszközre szükségünk lesz.