Agrárszektor • 2026. július 29. 05:59
Miközben Magyarországon idén nyáron ismét országos vízhiányt kellett kihirdetni, évente több mint 570 millió köbméter települési szennyvizet tisztítunk meg, majd döntően visszavezetjük a befogadókba. Az Európai Unió részletes szabályokat alkotott arra, hogyan lehet ezt a vizet biztonságosan mezőgazdasági öntözésre használni, Magyarország azonban ezek közül egyelőre csak a legszűkebb lehetőséggel él. Ez azonban nem technológiai szükségszerűség, hanem a jelenlegi szabályozás eredménye. Ami viszont szabályozással létrejött, az szabályozással felül is vizsgálható.
Az élő környezetért felelős miniszter július 2-án Magyarország teljes területére elrendelte a tartósan vízhiányos időszakot. A HungaroMet júliusi agrometeorológiai értékelése szerint a műholdas mérések alapján az öntözetlen kukorica állapota nagy területen rosszabb volt, mint a történelminek tekintett 2022-es aszály idején. A szolgálat július 20-i elemzése szerint a talaj felső egy méteres rétegéből helyenként 150 milliméternek megfelelő nedvesség hiányzott a telítettséghez képest.
Közben szinte minden nagyobb település mellett működik egy szennyvíztisztító telep, amely télen-nyáron, aszályban is viszonylag állandó mennyiségben tisztít vizet. Ezt a vizet ma jellemzően visszavezetjük egy folyóba vagy egy csatornába. Pedig ez a víz sok esetben már nem hulladékkezelési kérdés, hanem a hazai vízgazdálkodás egyik legnagyobb kihasználatlan tartaléka.
Egy vízforrás, amely aszályban sem apad el
Ivóvízellátásunk döntően felszín alatti vízbázisokra épül. Aszály idején ugyanazokat a lassan megújuló készleteket terheljük öntözéssel is, miközben évente több százmillió köbméter megtisztított vizet vezetünk vissza a befogadókba. A KSH adatai szerint 2023-ban például mintegy 596 millió köbméter kommunális szennyvizet gyűjtöttek össze Magyarországon, amelyből 571 millió köbmétert tisztítottak meg. Ez több, mint a Balaton teljes víztömegének egynegyede.
Ez a gyakorlat lineáris vízgazdálkodási szemléletet tükröz: kitermeljük a vizet, felhasználjuk, megtisztítjuk, majd elengedjük, miközben Európa egyre több országában ugyanez a víz már második gazdasági értéket is teremt. Természetesen nem minden tisztított vizet célszerű öntözésre használni, és nem minden szennyvíztisztító mellett gazdaságos vezetéket építeni a termőföldekig. Az évi 571 millió köbméteres nagyságrend azonban túl jelentős ahhoz, hogy a visszanyert vizet továbbra is csupán melléktermékként kezeljük.
Az Európai Unió négy lehetőséget nyitott meg
A közvélekedéssel ellentétben az Európai Unió nem általánosan engedélyezte a tisztított szennyvíz mezőgazdasági felhasználását. Az (EU) 2020/741 rendelet részletes vízminőségi, közegészségügyi, monitoring- és kockázatkezelési követelményeket vezetett be és négy vízminőségi osztályt különböztet meg. Az osztályok közötti legszemléletesebb különbséget az E. coli határértéke jelenti, amely a fekális eredetű mikrobiológiai szennyezés egyik legfontosabb indikátora:
| Osztály | E. coli határérték | Jellemző mezőgazdasági felhasználás |
| A | ≤10 CFU/100 ml | Valamennyi élelmiszernövény, beleértve a nyersen fogyasztott terményeket is. |
| B | ≤100 CFU/100 ml | Feldolgozásra kerülő élelmiszernövények, takarmánynövények, valamint a talaj felett termő, a vízzel közvetlenül nem érintkező kultúrák. |
| C | ≤1 000 CFU/100 ml | A B osztály terményköre csepegtető vagy más, a terménnyel való érintkezést kizáró öntözési móddal. |
| D | ≤10 000 CFU/100 ml | Ipari növények, energianövények és vetőmagkultúrák. |
A hazai tapasztalatok világos üzenetet hordoznak
Magyarország az 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet 7/2023. (I. 12.) Korm. rendelettel történt módosításával jelenleg a D osztály alkalmazási körére korlátozza a visszanyert víz mezőgazdasági felhasználását. Ennek értelmében energiaültetvény öntözhető, miközben a takarmány- és élelmiszernövények döntő többsége kívül marad a lehetőségen. Hozzá kell tenni ugyanakkor azt is, hogy a ma engedélyezett D osztályú felhasználásnak is alig maradt működő hazai példája:
- Az OVF 2024-es tájékoztatása szerint Nyársapáton 2023 végén megszűnt az energianövényként telepített füzek öntözése, az állományt felszámolták.
- Dunavarsányban hat település tisztított szennyvize – az üzemeltető közlése szerint napi mintegy 3 500 köbméter – szolgált energiaültetvény öntözésére. A hatósági ellenőrzés egy 18 hektáros, nemesnyár-klónnal beültetett öntözőtelepet dokumentált, ahol a víz kijuttatása sávos árasztó öntözéssel történt. A hatósági dokumentumok ugyanakkor talajvízszennyezést rögzítenek, amely miatt 2023 óta kármentesítés zajlik.
Ebből könnyű lenne azt a következtetést levonni, hogy a tisztított szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása zsákutca, a dokumentumok azonban egészen mást mutatnak. A problémát ugyanis nem önmagában a visszanyert víz okozta, hanem egy olyan rendszer, amely a mai uniós követelményekhez képest eltérő műszaki és kockázatkezelési logika szerint működött. A tanulság világos: önmagában a felhasználás korlátozása nem garantálja a biztonságot – azt a megfelelő vízminőség, a helyesen megválasztott öntözési technológia, a monitoring és az átgondolt kockázatkezelés teremti meg.
Európában is működnek követhető példák
Izrael joggal számít etalonnak, hiszen a települési szennyvíz döntő részét mezőgazdasági célra hasznosítja újra, Magyarország számára azonban talán még fontosabbak az alábbi európai példák:
- Málta New Water programja nagy tisztaságú visszanyert vizet állít elő a mezőgazdaság számára, hétmillió köbméteres tervezett éves kapacitással; a tényleges kibocsátás ugyanakkor évek óta 1,5-1,6 millió köbméter körül alakul. A különbség önmagában is tanulságos és azt mutatja, hogy a tisztítótechnológia megléte még nem elég, a hasznosítás tényleges mértékét az elosztóhálózat kiépítettsége és a gazdálkodói hozzáférés dönti el.
- Milánó térségében a Nosedo és San Rocco szennyvíztisztító telepek 2025-ben 241,7 millió köbméter vizet kezeltek, amelyből az üzemeltető MM Spa adatai szerint 51 millió köbmétert használtak fel öntözésre. Az öntözési szezonban a telepek teljes kibocsátása a mezőgazdaságba került, elsősorban a Pó-síkság intenzív szántóföldi gazdálkodását szolgálva. Miközben országos szinten Olaszország is csak a tisztított szennyvíz mintegy négy százalékát hasznosítja újra, Milánó azt bizonyítja, hogy európai környezetben is működhet egy jól felépített rendszer.
Ma már nem a technológia a fő akadály
A különböző szennyvíztisztítási technológiák különböző problémákat oldanak meg: a membránbioreaktor nagy hatékonyságú szilárdanyag-leválasztást biztosít, az UV-fertőtlenítés csökkenti a kórokozók számát, a fordított ozmózis pedig az oldott sók és számos mikroszennyező eltávolítására alkalmas. És míg a mediterrán országokban gyakran a sótartalom jelenti a legnagyobb kihívást, Magyarországon a kommunális szennyvizek mezőgazdasági újrahasznosításának szűk keresztmetszete jellemzően nem ez, hanem a mikrobiológiai minőség biztosítása.
A technológia ehhez ma már rendelkezésre áll. A hiányzó elem sokkal inkább a világos szabályozás, az engedélyezési gyakorlat, a finanszírozási modell és annak kimondása, hogy a tisztított szennyvízre vízforrásként vagy továbbra is hulladékként tekintünk.
A visszanyert víz alkalmazásakor minden esetben figyelembe kell venni a befogadók ökológiai vízigényét is. Lesznek olyan térségek, ahol továbbra is a folyóba történő visszavezetés jelenti a helyes megoldást. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Magyarország jelenleg egy jelentős, egész évben rendelkezésre álló vízforrást alig néhány helyen használ. A visszanyert víznek önálló vízforrásként kellene megjelennie az öntözésfejlesztési programokban, világos felelősségi és finanszírozási szabályok mellett. A következő évek feladata tehát a biztonságos mintaprojektek létrehozása, a D osztály gyakorlati tapasztalatainak bővítése és a magasabb vízminőségi kategóriák fokozatos, kockázatarányos megnyitása lehet.
A tisztított szennyvíz önmagában nem fogja megoldani Magyarország vízgazdálkodási problémáit és nem helyettesíti a táji vízvisszatartást, a talajnedvesség megőrzését vagy a korszerű öntözést. Ugyanakkor egy olyan országban, ahol a vízhiány egyre gyakrabban válik a mezőgazdasági termelés korlátjává, nehezen indokolható, hogy évente több százmillió köbméter megtisztított vizet automatikusan elengedünk. Ahol a visszanyert víz biztonságosan alkalmazható, ott minden elengedett köbméter egy elszalasztott lehetőség is.