Agrárszektor • 2026. szeptember 9. 11:32
A növénytermesztésnek nem elegendő a vízhiányhoz alkalmazkodnia, beporzók nélkül sem fog menni.
Az egyre súlyosbodó aszály a beporzók életfeltételeit is egyre inkább beszűkíti, mindez pedig végső soron a mezőgazdasági termelés eredményességére is visszahat. A részletekről Báldi Andrást, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóprofesszorát kérdezte a Metszet.
A 2022 óta tartó és egyre súlyosbodó aszályhelyzet hogyan érinti a hazai beporzók előfordulását, viselkedését?
A beporzók nélkülözhetetlenek a mezőgazdaság számára: a világ termesztett növényeinek mintegy háromnegyede részben vagy teljesen állati beporzásra szorul. Ide tartoznak a gyümölcsök, az olajos növények és számos zöldségféle. A rovarbeporzás értéke közel 5 milliárd euró/év az EU-ban. Bár sokan a háziméhre gondolnak elsőként, a beporzás jelentős részét a vadon élő méhek – melyeknek 700 faja él hazánkban –, valamint zengőlegyek, lepkék és más rovarok végzik. Ezek a vadbeporzók általában hatékonyabbak is, ezért a gazdálkodás számára kiemelt jelentőségűek.
A beporzók fennmaradása több alapvető feltételtől függ: a virágkínálattól, amely a nektárt és a pollent biztosítja, a megfelelő fészkelőhelyektől és a víztől. A 2022 óta tartó, egyre súlyosbodó aszály mindhárom tényezőt kedvezőtlenül érinti. A száraz időjárás miatt kevesebb a virág, rövidebb ideig virágoznak a növények, így csökken a nektár- és pollen-kínálat. A kiszáradó talaj megnehezíti a talajban fészkelő méhfajok életét, miközben a természetes vízforrások eltűnése miatt a rovarok vízhez jutása is egyre nehezebb.
Saját, több éven át a Kiskunságban végzett kutatásaink is azt mutatják, hogy a száraz évek nagymértékben átalakítják a vadméh-közösségeket. A méhek egyedszáma az aszályos és a csapadékosabb évek között nagyságrendi különbségeket mutathat. Ez a hatás olyan erős, hogy még a tájszerkezetből adódó eltéréseket is felülírja: az egyhangú agrártájak és a gyepekkel, erdőfoltokkal tagolt, mozaikos agrártájak méhközösségei közötti különbségek töredékei a száraz és a nem aszályos évek között tapasztalható eltéréseknek.
Az aszály tehát nemcsak közvetlenül, a vízhiány révén csökkenti a növénytermesztés eredményességét, hanem az ökoszisztémák működését – így a beporzást is – alapvetően megváltoztatja. A növénytermesztésnek ezért nem elegendő csupán a vízhiányhoz alkalmazkodnia: a teljes ökológiai rendszer működését és az olyan közvetett hatásokat is figyelembe kell vennie, mint a beporzók állományának csökkenése.