Berla Attila • 2026. július 17. 13:32
Az aranyszínű sárgaság terjedése, a szélsőséges időjárás, a változó fogyasztói szokások és a szakemberhiány egyaránt komoly kihívás elé állítja a magyar borászatokat. A tokaji borvidéken működő Holdvölgy Pincészet tulajdonosa, Demkó Pascal szerint a következő évek egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy az ágazat megtalálja azokat a megoldásokat, amelyekkel a megváltozott körülmények között is fenntartható maradhat a minőségi szőlő- és bortermelés.
A szőlőágazat az elmúlt években több olyan problémával is szembesült, amelyek korábban legfeljebb hosszabb távú kockázatként jelentek meg. Ma azonban már a mindennapi munkát befolyásoló tényezőkről van szó, hiszen a növényegészségügyi problémák, az időjárási szélsőségek, a növekvő költségek és a munkaerőhiány egyszerre nehezítik a termelők helyzetét. Tokaj-Hegyalján mindez különösen érzékenyen érinti a borászatokat, hiszen a térség értékét éppen az adja, hogy a termőhelyi adottságokra, a dűlők különlegességére és a hagyományokra építve készülnek a borok.
Demkó Pascal, a „Az év pincészete 2026” díjas Holdvölgy Pincészet tulajdonosa az Agrárszektornak elmondta, hogy az egyik legnagyobb aktuális kihívást az aranyszínű sárgaságot okozó kórokozó jelenti. A betegség a Tokaji borvidéket sem kerülte el, a Mádi-medencében is megjelent, és több terület már hivatalosan is karanténzónába került. A Holdvölgy saját ültetvényein ugyanakkor egyelőre nem tapasztalták a fertőzés jelenlétét, de a védekezést ennek ellenére kiemelt fontosságúnak tartják.
A védekezés jelenlegi rendszere szigorúan szabályozott, ugyanis a hatóság által meghatározott időpontban, meghatározott készítményekkel kell elvégezni a szükséges növényvédelmi munkákat. A szakember szerint azonban komoly kihívást jelent, hogy a hatósági kapacitások korlátozottak, hiszen egész Tokaj-Hegyaljára mindössze néhány szakember jut, akiknek rövid idő alatt kell nagy területet ellenőrizniük. Éppen ezért a helyi borászok és szőlőtermelők saját kezdeményezésben is próbálják segíteni a munkát. A hegyközségi tagok önkéntes ellenőrző csoportokat alakítottak, amelyek célja, hogy a hatósági ellenőrzések közötti időszakban is folyamatos legyen a területek figyelése, és minél gyorsabban felismerhető legyen, ha valahol megjelenik a fertőzés. Demkó Pascal szerint ugyanakkor az aranyszínű sárgaság elleni küzdelem összetettebb annál, mint hogy kizárólag a szőlőültetvényekre koncentráljanak. A kórokozó ugyanis nem csak a termesztett szőlőben képes fennmaradni, hanem más növényeken, például erdőszéli vagy útszéli területeken is meg tud kapaszkodni.
A szőlőben megpróbálunk úgy eljárni, ahogy az előírás és a hatóságok ezt megkívánják. Ugyanakkor, ha ezeket a mellékszálakat nem varrjuk el, nem kezeljük, akkor ugyanúgy ott marad a közvetlen környezetünkben ez a komoly kórokozó.
A betegségek mellett a klímaváltozás hatásai is egyre erősebben alakítják a szőlőtermesztés mindennapjait. Demkó Pascal elmondta, hogy az elmúlt évtizedek adatai alapján nem feltétlenül az éves csapadékmennyiség vagy a napsütéses órák száma változott meg radikálisan, hanem sokkal inkább az időjárási szélsőségek váltak gyakoribbá. A korábbi, egyenletesebb csapadékeloszlást egyre inkább felváltják azok az időszakok, amikor rövid idő alatt rendkívül nagy mennyiségű eső hullik le. Ez azonban nem feltétlenül jelent valódi segítséget a szőlő számára, hiszen a hosszú száraz időszakok után a talaj sok esetben nem képes megfelelően befogadni a hirtelen érkező vizet.
A következmény kettős, hiszen miközben nagy mennyiségű csapadék érkezik rövid idő alatt, a növény mégis vízstresszt élhet át, mert a lehullott víz jelentős része egyszerűen elfolyik a területről. Ehhez társulnak a szélsőséges hőhullámok és az erős UV-sugárzás, amelyek szintén komoly terhelést jelentenek a szőlő számára. Hozzátette, a szőlő ilyen körülmények között természetes védekezési mechanizmusokat indít el. A bogyók héja vastagabbá válik, bizonyos esetekben pedig viaszos réteg is kialakulhat rajta, amely segíti a nedvesség megtartását. Ez azonban a feldolgozás során problémát jelenthet, hiszen kevesebb lé nyeredéket és minőségi szempontból is nehezebben préselhető termést eredményezhet. A borász szerint a változó körülmények miatt egyre nagyobb szerepe lesz a kutatásnak és a megfelelő szőlőfajták kiválasztásának.
Rendkívül fontos, hogy kutatás-fejlesztés történjen, és megtaláljuk azokat a szőlőfajtákat, amelyek ezt az extrém időjárást jobban képesek elviselni.
A termelési nehézségek mellett a borágazat másik nagy kérdése a fogyasztás alakulása. A szakember elmondta, hogy világszerte megfigyelhető tendencia, hogy csökken a borfogyasztás, és különösen a fiatalabb generációk megszólítása jelent kihívást a borászatok számára. Demkó Pascal szerint ennek egyik oka, hogy a bor sok esetben túlságosan összetettnek és nehezen megközelíthetőnek tűnik a fiatal fogyasztók számára. Egy kezdő borfogyasztónak egyszerre kellene eligazodnia a szőlőfajták, régiók, dűlők, évjáratok és termelők világában, ami sok esetben inkább bizonytalanságot okoz, mint érdeklődést. A szakember szerint ezért szükség van arra, hogy a borágazat bizonyos termékek esetében egyszerűbbé tegye a választást, és közelebb hozza a bort azokhoz is, akik még csak most ismerkednek vele. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hagyományos, magas hozzáadott értékű borokat háttérbe kellene szorítani. A két irány egymás mellett létezhet, mert szükség van könnyebben érthető, fogyasztóbarát borokra, ugyanakkor meg kell őrizni azokat a különleges tételeket is, amelyek egy adott dűlő, évjárat vagy szőlőfajta egyedi karakterét mutatják meg.
A prémium borok vásárlói ugyanis továbbra is keresik az egyediséget, és hajlandók többet fizetni olyan palackokért, amelyek mögött történet, termőhely és szakmai tudás áll. A borászatok számára azonban mindezt egy olyan időszakban kell megoldaniuk, amikor a termelési költségek jelentősen emelkedtek. A Covid-járvány, majd az energiapiaci változások és a háborús helyzet következtében számos alapanyag és szolgáltatás ára megugrott. Demkó Pascal szerint a borászatok ezeket a költségnövekedéseket nem tudják egyik évről a másikra teljes egészében érvényesíteni az áraikban. A piac ugyanis nem minden esetben képes azonnal elfogadni a drágulást, ezért a költségek beépítése több éves folyamat. Tokaj-Hegyalja egyik lehetősége ugyanakkor éppen a dűlők sokszínűségében rejlik. A különleges termőhelyekről származó, kisebb mennyiségben készülő borok esetében a fogyasztók sokszor nagyobb értéket látnak a termékben, és kevésbé árérzékenyek.
Vannak olyan tételek, amelyeknél a borvidék rendkívüli gazdagságának köszönhetően a költségek emelkedését meghaladó módon is tudunk érvényesíteni egy kisebb árnövekedést.
A következő évek egyik legnagyobb kihívása azonban továbbra is a munkaerő kérdése lehet. Demkó Pascal szerint különösen nagy problémát jelent a képzett dolgozók hiánya, hiszen a szőlőművelés számos olyan munkafolyamatból áll, ahol a tapasztalat és a szakértelem nélkülözhetetlen. A metszés például nem egyszerű fizikai munka, hanem olyan technológiai folyamat, amely már a következő év termését is meghatározhatja. Hasonlóan nagy tudást igényel a szüret során végzett válogatás is, különösen Tokaj-Hegyalján, ahol a száraz borok és az aszúszemek előállítása is magas fokú odafigyelést kíván. Az aszúszemek kiválasztása például olyan tapasztalatot igényel, amelyet nem lehet pusztán iskolai keretek között megszerezni. Sok esetben több év vagy akár évtized gyakorlata szükséges ahhoz, hogy valaki megfelelő biztonsággal tudjon dönteni a szőlő minőségéről.