Molnár Ákos, a Teleki-Kober Kft. ügyvezetője szerint a Kárpát-medencében sürgősen meg kell erősíteni a szőlő genetikai alapjait, mert ezen a téren Magyarország lemaradt a nemzetközi versenyben. Úgy fogalmazott, hogy az ágazatnak össze kell szednie magát, különben tovább nőhet a hátrány. Koch Csaba a vízgazdálkodás kérdését emelte ki, amelyet szerinte közösségi megoldásokkal kellene kezelni. Hangsúlyozta, hogy bár az ágazat számára rendelkezésre állnak különböző források, a legnagyobb kihívás továbbra is a versenyképesség megőrzése mind a szőlészetben, mind a borászatban.
Ma már pontosan tudni kell, milyen fogyasztónak, milyen bort kínálnak a termelők, és azt is, hogy a vásárlók mennyit hajlandók fizetni érte. Aki erre nem tud megfelelő választ adni, könnyen kiszorulhat a piacról.
Baranyai Péter, a Garamvári Szőlőbirtok főborásza és ügyvezetője arról beszélt, hogy az ágazat sok esetben túl lassan reagál a változásokra. Kiemelte, hogy a szőlőtermesztés sajátosságaiból fakadóan a termelők hosszú távra terveznek, hiszen egy ültetvény telepítése akár 20-30 évre szóló döntés. Emiatt a piaci vagy klimatikus változásokhoz való gyors alkalmazkodás jóval nehezebb, mint más mezőgazdasági ágazatokban.
Hozzátette: a fogyasztói szokások folyamatosan változnak, ami szintén alkalmazkodásra kényszeríti a borászatokat. Ifj. Babits László, a Babits Pincészet ügyvezetője a szélsőséges időjárási viszonyok veszélyeire hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy a száraz őszök sem kedveznek az ágazatnak, mivel sok esetben szürkerothadás jelenik meg a szőlőben, amellyel nehéz hatékonyan védekezni. Szerinte az ágazat jelenleg számos problémával küzd egyszerre.
A beszélgetés során többször előkerült az összefogás hiánya is. Molnár Ákos szerint az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hibája az volt, hogy mindenki egyénileg próbált érvényesülni, miközben nem alakultak ki erős szövetkezeti együttműködések. Úgy véli, ez jelentős versenyhátrányt okoz a hazai borászatok számára.
A szakemberek ugyanakkor úgy vélik, hogy a fiatal fogyasztók megszólításában komoly lehetőségek rejlenek. Molnár Ákos hangsúlyozta, hogy nem igaz az a vélekedés, miszerint a fiatalok nem szeretik a bort, csupán más módon fogyasztják azt. Véleménye szerint ma már nem elegendő pusztán a termék minőségére építeni: élményt és történetet is kell társítani a borokhoz. Példaként az egyre népszerűbb butikfesztiválokat említette, amelyek több ezer fiatalt mozgatnak meg, és ahol elsősorban hazai borokat fogyasztanak.
Ezzel egyetértett Lamport József, a Thummerer Pincészet főborásza is, aki szerint komoly hiányosságok vannak a hazai bormarketing területén. Tapasztalatai alapján a fiatalabb generáció továbbra is nyitott a borfogyasztásra, ugyanakkor ízlésük változik. Szerinte sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a hazai borfogyasztás népszerűsítésére. Baranyai Péter a szüret technológiai oldaláról is beszélt. Úgy fogalmazott, hogy a hatékonyság ma már kulcsfontosságú, ezért a szőlőt gyorsan és minél inkább gépesített módon érdemes szüretelni. Ha a termelők nem tudnak megfelelő tempóban dolgozni, az jelentős minőségromláshoz és értékvesztéshez vezethet.
Ifj. Babits László az édesborok helyzetét is problémásnak nevezte. Mint mondta, az édesbor-fogyasztás kultúrája háttérbe szorulóban van, és ennek pontos okát a szakma sem látja egyértelműen. Pedig szerinte az aszú és más édesborok komoly kitörési lehetőséget jelenthetnének Magyarország számára, hiszen aki megkóstolja ezeket, általában elismerően nyilatkozik róluk. Úgy véli azonban, hogy a régi mondással ellentétben a jó bornak igenis szüksége van marketingre, ezen a téren pedig jelentős lemaradásban van a hazai ágazat. A helyzet javítását ő is elsősorban összefogással tartja elképzelhetőnek.














