Franciaországban 30 évvel ezelőtt még szeptember végén kezdődött a szüret, és nemritkán november elejéig is elhúzódott, ma viszont már augusztusban megkezdik a szedést. A délnyugat-franciaországi erdőtüzek egyetlen év alatt több mint 40 ezer hektárt pusztítottak el Gironde megyében, a szélsőségessé váló időjárás pedig az ország egyik legértékesebb gazdasági ágazatát, a borászatot fenyegeti. A termelők az alkalmazkodás jegyében egyre korábbi szüretre kényszerülnek.

Az emelkedő hőmérséklet ugyanakkor az északi országoknak kedvez, így Angliában, a dániai Bornholm szigetén, sőt Skandináviában is megjelent a szőlőtermesztés. Hugo Seilly, a Burgundi Bor- és Szeszipari Üzleti Főiskola oktatója szerint egyes norvég és svéd szőlőbirtokok már gazdaságilag fenntarthatóan működnek, de egyelőre kizárólag a hazai piacra termelnek, és nem terveznek exportot. Ezért drasztikus földrajzi átrendeződésről még nem beszélhetünk.

A jövőben mégis felgyorsulhatnak a folyamatok. Spanyolország - bár szőlőterülete csökken - továbbra is világelső 930 ezer hektárral, mögötte Franciaország 783 ezer, Kína 733 ezer, Olaszország pedig 728 ezer hektárral áll. Hugo Seilly szerint azonban a spanyol szőlészet fenntarthatósága komoly kérdéseket vet fel, hiszen az előrejelzések alapján 2050-re az ország nagy része sivatagos éghajlatúvá válhat, ami hatalmas termőterületek elvesztését eredményezheti.

A francia borászok közben minden eszközt bevetnek a termés megmentéséért. Egyes vidékeken éjszaka szüretelnek, hogy elkerüljék a szőlő oxidációját a tűző napon. Az innovatív módszerek között szerepel a tőkék új metszési technikája, amely lombozaternyővel védi a fürtöket, a talkumpor természetes fényvédőként való alkalmazása a levelek égése ellen, valamint a takarónövények telepítése a talajnedvesség megőrzésére. Egyes termelők emellett aszályálló, a melegebb éghajlathoz jobban alkalmazkodó fajtákra cserélik szőlőültetvényeiket.

Az öntözés Franciaországban hagyományosan tilos a minőségi követelmények - így az aromakoncentráció és a borok szerkezete - megőrzése érdekében, ám a súlyos aszályok hatására egyes hatóságok már engedélyezték a használatát. A változó klíma egyébként is átalakítja a francia borok jellegét, mivel a forróbb nyarak gyorsabban érlelik a szőlőt, ami magasabb cukortartalomhoz és alacsonyabb savtartalomhoz vezet. A termelők így nehéz választás előtt állnak: vagy korábban szüretelnek a savak megőrzése érdekében, vagy elfogadják, hogy boraik karaktere merőben eltér majd a megszokottól. Az átalakulás jelei már a befektetéseknél is tetten érhetők. Egyes francia pezsgőtermelők, akiknek a termékei a magas savtartalomra épülnek, angliai szőlőbirtokokba fektetnek be, mivel az ottani éghajlat mára alkalmassá vált a champagne-i szőlőfajták termesztésére.

Az északabbra merészkedők viszont más jellegű kihívásokkal szembesülnek. A Svédországba költözött francia borász, Romain Chichery szerint az északi országban mindössze 4000 hektárnyi alkalmas terület áll rendelkezésre, ráadásul a fiatal ültetvények fenntartása a skandináv telek idején annyira költséges, hogy a nagyszabású telepítés gazdaságilag értelmetlen lenne.