Kurcz Gábor szerint mindenekelőtt fontos különbséget tenni az idegenhonos és az invazív fajok között. Idegenhonosnak azokat a fajokat nevezzük, amelyek nem őshonosak az adott területen, hanem emberi tevékenység miatt kerültek oda, míg az invazív fajok ezen belül azok, amelyek képesek túlzottan elszaporodni, agresszíven terjedni, és jelentős negatív hatást gyakorolni az ökoszisztémára, a biodiverzitásra vagy akár a gazdaságra. Vagyis minden invazív faj idegenhonos, de nem minden idegenhonos faj válik invazívvá.

Az idegenhonos fajok között példaként az amurt és a busákat említette. Az amurt annak idején szándékosan telepítették be többek között a túlburjánzó vízinövényzet visszaszorítására, azonban kontrollálatlan jelenléte komoly problémákat okozhat. A hal olyan intenzíven fogyaszthatja a növényzetet, hogy egyes vizekben teljesen felszámolhatja azt, ezzel pedig olyan élőhelyeket szüntethet meg, amelyek más halfajok számára fontosak. Elmondta, hogy horgászati szempontból ugyanakkor értékesebb faj, hiszen erőteljesen küzd a horgon, húsa pedig gasztronómiai szempontból is komoly értéket képvisel.

Idegen halak jelentek meg a Hévízi-tóban: ebből óriási baj lehet

Az invazív halak jelenléte komoly problémát jelent, a kutatók szerint ezek a halak akár a Balatonhoz is eljuthatnak.

Kurcz Gábor szerint a fehér és pettyes busa esetében más jellegű a probléma. A kínai eredetű, planktonevő halfajok nagy tömegben jelentős mennyiségű táplálékot fogyasztanak el, így elsősorban az őshonos halfajok ivadékai kerülhetnek hátrányba. Az ügyvezető elmondta, hogy a Desedán például a busák nagyobb arányú lehalászása után látványosan nőtt a keszegek és pontyok súlya, valamint a telepített pontyivadékok növekedése is javult. A busa horgászati megítélése ugyanakkor vegyes, és a szakember saját bevallása szerint gasztronómiai szempontból sem különösebben értékes. Hozzátette, hogy az invazív fajok közül az ezüstkárász egy különösen szívós halfaj, amely gyorsan képes elterjedni és komoly konkurenciát jelenthet az őshonos kárászféléknek.

A probléma nemcsak az állományok kiszorításából fakad, hanem genetikai szempontból is veszélyes lehet, mivel az ezüstkárász képes összeívni közeli rokon őshonos fajokkal, így hibridek jelenhetnek meg. Ez különösen a kisebb, elszigetelt őshonos állományok genetikai tisztaságát veszélyeztetheti

- fogalmazott Kurcz Gábor az Agrárszektornak.

A törpeharcsa szintén komoly problémát jelenthet a vizekben. Az észak-amerikai eredetű, falánk mindenevő faj a szakember szerint jelentősen károsíthatja más halak ívását, ráadásul tüskéivel az emberek számára is kellemetlen sérüléseket okozhat. Különösen nagy problémát lát a Balatonban, ahol elmondása szerint nagy tömegben van jelen. A naphalnál az ikrák és lárvák pusztítását, a gébeknél pedig az őshonos kisebb halak tizedelését emelte ki. Utóbbiak egyre több helyen, főként a nagyobb magyarországi folyókban is megtalálhatók A visszaszorítás szükségességével kapcsolatban Kurcz Gábor elmondta, hogy a lehalászás önmagában nem jelenthet mindenhol teljes megoldást, ráadásul fizikailag sem lehet cél az összes invazív hal eltávolítása. Sokkal inkább arra kell törekedni, hogy az állományukat olyan szintre csökkentsék, amely mellett az őshonos fajok ismét stabilan szaporodhatnak és fennmaradhatnak.

Még drágább hobbi lesz a horgászat: erre készülhetnek a hazai pecások

Egyre több olyan tényező jelenik meg a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, amely közvetve a horgászat világára is hatással lehet.

Szerintem az utolsó percben vagyunk. Az éghajlatváltozás, a szárazság gyéríti és károsítja azon vizeket, ahol megtalálhatók kis mennyiségben, tiszta genetikai vérvonallal rendelkező hazai halfajok. Az invazív fajok pedig képesek alkalmazkodni a megváltozott éghajlati viszonyokhoz

– hangsúlyozta.

A szakember szerint ezzel párhuzamosan a még meglévő, genetikailag tiszta őshonos állományok megőrzésére is nagyobb figyelmet kell fordítani. Elképzelése szerint bizonyos fajokat begyűjtéssel és genetikai vizsgálatokkal zárt rendszerekben, tartályokban vagy kisebb tavakban is meg kellene őrizni, ahol biztosítható a fennmaradásuk. Ha ezek az állományok stabilan rendelkezésre állnak, később a sérült vízterületek rehabilitációjánál ismét felhasználhatók lehetnek. A védekezésnek ugyanakkor jelentős gazdasági oldala is van. A költséget nemcsak maga a lehalászás jelenti, hanem az állományok felmérése, a folyamatos monitoring, az őshonos fajok védelme és telepítése, valamint az élőhelyek helyreállítása is. Ezek a terhek végső soron a vízterületek hasznosítóinál, közvetve pedig a horgászoknál is megjelenhetnek.

Súlyos a helyzet Magyarországon: tragikus, ami a halastavaknál történik

A vízhiány már nem csupán a haltermelés biztonságát, hanem a halastavakhoz kötődő teljes ökoszisztémát is veszélyezteti.

Kurcz Gábor szerint a következő években az egyik legnagyobb kihívást az jelentheti, hogy a melegedő vizek és az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási helyzetek olyan fajok számára is kedvezőbb körülményeket teremthetnek, amelyek korábban nem tudtak volna tartósan megtelepedni Magyarországon. Elmondása szerint az elmúlt 24 évben 89 új idegenhonos faj vagy hibrid jelent meg a nyilvántartásban szereplő 130 fajból. Az akvarisztika szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy újabb idegenhonos halfajok kerüljenek természetes vagy természetközeli vizekbe. Példaként a Hévízi-csatornát említette a szakember, ahol afrikai eredetű malawi sügéreket, dél-mexikói citromsügért és közép-amerikai jaguársügért is fogtak már, miközben a csuka gyakorlatilag eltűnt a csatornából. Az ügyvezető szerint ez jól mutatja, hogy a klímaváltozás és az emberi tevékenység együttesen olyan helyzeteket teremthet, amelyekre korábban nem kellett számítani.

Most már nem csak arra kell odafigyelni, hogy a jelenleg megtelepedett invazív fajokat csökkentsük. A következő években valószínűleg egyre fontosabb lesz a rendszeres halfaunisztikai monitoring, a korai észlelés és a gyors beavatkozás is, és erre költeni kell

– tette hozzá.