Bár sokan csak ártalmatlan, egzotikus kuriózumként tekintenek a magyarországi bányatavakban és folyókban felbukkanó édesvízi medúzákra, egy friss, magyar kutatók részvételével zajló vizsgálat arra figyelmeztet: az inváziós fajok észrevétlen terjedése komoly ökológiai kockázatokat hordoz magában. A természetes elterjedési területén kívül Európában először 1880-ban egy londoni dísztóban dokumentálták az édesvízi medúzákat, melyek eredetileg a kínai Jangce vízrendszerből származnak, s bár terjedésüket naprakészen dokumentálja az ökológiai következményekről és kockázatokról is beszámoló szakirodalom, ezek az információk hiányoznak az inváziós fajokkal kapcsolatos társadalmi ismeretek közül, így a közbeszédben sem esik szó a jelenségről - állítja az Ökológiai Kutatóközpont munkatársainak társszerzőségével a People and Nature folyóiratban megjelent tanulmány.

Itthon elsősorban a tiszta, átlátszó vizű bányatavakban, a folyók lassabb folyású holtágaiban és csendesebb öbleiben találkozhatunk velük a nyári hónapokban (jellemzően július és szeptember között, amikor a víz tartósan 22-25 Celsius-fok fölé melegszik), többek között a Hármas-Körösben, a Palatinus-tóban, a Gyékényesi-tóban, az Omszki-tóban vagy a Lupa-tóban is megjelentek már.

Hogy a medúzák tartós jelenléte milyen hatással lehet a teljes táplálékláncra, még nem teljesen egyértelmű, de az elsődleges kutatások alapján elmondható, hogy szerepet játszhatnak az algák elszaporodásában, hiszen ragadozó élőlény lévén zooplanktonokkal is táplálkoznak. Ebből kifolyólag akár olyan algafajok is elszaporodhatnak, mint amilyen az idegrendszert és májat károsító toxin termelésére képes kék alga.