A válasz igen, de nem minden pozsgás alkalmas erre. Magyarországon elsősorban két csoport érdekes, a télálló évelők, valamint azok a trópusi vagy mediterrán eredetű fajok, amelyek ugyan megfagynak télen, de tavasszal vetve vagy kiültetve őszig már betakarítható termést adnak. A pozsgások, vagy szukkulens növények közé vizet raktározó fajok tartoznak. Vannak a levélszukkulensek, melyek a vastag leveleikben tárolják a vizet. Vannak szárszukkulensek, mint a kaktuszok, ezeknek a szára alkalmas vízraktározásra, leveleik pedig tövisekké módosultak, hogy ezt a tárolt vizet megvédjék a szomjas állatoktól.

És vannak a caudexes (kaudiciform) növények melyek nem ugyan automatikusan gyökérszukkulensek. A „caudex” elsősorban azt jelenti, hogy a növénynek van egy erősen megvastagodott, víz- és tápanyagraktározó tengelyrésze, amely lehet száreredetű, gyökéreredetű vagy a kettő átmenete. A caudexes növények olyan, többnyire szárazságtűrő növények, amelyek megvastagodott szárukban, gyökerükben vagy a gyökér és szár közötti átmeneti részben raktározzák a vizet és tápanyagokat. Zöldségtermesztési szempontból főleg a levélszukkulensek között találunk ígéretes fajokat.

Porcsin – nálunk gyom, máshol zöldség

Talán a legkézenfekvőbb példa a kövér porcsin, a Portulaca oleracea. Magyarországon gyakran gyomként irtjuk a kertekből, miközben a mediterrán térségben, Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában régóta fogyasztják. Fiatal hajtásai és húsos levelei nyersen salátába, főzve vagy párolva zöldségként, illetve savanyítva is felhasználhatók. Táplálkozási szempontból különösen érdekes, mert a levélzöldségek között szokatlanul jelentős mennyiségű alfa-linolénsavat, vagyis növényi omega-3 zsírsavat tartalmaz, emellett vitaminokat, ásványi anyagokat és különféle növényi antioxidáns vegyületeket is. A faj jól viseli a hőséget, a szárazságot, sőt bizonyos mértékig a sós talajt is, ezért kutatások szerint is ígéretes alternatív zöldségnövény száraz, gyengébb adottságú területeken. Magyarországon valószínűleg ez lenne a legegyszerűbben termeszthető pozsgás zöldségnövény. Melegigényes, de gyors fejlődésű egynyári, így egy nyár alatt többször vágható.

Sedumok – télálló pozsgások zöldségként

A varjúhájfélék, vagyis a Sedum rokonsági körébe tartozó növények közül több fajt Ázsiában élelmiszerként is használnak. Kínában például a Sedum sarmentosum fiatal hajtásait és egyes más Sedum-fajokat hideg salátákban vagy főzve fogyasztják. A Sedum aizoon szintén hagyományos ehető növény több ázsiai országban, és számos fenolos vegyületet, flavonoidot és más növényi anyagot tartalmaz. Hazai szempontból a Sedumok egyik legnagyobb előnye, hogy több faj rendkívül télálló. Nem kell tehát minden tavasszal újravetni, vagy ültetni őket. Sovány, köves, gyorsan kiszáradó talajokon is megélnek, miközben húsos leveleik révén hosszabb száraz periódusokat viselnek el. Éppen ezért kísérleti zöldségnövényként különösen érdekesek lehetnek. Ugyanakkor itt nagyon fontos a pontos fajazonosítás. A Sedum név alatt sok faj szerepel, és abból, hogy egy varjúháj dísznövényként ismert, még nem következik automatikusan, hogy rendszeres fogyasztásra is alkalmas. Termesztésre olyan fajokat célszerű kiválasztani, amelyeknek dokumentált élelmiszer-felhasználása van.

Talinum – a trópusok pozsgás leveles zöldsége

A Talinum fruticosum, korábbi nevén gyakran Talinum triangulare, Nyugat- és Közép-Afrika több országában fontos zöldségnövény. Angol neve, a waterleaf jól utal húsos, vízben gazdag leveleire. Leveleit és zsenge hajtásait a spenóthoz hasonlóan főzik, levesekhez és zöldségételekhez adják. Trópusi növény, tehát a magyar telet nem éli túl a szabadban, de gyors növekedése miatt tavaszi vetéssel vagy palántázással nyári levélzöldségként érdekes lehet. Pozsgás felépítése és sajátos fotoszintézise segíti a vízhiány elviselésében, bár gazdaságos levélterméshez természetesen ez sem képes teljesen víz nélkül fejlődni. Hazánkban inkább különleges piaci zöldségként lehetne perspektívája, például éttermek, ázsiai vagy afrikai konyha, illetve különleges zöldségeket kereső vásárlók számára.

Jégnövény – különleges zöldség sós és száraz területekre

A kristályvirág vagy jégnövény, Mesembryanthemum crystallinum, az egyik legérdekesebb új zöldségnövény. Leveleit és hajtásait apró, csillogó hólyagsejtek borítják, ezért úgy néz ki, mintha dér vagy jégkristály lenne rajta. Fiatal levelei ehetők, enyhén sós, ropogós zöldségként salátákban és modern éttermi konyhákban használják. Különlegessége rendkívüli sótűrése. Kísérletekben még nagyon magas sótartalmú öntözővíz mellett is termeszthetőnek bizonyult. Magyarországon egynyári növényként lehetne termeszteni. Különösen érdekes lehetne olyan száraz vagy részben szikes területeken, ahol hagyományos levélzöldségek termesztése nehézkes. Prémium salátanövényként valószínűleg nagyobb lehetősége lenne, mint tömegzöldségként.

Opuntia – a száraz területek egyik nagy haszonnövénye

A fügekaktusz, különösen az Opuntia ficus-indica, már világméretekben is jelentős haszonnövény. Mexikóban a fiatal, lapos hajtásokat nopalitos néven zöldségként fogyasztják, a kifejlett növény pedig édes, színes gyümölcsöt terem. Száraz vidékeken emellett állati takarmányként is rendkívül fontos. A növény CAM-fotoszintézise miatt nagyon takarékosan bánik a vízzel. A FAO éppen ezért a klímaváltozáshoz alkalmazkodó szárazságtűrő növények egyik fontos képviselőjeként tartja számon. A világ száraz vidékein nagy területeken termesztik, és megfelelő körülmények között hektáronként húsz tonnát meghaladó gyümölcstermést is elérhetnek.

Magyarországon azonban van egy komoly akadály: az Opuntia ficus-indica nem megbízhatóan télálló a teljes ország területén. Dézsás vagy szezonális termesztése lehetséges, de ebből rendszeres gyümölcstermesztés nehezen alakítható ki. Sokkal érdekesebb lenne fagytűrő Opuntia-fajok és hibridek vizsgálata. Több észak-amerikai fügekaktusz nálunk is áttelelhet jó vízelvezetésű talajban. Ezek között ehető termésű és zsenge hajtásként lehetségesen hasznosítható típusok is vannak, bár termesztéstechnológiájukat és piaci értéküket magyar körülmények között még ki kellene dolgozni. (Az Opuntia nemzetség egyes fajairól szoktak megjelenni hírek, hogy hazánkban is kivadult, a Kiskunságban és a Bükkben is írtják a nemzeti park területén megjelenő telepeket.)

Mi jöhet még szóba?

A világon további pozsgás haszonnövények is léteznek. Az Aloe vera elsősorban kozmetikai és gyógyszeripari alapanyag, de magyar szabadföldi teleket nem visel el. Az agávékból Mexikóban édesítőszereket, rostot és italipari alapanyagot állítanak elő, ám hosszú tenyészidejük miatt nálunk nem reális szántóföldi kultúrák. A Carpobrotus edulis, vagyis hottentottafüge termése és húsos levele is hasznosítható, de mediterrán területeken súlyosan inváziós növénnyé válhat, ezért új kultúraként történő meghonosítása természetvédelmi szempontból problémás lenne. Nem minden szárazságtűrő egzotikus növény jó jelölt pusztán azért, mert ehető.

A pozsgások természetesen nem fogják kiváltani a salátát, spenótot vagy káposztát. Az egyre hosszabb hőhullámok és gyakori nyári vízhiány mellett azonban olyan növénycsoportot jelentenek, amelyet a magyar kertészet eddig alig használt ki. Elképzelhető, hogy néhány ma még botanikai különlegességnek számító faj néhány évtized múlva már a szárazságtűrő zöldségnövények között kap helyet.