Ezeket sokszor még keményen, szedési érettségben kell betakarítani, majd a tárolás során utóérnek, aromásabbá, édesebbé és kellemesebb állagúvá válnak. Ha tehát azt szeretnénk, hogy saját almánkból még télen, sőt akár tavasszal is ehessünk, a megfelelő szedési idő legalább olyan fontos, mint maga a tárolás.

Mikor érett az alma a szedésre?

Az őszi alma szedését nem érdemes pusztán a naptárhoz igazítani, mert ugyanaz a fajta az időjárástól, termőhelytől és a fa terhelésétől függően akár egy-két héttel korábban vagy később is érhet. Árulkodó jel, amikor a gyümölcs már elérte fajtára jellemző méretét és színét, a magjai barnulni kezdenek, és az alma enyhe megemelésre, elfordításra viszonylag könnyen leválik a termőnyársról. Az optimális időpont azért fontos, mert a túl korán leszedett alma nem fejlődik ki megfelelően, kevésbé zamatos, könnyebben fonnyad, és az utóérés sem pótolja teljesen a fán elmaradt érési folyamatokat. A túl későn szedett gyümölcs ezzel szemben már puhább, sérülékenyebb, könnyebben hullik és általában rosszabbul tárolható. Házikertben érdekes és jól használható módszer a keményítőpróba. A fejlődő almában sok keményítő található, amely érés közben fokozatosan cukorrá alakul. A kettévágott termés jódtartalmú oldattal kezelve annál sötétebbre színeződik, minél több keményítő van még benne. Ahogy az alma érik, egyre nagyobb világos területek jelennek meg. A módszer különösen akkor hasznos, ha tárolásra szeretnénk meghatározni a megfelelő szedési időpontot.

A tárolás már a szedéskor elkezdődik

Téli eltartásra csak teljesen ép almát tegyünk félre. A férges, varas, moníliás, ütődött vagy madár csípte gyümölcsöket válogassuk külön, és mielőbb használjuk fel. Egyetlen rothadó alma a körülötte levő gyümölcsök romlását is felgyorsíthatja. Az almát lehetőleg száraz időben szedjük. Ne rázzuk le a fáról, hanem kézzel, óvatosan válasszuk le, és lehetőleg a kocsánya is maradjon rajta. A gyümölcsöt ne dobáljuk vödörbe vagy ládába, mert az ütődés helyén a hús sérülhet úgy is, hogy kívül eleinte alig látszik valami. A nedves gyümölcs szintén rosszabbul tárolható, ezért esőben vagy közvetlenül utána nem érdemes a télire szánt almát betakarítani. Tárolás előtt az almát nem előnyös megmosni. A héj természetes viaszrétege valamelyest csökkenti a vízvesztést, ezért célszerű csak fogyasztás előtt megtisztítani.

Hol érzi jól magát télen az alma?

Az alma számára a hűvös, sötét, fagymentes és megfelelően párás tároló a legkedvezőbb. Házi körülmények között egy jó pince, kamra vagy más hűvös helyiség használható. A házi tárolásra 2–5 fok körüli hőmérsékletet javasolt. Minél melegebb a helyiség, annál gyorsabban lélegzik és öregszik a gyümölcs. Az almákat lehetőleg sekély ládákban, egy-két rétegben helyezzük el, hogy könnyen átvizsgálhatók legyenek. Időnként nézzük át a készletet, és a puhuló, barnuló vagy rothadásnak induló példányokat azonnal vegyük ki. A túl száraz pince sem ideális, mert az alma sok vizet veszít és ráncosodni kezd. Érdemes más zöldségektől elkülönítve tárolni, mert az alma jelentős mennyiségű etilént termel, amely más növényi termények érését és öregedését gyorsíthatja. Jó tárolási körülmények között egy alkalmas téli fajta házikerti környezetben is hónapokig eltartható.

Milyen fajtákat érdemes ismernünk?

A Jonathan sokáig a magyar almatermesztés egyik meghatározó fajtája volt. Szeptember közepe táján szedhető. Közepes vagy kisebb termése jellegzetesen piros, húsa kellemesen savas, aromás, karakteres ízű. Íze miatt még ma is sokan keresik, bár tárolása kényesebb, mint több modernebb fajtáé. A Jonagold és változatai a Jonathan és a Golden Delicious előnyös tulajdonságait egyesítik. Nagy gyümölcsű, lédús, kellemesen édes-savanykás, aromás alma. Friss fogyasztásra különösen jó, de feldolgozásra is alkalmas. Magyarországon is a jól ismert fajtakörök közé tartozik. A Golden Delicious az egyik legismertebb sárga alma. Szeptember végén szedhető, húsa édes, illatos, kevésbé savas, megfelelő érettségben kellemesen zamatos. Nagy előnye jó tárolhatósága, ezért házikertben is értékes téli alma. Az Idared az egyik klasszikus tárolási alma. Október eleje körül szedhető, piros fedőszínű, húsa kemény, íze enyhén savas, frissen és feldolgozva egyaránt használható. Kiemelkedő tulajdonsága, hogy megfelelő körülmények között sokáig megőrzi minőségét.

A Mutsu rendszerint igen nagy gyümölcsöt terem. Zöldessárga, később sárguló almája ropogós, lédús, édes, enyhén savas és kellemesen aromás. Október eleje körül szedhető, és jó tárolhatósága miatt kifejezetten értékes téli fajta. A Red Delicious fajtakör, amelyhez a régebben nálunk Starking néven ismert változatok is kapcsolódnak, látványos, sötétpiros gyümölcseiről ismert. Íze inkább édes, savtartalma mérsékeltebb, húsa kezdetben kemény és ropogós. Szeptember vége táján szedhető, jól szállítható és tárolható. A Gala és változatai már augusztus végétől, szeptember elejétől szedhetők, ezért inkább a korai őszi almák közé sorolhatók. Gyümölcsük édes, ropogós, mérsékelten savas, ezért azok körében is kedvelt, akik nem szeretik a savanykás almát. A későbbi fajták között egyre ismertebb a Braeburn is. Kemény, roppanó húsú, harmonikus édes-savanykás ízű alma, amely megfelelő körülmények között igen hosszú ideig tárolható. A Fuji ezzel szemben kimondottan édes, nagyon ropogós és lédús, ugyancsak jó eltarthatóságú fajta. A régi magyar kertekből pedig nem szabad megfeledkezni a Húsvéti rozmaringról, amely éppen rendkívül hosszú eltarthatóságáról kapta a nevét.

Nem a legszebb alma a legjobb, hanem a jókor leszedett

A sikeres téli almatárolás titka elsősorban a megfelelő fajta, a jó szedési időpont és a kíméletes betakarítás. Aki tehát télen is a saját kertjéből szeretne almát enni, annak nem az a célja, hogy a gyümölcsöt minél tovább a fán hagyja, hanem hogy pontosan a tároláshoz megfelelő érettségi állapotban szedje le, sérülés nélkül, majd minél hűvösebb és egyenletesebb körülmények között tartsa.