A gyümölcssövényeknek két alapvetően eltérő változata van. A klasszikus gyümölcssövény gyümölcsfákból áll, de ezeket úgy neveljük, hogy az ágaik csak két irányba nőjenek, így a korona egy kétdimenziós, síkfelületnek felel meg. Ennél jóval kevesebb gondozást igényel, ha különféle gyümölcstermő bokrokból állítjuk össze a sövényt. Ez utóbbi sem foglal sok helyet, a szigorú kétirányú metszést is elhagyhatjuk, lévén itt nem nagyméretű fákról, hanem jóval kisebb bokrokról van szó. Az ilyen „cserjés gyümölcs-sorba” tehetünk szedret, málnát, jostát, berkenyét, galagonyát, ribizlit, köszmétét, vadrózsát, bodzát, somot, mogyorót és még hosszan lehetne sorolni a beilleszthető fajokat. A lényeg, hogy egy változatos, mindig más képet mutató, és valamit mindig termő gyümölcssorunk legyen, ami díszít és terem - egész évben.
A hagyományos gyümölcssövény, gyümölcsfákból kialakítva
Kialakíthatjuk házfal mellé ültetve, kertben kordon mellett térhatárolásra szolgálva, vagy kerítés közelébe ültetve. Mivel kevés helyet foglal (gyakorlatilag csak egy vonal mentén nő és falat képez), így szinte minden kertben elhelyezhető. Hátránya, hogy növekedésének irányítása évekig is eltarthat. Lényegében a gyümölcssövény egy speciális orsó-koronaformának számít. Termőágai nem a középső hajtás körül helyezkednek el, a klasszikus orsótól eltérően, hanem csak két irányban nőnek. A termőágak párosával állnak egymással szemben. A gyümölcssövényt drótváz, vagy épület mellett nevelik. Alma, körte és őszibarack ültetvényszerűen is kialakítható sövényformában.
Ültetvényeken célszerű, kertekben, kisebb léptékben viszont költséges a sövény kialakítása, mert erős karók és huzal kell a termőkarok megtartására. A háztáji kert néhány fája esetében nem biztos, hogy kifizetődik egy ilyen befektetés, de látványos.
Az orsó alakú fa vízszintes ágpárjaiból alakul ki úgy, hogy csak két irányba, egymással ellentétesen álló ágakat hagyunk meg. A forma a metszésen túl kötözéssel és súlyozással is alakítható. A kordonhoz kötött vesszők pár hónap alatt megszokják az állásukat, és később már a megfelelő irányt tartva növekednek tovább. A gyümölcssövény kialakításához a legjobb elágazás nélküli egyéves facsemetét ültetni. A termő fa kívánt magasságától függően - de általában a legjobb, ha négyszemnyi magasságban - visszavágjuk a facsemetét, ott, ahol az első vízszintes ágpárnak kell kialakulnia. Az ágpárt – ha kissé megerősödnek – a támrendszer huzalához kell rögzíteni. Nyáron a mellettük előtörő felesleges hajtásokat ki kell metszeni. Ha meredekek vagy felfelé törők, akkor fokozatosan kell vízszintre húzni: előbb csak 45–60 fokra irányítsuk, majd ősszel vízszintesre kötözzük. Ha a hajtásfejlődés túl lassú, akkor ősszel egyharmadával kurtítsuk meg a huzalhoz erősített alsó karokat. A középső ágat ismét visszavágjuk 4-5 szemnyire, és ez ismétlődik minden vízszintes kar kialakításakor. Többnyire 4-5 emeletet, azaz vízszintes termőkart alakítanak ki, például az almánál. Természetesen ez attól is függ, milyen magas sövényt szeretnénk a kertünkbe.
A gyümölcssövények kialakításának komoly szakirodalma van, hiszen ez az alapja a törpealanyra oltott intenzív gyümölcsültetvényeknek is. Ott a kordon azért kell, mert az alany nem lenne képes megtartani a fát támasz nélkül.
Gyümölcsbokor újdonságok, és újra felfedezettek
Amennyiben nem fákban gondolkozunk melyek ágait megfelelően irányítva alakítjuk ki a sövénynek nevelt „növényfalat”, akkor szóba jöhetnek a gyümölcsbokrok is, melyek sokkal kevesebb munkát igényelnek – méretük kisebb és a növekedés irányítását sem igényli ez a megoldás. Itt főleg azt vegyük figyelembe, hogy melyik mekkorára nő. Lehetőleg közel azonos magasságú fajokat és fajtákat válasszunk a sorba, és ha vannak magasabbak és alacsonyabbak, akkor inkább kétsoros sövényt alakítsunk ki, elöl az alacsonyabb, mögötte a magasabb növényekkel. A legtöbb gyümölcssövényről a ribiszke, az egres vagy a málna jut eszünkbe, pedig számos olyan kevésbé ismert gyümölcstermő növény létezik, amely kiválóan alkalmas sövényként történő nevelésre. Ezek a fajok nemcsak változatosabbá teszik a kertet, hanem gyakran ellenállóbbak, kevésbé igényesek és különlegesebb ízvilágot kínálnak, mint a közismertebb gyümölcsök.
Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap a mézbogyó, a mézalmácska, a nemes galagonya, a josta, valamint a málna és a szeder keresztezéséből létrejött hibridek. A mézbogyó, más néven kamcsatkai mézbogyó, az egyik legkorábban termő bogyós gyümölcs. Már akkor szüretelhető, amikor a legtöbb gyümölcsfa még csak virágzik. Kékeslila, hamvas termései megjelenésükben az áfonyára emlékeztetnek, ízük pedig az áfonya és a feketeribiszke között helyezhető el. A növény különösen jól viseli a hideg teleket, ezért a magyarországi klímán is biztonságosan termeszthető. A bokrok általában egy-két méter magasra nőnek, így sövényként ültetve természetes, laza térelválasztót alkotnak. A mézbogyó előnye, hogy kevés betegséggel és kártevővel kell számolni, ezért a vegyszermentes kertészkedés kedvelőinek is jó választás lehet. A mézalmácska, vagy más néven fanyarka, Észak-Amerikából származik, ahol évszázadok óta termesztik. Hazánkban még mindig ritkaságnak számít, pedig egyszerre dísznövény és gyümölcstermő bokor. Tavasszal hófehér virágai díszítik, nyáron édes, liláskék bogyókat érlel, ősszel pedig lombja látványos vörös és narancssárga árnyalatokra színeződik. Termései kellemesen édesek, enyhén mandulás aromával rendelkeznek, ezért frissen fogyasztva és feldolgozva egyaránt kedveltek. A bokrok akár három-négy méter magasra is megnőhetnek, így magasabb gyümölcssövény kialakítására is alkalmasak.
A galagonyát legtöbben gyógynövényként ismerik, pedig egyes nemesített változatai értékes gyümölcstermő növények is. A nemes galagonyák nagyobb és ízletesebb terméseket hoznak, mint vadon élő rokonaik. Bokraik sűrű ágrendszerűek, gyakran tövisesek, ezért kiváló védősövény alakítható ki belőlük. Virágzáskor a galagonya a méhek és más beporzók kedvelt növénye, ősszel pedig piros terméseivel díszíti a kertet. A gyümölcsökből lekvár, szörp vagy akár aszalvány is készíthető, miközben a növény rendkívül jól viseli a szárazabb időszakokat és a gyengébb talajokat is.
Josta, tayberry, loganberry
A josta a feketeribiszke és az egres keresztezéséből létrehozott hibrid. A nemesítők célja az volt, hogy egyesítsék a két növény előnyeit, miközben kiküszöböljék a hátrányaikat. Ennek eredményeként egy erőteljes növekedésű, tövismentes bokor született, amely bőséges termést ad és viszonylag ellenálló a betegségekkel szemben. A josta sötétlila, nagy méretű bogyói kellemesen aromásak. Ízükben egyszerre fedezhető fel a feketeribiszke karakteres zamata és az egres enyhébb édessége. Sövényként ültetve másfél-két méteres magasságot érhet el, miközben kevés metszést igényel.
Sokan hallhattak már a málna és a szeder keresztezéséből származó különleges gyümölcsökről (ezek a szedermálnák, így egyben), de kevesen találkozhatunk velük a gyakorlatban. A legismertebb hibridek közé tartozik a tayberry és a loganberry. Mindkét növény hosszú, erőteljes hajtásokat fejleszt, amelyek támrendszerre vagy sövényszerű „vezetésre” szorulnak. Terméseik általában nagyobbak a málnánál, alakjuk megnyúlt, színük pedig a mélyvöröstől a bordóig terjed. Ízük egyszerre hordozza a málna illatosságát és a szeder gazdag aromáját. Friss fogyasztásra, lekvárnak vagy szörpkészítésre egyaránt kiválóak. A tayberry és a loganberry mindkettő „szedermálna”, de mivel a kiinduló szeder és málna fajták mások voltak, így mind a gyümölcs kinézetében, mind ízében különbségek vannak. A különleges gyümölcstermő bokrok nemcsak változatosabbá teszik a kertet, hanem hosszabb szüreti időszakot is biztosítanak. Egy jól megtervezett gyümölcssövényben a mézbogyó már tavasszal termést adhat, ezt követheti a josta, a mézalmácska, majd a nyár második felében a tayberry vagy a loganberry. Az ősz beköszöntével a nemes galagonya díszítő és termő értéke is előtérbe kerül.
Aki szeretne eltérni a megszokott gyümölcsfajoktól, és egyszerre keres hasznos, szép és könnyen nevelhető növényeket, annak érdemes megismerkednie ezekkel a gyümölcssövénybe is való fajokkal. Nem kizárt, hogy néhány éven belül éppen e különlegességek válnak a magyar kertek új kedvenceivé, hiszen ezek termése általában nem kapható a kereskedelemben, azaz ha ilyet ennénk, akkor meg kell termelnünk magunknak.
