A módszer ma is működik, ráadásul nemcsak pénzt takaríthatunk meg vele, hanem saját kertünkhöz alkalmazkodó, egyre ellenállóbb növényállományt is kialakíthatunk - hiszen szelektáljuk az állományt. Ehhez azonban tudni kell, mely növények magját érdemes begyűjteni, hogyan kell azt megfelelően kezelni, és mely esetekben nem számíthatunk arra, hogy az utódok hasonlítani fognak a szülőnövényhez.
Nem minden vetőmagból lesz ugyanolyan növény
Sokan csalódnak, amikor egy kiváló ízű paradicsom vagy egy különösen szép paprika magját elvetik, a következő évben pedig egészen más tulajdonságú növényeket kapnak. Ennek leggyakoribb oka, hogy az eredeti növény F1 hibrid volt. Az F1 hibridek két gondosan kiválasztott szülővonal keresztezéséből jönnek létre. Ennek eredményeként az első nemzedék rendkívül egységes, erőteljes növekedésű, bőtermő és gyakran ellenállóbb a betegségekkel szemben. Ha azonban ezeknek a növényeknek a magját elvetjük, a második generációban már „szétesnek” ezek a kedvező tulajdonságok. Az utódok nagyon különbözhetnek egymástól, lesz közöttük magas és alacsony, korai és késői érésű, eltérő ízű, méretű vagy színű termést hozó növény is. Előfordulhat, hogy néhány egyed hasonlít az eredetire, de erre nincs garancia. Ez nem jelenti azt, hogy az F1 hibridek magjai csíraképtelenek lennének. A legtöbb esetben teljesen jól kikelnek, csupán a növények már nem öröklik egyformán azokat a tulajdonságokat, amelyek miatt az eredeti fajta olyan értékes volt.
A szabad beporzású fajták a magfogás igazi alapjai
Ha valaki rendszeresen szeretne saját vetőmagot előállítani, akkor érdemes szabad beporzású fajtákat választania. Ezeket gyakran OP (open pollinated), vagyis nyílt beporzású fajtáknak is nevezik. Ezeknél a növényeknél a beporzást természetes módon a szél vagy a rovarok végzik, és megfelelő elkülönítés mellett a következő nemzedék nagy valószínűséggel ugyanazokat a tulajdonságokat örökli, mint a szülőnövény. Ez teszi lehetővé, hogy ugyanabból a vetőmagból akár hosszú éveken át hasonló minőségű termést kapjunk. A szabad beporzású fajták között különleges helyet foglalnak el az örökségfajták és a tájfajták. Az örökségfajták olyan régi, sokszor több évtizede vagy akár több mint száz éve termesztett növények, amelyek nem modern hibridek, hanem generációkon át megőrzött, stabil tulajdonságú fajták. A tájfajták ezzel szemben egy adott vidék éghajlatához és termesztési körülményeihez alkalmazkodtak hosszú idő alatt. Ezek gyakran kiválóan viselik a helyi viszonyokat, ízük sokszor különösen gazdag, bár termőképességük nem mindig éri el a modern hibridekét.
Paradicsomból könnyű jó vetőmagot készíteni
A paradicsom az egyik legkönnyebben „magfogható” kerti növény. Mivel virágai többnyire öntermékenyülők, a különböző fajták ritkán kereszteződnek egymással, ezért a legtöbb házikertben biztonságosan lehet saját magot gyűjteni. A magfogáshoz mindig teljesen beérett, egészséges és szép terméseket válasszunk. A paradicsom magjai egy kocsonyás burokban helyezkednek el, amely csírázást gátló anyagokat tartalmaz. Ezért a magokat érdemes a termésből kinyomni, kevés vízzel egy pohárba tenni, majd két-három napig erjeszteni. Ez idő alatt a nyálkás réteg lebomlik. Ezután a magokat alaposan át kell mosni, majd papíron vagy szűrőn vékony rétegben teljesen megszárítani.
A bab és a borsó magja akkor jó, ha már zörög a hüvelyben
A bab és a borsó esetében sokkal egyszerűbb a dolgunk. A magokat csak akkor érdemes leszedni, amikor a hüvelyek már teljesen megszáradtak, megbarnultak, és a bennük lévő szemek szinte zörögnek. A túl korán betakarított magok gyakran rosszabbul csíráznak és rövidebb ideig tárolhatók. Esős időszakban előfordulhat, hogy a hüvelyeket még a teljes kiszáradás előtt le kell szedni, nehogy megpenészedjenek vagy kicsírázzanak. Ilyenkor száraz, jól szellőző helyen utószáríthatók. Augusztusban számos egynyári és évelő dísznövény is megérleli magjait.
A körömvirág, a bársonyvirág, a pillangóvirág, a rézvirág, a szarkaláb, a díszmák, a kasvirág vagy a sarkantyúka magjai könnyen begyűjthetők. A legfontosabb szabály itt is az, hogy meg kell várni a teljes érést. A magtokoknak vagy virágfejeknek teljesen be kell száradniuk. Ha túl korán szedjük le őket, a magok még fejletlenek lesznek, és rosszul csíráznak. Érdemes száraz, napos időben gyűjteni, amikor a növényeken már nincs harmat.
Sok más zöldség magját is most lehet eltenni
Nemcsak a paradicsom, a bab vagy a borsó alkalmas magfogásra. A saláta, a kapor, a petrezselyem, a koriander, a rukkola vagy számos fűszernövény magja is ilyenkor érik be. A paprika magjai is jól gyűjthetők, ha nem F1 hibrid fajtáról van szó, bár itt a különböző fajták közötti kereszteződés esélye már nagyobb lehet. Az uborka, a cukkini, a sütőtök és más kabakos növények esetében különösen oda kell figyelni arra, hogy a közelben termesztett rokon fajták könnyen keresztbeporozhatják egymást. Ilyenkor a begyűjtött magból a következő évben már egészen eltérő tulajdonságú növény fejlődhet.
Csak egészséges növényről gyűjtsünk magot
A vetőmagnak szánt növényeket már a szezon során érdemes kiválasztani. Csak egészséges, betegségektől és vírusoktól mentes példányokról gyűjtsünk magot. Ha egy növény gyengén fejlődött, betegeskedett vagy rossz minőségű termést hozott, annak utódai között is nagyobb eséllyel jelennek meg kedvezőtlen tulajdonságok. A legjobb, ha mindig a legszebb, legéletképesebb és legjobb termést adó növények szolgálnak vetőmagforrásként. Ez a tudatos szelekció hosszú távon egyre jobb alkalmazkodóképességű állomány kialakulásához vezethet.
A szárítás legalább olyan fontos, mint maga a gyűjtés
A frissen begyűjtött magok többsége még túl sok nedvességet tartalmaz ahhoz, hogy biztonságosan eltartható legyen. A nem megfelelően kiszárított vetőmag könnyen bepenészedik vagy idő előtt elveszíti csíraképességét. A megtisztított magokat vékony rétegben papírra vagy finom szitára érdemes kiteríteni. Száraz, árnyékos, jól szellőző helyen néhány nap vagy akár két hét alatt teljesen kiszáradnak. Közvetlen napsütésben nem ajánlott szárítani őket, mert a túl magas hőmérséklet károsíthatja az embriót.
A megfelelő tárolás évekkel hosszabbíthatja a csírázóképességet
A teljesen kiszáradt magokat papírzacskóban, borítékban vagy vászonzacskóban célszerű tárolni. Minden csomagra írjuk rá a faj nevét, a fajtát és a begyűjtés évét, mert néhány év elteltével könnyen összekeveredhetnek. A tárolóhely legyen hűvös, száraz és sötét. A nedvesség és a magas hőmérséklet jelentősen lerövidíti a vetőmagok élettartamát. Megfelelő körülmények között a paradicsom, a paprika, a bab vagy a borsó magjai akár négy-öt évig is jó csíraképességüket őrizhetik, egyes fajok pedig ennél is tovább eltarthatók.
A magfogás nem csupán takarékos megoldás, hanem egy olyan hagyomány is, amely közelebb visz bennünket növényeink természetes életciklusához. Ha tudatosan választunk szabad beporzású vagy régi örökségfajtákat, és a magokat megfelelő időben, teljes érésben gyűjtjük be, majd gondosan megtisztítjuk, kiszárítjuk és tároljuk, hosszú éveken át saját vetőmagkészletből nevelhetjük növényeinket. Ezzel nemcsak pénzt takarítunk meg, hanem hozzájárulunk a régi fajták fennmaradásához és a termesztett növények genetikai sokféleségének megőrzéséhez is.
