Az agroökológiai megközelítések, és köztük az ökológiai gazdálkodás éppen ilyen rendszer-átalakításon alapulnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelés biztonsága a talajtermékenység és a biodiverzitás megőrzésével, a kémiai és fizikai bolygatás csökkentésével, nem utolsó sorban pedig a vidéki közösségek önrendelkezésének megerősítésével növelhető.

Különösen üdítő ezért, hogy az új kutatási stratégia nagyobb figyelmet fordít az olyan erőforrás-hatékony gazdálkodási modellek fejlesztésére, mint az ökológiai gazdálkodás.

A stratégia kiemelt szerepet szán a részvételi kutatásnak, vagyis az úgynevezett többszereplős innovációs megközelítéseknek, pl. az élő laboroknak (Living Labs). Saját tapasztalatból tudom, hogy a gazdálkodók sokkal nagyobb eséllyel alkalmaznak új megoldásokat, ha azok fejlesztésében maguk is részt vesznek, és a gyakorlatban, valós üzemi körülmények között tapasztalják meg előnyeiket és hátrányaikat.

Az elmúlt 15 évben az ÖMKi On-farm kutatási hálózatában végzett munkánk azt igazolja, hogy a kutatók, termelők, szaktanácsadók és az értéklánc más érintett szereplőinek együttműködésére épülő élő laborok nemcsak az innováció kidolgozását gyorsítják fel, hanem a kutatás társadalmi hasznosulását is jelentősen növelik. Különösen fontos ez egy olyan tudásintenzív szektorban, mint amilyen az ökológiai gazdálkodás.

A következő európai kutatási ciklus sikerének egyik fontos mércéje éppen ezért az lesz, hogy képes-e valódi tudásalapú átmenetet előmozdítani a mezőgazdaságban.

Ehhez az innovációt olyan közös tanulási folyamatként kell értelmeznünk, amelyben a természetalapú módszerek és a helyben megszerzett tudás ugyanolyan értéket képvisel, mint az új technológiai eredmények. Az európai agrár- és élelmiszergazdaság versenyképessége végső soron azon múlik, hogy mennyire tudjuk összekapcsolni a kutatási kiválóságot a gazdálkodók gyakorlati tapasztalataival és a vidéki térségek valós szükségleteivel.

Címlapkép forrása: ÖMKi