A Deep Science Ventures (DSV) kutatói megállapították, hogy ma kétszer annyi zöldséget és gyümölcsöt kellene elfogyasztani ahhoz, hogy ugyanannyi káliumot, magnéziumot vagy rezet vigyünk be a szervezetünkbe, mint hatvan évvel ezelőtt. A gabonafélék, a kenyér, a sárgarépa, az alma és a borsó több kulcsfontosságú tápanyagból 20-50%-ot veszítettek. Mindeközben a hektáronkénti gabonahozamok 215%-kal nőttek az 1960-as évek óta, a fejlődő világban pedig az alultápláltság a korábbi 35%-ról egészen 12%-ra csökkent. A mennyiségi élelmezésbiztonság tehát látványosan javult, a minőségi mutatók azonban romlottak.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy világszerte több mint kétmilliárd ember szenved legalább egy klinikai mikrotápanyag-hiánytól. Ez a jelenség a fejlett országokban is jól dokumentált, hiszen az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a kalóriadús, ám tápanyagszegény étrend széles körben elterjedt.

A tanulmány szerint a búza tápanyagsűrűségének csökkenése miatt egy nőnek ma már négy szelet teljes kiőrlésű kenyeret kellene megennie ahhoz, hogy az ajánlott napi szelénbevitelének csupán egyharmadát fedezze. Az 1960-as évek óta nemesített kenyérbúzafajták kevesebb mint egyharmada éri el az ajánlott cinktartalmat. A szelénhiány gyengíti az immunrendszert és növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, míg a cinkhiány a bőr, a haj és a védekezőrendszer állapotára hat kedvezőtlenül. A vashiány fáradtságot és koncentrációs zavarokat okoz, az alacsony káliumbevitel pedig akár 21%-kal is emelheti a sztrók kockázatát.

A helyzetet tovább ronthatja a GLP-1-receptor-agonista testsúlycsökkentő gyógyszerek - mint az Ozempic és a Mounjaro - elterjedése. Mivel ezek a készítmények csökkentik az étvágyat, a felhasználók kevesebbet esznek, így az amúgy is csökkenő tápanyagtartalmú élelmiszerekből még kevesebb mikrotápanyagot juttatnak a szervezetükbe. A DSV szakértői szerint ez az Egyesült Királyságban mintegy ötmillió munkaképes korú felnőttet sodorhat az alapvető vitaminok és ásványi anyagok biztonságos beviteli szintje alá.

A tanulmány szerzői szerint a probléma megoldásához mindenesetre rendelkezésre állnak a megfelelő eszközök. A célzott nemesítés, a talajegészség helyreállítása, valamint a megfelelő piac- és agrárpolitikai szabályozás együttesen képes javítani a termények tápanyagsűrűségét, miközben a hozamok és az éghajlati ellenálló képesség fenntartását is biztosítja.