MÁR CSAK 2 HÉT! AZ AGRÁRSZAKMA VEZETŐI SIÓFOKON TALÁLKOZNAK!
December 2–3-án ismét megrendezik a Portfolio Agrárszektor Konferenciát, a hazai agrárium egyik legnagyobb és legrangosabb szakmai csúcstalálkozóját, ahol a mezőgazdaság és az élelmiszeripar legfontosabb kihívásai, támogatási lehetőségei és jövőbeli kilátásai kerülnek fókuszba.
A rendezvény előadói között lesz Elli Tsiforou, a Copa-Cogeca főtitkára, Gert-Jan Oplaat, az AVEC elnöke, Nemes Imre, a Nébih elnöke, Harsányi Zsolt, az AXIÁL tulajdonos-ügyvezetője és Ádám János, a Bonafarm Mezőgazdaság vezérigazgatója.
Ne maradjon le az év egyik legfontosabb agrárszakmai eseményéről!
A szelídgesztenye Magyarországon nem csupán egy különleges gyümölcs, hanem komoly történelmi és kulturális értéket is képvisel. Hazai termesztése évszázados múltra tekint vissza: már a XIII. században is termesztették, a hagyományos gesztenyések pedig számos térség tájképének meghatározó elemei voltak. A Dunakanyarban, különösen Nagymaros környékén egykor jelentős gesztenyetermesztés folyt, a helyi gazdák generációkon keresztül válogatták és oltással szaporították a legértékesebb fákat. A nyugat-dunántúli és dél-dunántúli termőtájak szintén fontos szerepet töltöttek be a hazai ágazatban.
A szelídgesztenye termesztése ugyanakkor nem mindenhol lehetséges. A fafaj a csapadékosabb, párásabb termőhelyeket és a savanyú talajokat kedveli, ezért Magyarországon elsősorban a Nyugat-Dunántúlon, a Dél-Dunántúlon és a Börzsöny térségében találhatók számára megfelelő adottságok. A hivatalos adatok szerint jelenleg mintegy 276-281 hektáron folyik szelídgesztenye-termesztés az országban. A legnagyobb területek Vas és Somogy vármegyében találhatók, egyaránt körülbelül 74 hektárral, míg Zalában mintegy 58 hektáron termesztenek gesztenyét. A hazai fajtaválaszték is a különböző termőtájak hagyományait tükrözi. Az Alpokalján a Kőszegszerdahelyi 29, a Dél-Dunántúlon az Iharosberényi fajták számítanak meghatározónak, míg a Dunakanyarhoz olyan helyi változatok kötődnek, mint a Maróti kései és a Maróti nagy szemű. A gesztenyefák különleges értéke, hogy rendkívül hosszú életűek lehetnek: Kőszeg környékén akár 500-600 éves példányokkal is találkozhatunk.
Kevés a hazai termés, jelentős az importfüggőség
A magyar gesztenyetermesztés az 1970-es években még jóval nagyobb lehetőségeket rejtett. Akkoriban közel 450-500 hektáron működtek áruültetvények, ezek jelentős része azonban az elmúlt évtizedekben elpusztult vagy gazdaságilag fenntarthatatlanná vált. Napjainkban az országos termés jellemzően évi 150-300 tonna körül alakul, bár egyes becslések 200-500 tonnás mennyiséget is említenek. A termés évről évre jelentősen ingadozik, és a hazai kínálat még a belföldi kereslet kielégítésére sem elegendő.
Magyarország ezért jelentős importra szorul: évente hozzávetőlegesen 2000-2500 tonna gesztenye érkezik külföldről, 1-1,2 milliárd forint értékben. A behozatalban Olaszország és Kína is fontos szereplő, utóbbi a világ gesztenyetermelésének mintegy 70-75 százalékát adja. Az európai kínálatban Görögország, Olaszország és Spanyolország szintén meghatározó termelőnek számít. A magyar export ezzel szemben elenyésző, vagyis az ágazat elsősorban a hazai piac ellátására sem képes elegendő terméket előállítani.
A termelés visszaesése mögött több tényező áll. A szelídgesztenye vízigényes fafaj, ezért különösen érzékenyen reagál a csapadékhiányra és az aszályos időszakokra. A szélsőséges időjárás mellett az elöregedett ültetvények és a növényvédelmi problémák is rontják a termelés biztonságát. A szelídgesztenye egyik jelentős károsítója a gubacsdarázs, emellett a tintabetegség és a gesztenyekéreg-rák, illetve a kéregelhalás is komoly veszélyt jelent az állományokra. A betegségek és kártevők következtében egyes termőhelyeken jelentős fapusztulás következett be, ami tovább csökkentette a betakarítható mennyiséget.
4000-5000 forintba is kerülhet egy kilogramm
A szűkös hazai kínálat és az importigény a fogyasztói árakban is megmutatkozik. A nagybani piacokon a magyar gesztenye kilogrammonként jellemzően 2000-2500 forint körüli áron jelenik meg, míg az importtermékek ára körülbelül 2800 forinttól indul. A kiskereskedelemben ennél jóval magasabb összegekkel találkozhatnak a vásárlók: az árak 4000-5000 forint körül alakulhatnak kilogrammonként.
A magyar és az olasz árak közötti különbségre is érdemes odafigyelni: Olaszországban több üzletben 5-6 euróért, vagyis hozzávetőlegesen 1800-2100 forintért lehetett első osztályú szelídgesztenyét vásárolni kilogrammonként, míg Magyarországon hasonló termékért körülbelül 4000 forintot kértek. A jelentős árkülönbség okai összetettek lehetnek. A beszerzési árak, a szállítási és értékesítési költségek, az adóterhek és a kereskedelmi árrések egyaránt befolyásolhatják a végső fogyasztói árat.
A feldolgozás jelentheti a kitörési pontot
A nehézségek ellenére a szelídgesztenye-termesztésben továbbra is lehetnek gazdasági lehetőségek. A hagyományos sült gesztenye és a gesztenyés édességek mellett egyre nagyobb figyelem irányul a feldolgozott termékekre. A gesztenyeliszt például a gluténmentes és egészségtudatos élelmiszerek piacán is érdekes alapanyag lehet, de a gesztenyepüré, a krémek és más feldolgozott készítmények előállítása szintén hozzáadott értéket teremthet.
Korábban lapunk is beszámolt arról, hogy a magyar gesztenyetermesztés fejlesztésének egyik fontos lépése a 2025-ben elindult Szelídgesztenyéért elnevezésű, Magyarországot és Szlovákiát összekapcsoló program. A kezdeményezés célja a termőhelyek védelme, a meglévő állományok fejlesztése és az ültetvényterületek bővítése. A hosszabb távú cél az, hogy a jelenlegi, mintegy 280 hektáros termesztési terület növekedjen, és a hazai termelés ismét nagyobb szerepet kapjon a belföldi ellátásban.
















