Árpa

Az árpát világszerte 90-95 millió hektáron termesztik, itthon a vetésterület nagysága szerint a gabonafélék között - a kukorica és a búza után - a harmadik helyet foglalja el.

Felhasználhatósága szerint az árpa lehet igen értékes abraktakarmány - mely a sertéstenyésztők számára szinte nélkülözhetetlen -, lényeges nyersanyaga a maláta, ami sörgyártásnak is fontos, de emberi fogyasztásra is alkalmas, például kásaként (árpagyöngy). Takarmányozási célra nagyobbrészt őszi árpát termesztenek, ami rendszerint többet terem, mint a tavaszi árpa. Utóbbi túlnyomó része söripari alapanyagként, mint sörárpa kerül felhasználásra, és az említett árpagyöngyöt is a tavasz árpából állítják elő. Érdekesség, hogy az árpát már a kőkorszakban is ismerhették, hiszen visszamaradt leletekben a búzával együtt megtalálták - ez azt bizonyítja, hogy az árpa egyike a legrégebben termesztett gabonaféléknek. Vélhetően Elő-Ázsiában keletkezett.

Az árpa termesztése és ápolása

A termesztést külön kell választani az őszi és a tavaszi árpa esetében: a vetésidő szeptember második felére, október elejére tehető. Az őszi árpát gabonasortávolságra vetik, a vetésmélység 3-5 centiméter. A túl korai fejtrágyázás azonban a felfagyott őszi árpán rendszerint káros. Az őszi árpa hazánkban az északi, hideg klímájú tájak kivételével lényegében mindenütt termeszthető. Általában a gyengébb adottságú búzatalajokon és a jobb rozstalajokon termeszthető eredményesen. Az előveteményekre nem igazán igényes, mint például a búza. A legkorábban aratható gabonaféle, hiszen már nyáron, június közepén vagy második felén beérik. Az aratással nem érdemes késlekedni, mivel a túlérett árpa kalászai letöredeznek és nagy lesz a szemveszteség. A szalmatermés pedig csak almozásra használható, takarmányozásra nem.

A tavaszi árpa esetében a termesztési cél szerint kell megválasztani a fajtákat, emellett fontos a termesztési feltételek és a fajták igényeinek a figyelembevétele is. Éghajlati igényeket tekintve is külön kell választani egyes fajtákat, hiszen például a sörárpa igényesebb, mint a takarmányárpa. Utóbbi ezért az aszályos tájak kivételével minden területen termeszthető, előbbi azonban a csapadékos, mérsékelten meleg tájakat kedveli. A talajra is igényes gyenge gyökérzete miatt, ezért a tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokban termeszthető sikeresen. Az elővetemény is fontos, azok a legjobbak, melyek gyommentesen, jó kultúrállapotban hagyják vissza a talajt. A legmegfelelőbb erre a célra például a burgonya, silókukorica vagy a cukor- és takarmányrépa. Az ideális termésmennyiség és minőség eléréséhez elengedhetetlen az optimális mennyiségű és tápanyagarányú műtrágyázás. A műtrágyázás módja hasonló a többi kalászoséhoz.

A tavaszi árpatermesztés fontos feltétele a korai vetés és a jó minőségű vetőmag. Maga a vetésidő mindig a kitavaszodástól és a talaj állapotától függ. Ezért február végén, március elején amint megszikkad a talaj annyira, hogy rá lehet menni, elő kell készíteni a magágyat és elvetni. A korán elvetett árpa gyorsan kel, jól bokrosodik és kevesebbet szenved a szárazságtól. De ha csak későn tudják vetni, nem bokrosodik, alacsonyabb marad, és az érése is elhúzódik, ami a sörárpánál a termés csökkenésén kívül minőségi romlást is okozhat. A tavaszi árpát is gabonasortávolságra vetik, a vetésmélység 3-5 centiméter.

Az árpa betegségei és kártevői

Az őszi árpa legfőbb „ellenségei” a helmintospóriumos csírapusztulás, az árpatő gombája. Emellett a tifulás vetésrothadás és a fuzáriumos gyökérrothadás is okozhat fejfájást. Drótférgek és cserebogárlávák egyaránt megjelenhetnek, a szárat és a lombot pedig az árpabogarak, a levéltetvek. A tavaszi árpa a gyomokra is érzékeny, ezért a gyomirtás nagyon lényeges feladat. Főbb betegsége a lisztharmat és az árpaporüszög, de a levélfoltosság és a sárgarozsda is előfordulhat.