agrarszektor.hu • 2026. július 28. 11:33
Valóban az Országos Jégkármérséklő Rendszer (JÉGER) miatt alakultak ki az elmúlt évek szárazságai? Erre a kérdésre kereste a választ a Klímapolitikai intézet, amely Facebook-posztjában leszögezte, az éghajlatváltozást nem lehet egyetlen év, nem egyetlen aszály és nem egyetlen technológia alapján megítélni. A hazai és nemzetközi megfigyelések alapján pedig kijelenthető, hogy Magyarország éghajlatának melegedése és szárazodása nem néhány éve kezdődött, és nem köthető a JÉGER-rendszer működéséhez.
Mint írták, az éghajlatváltozást nem lehet egyetlen év, nem egyetlen aszály és nem egyetlen technológia alapján megítélni. Erre a célra a klimatológiában 30 éves úgynevezett klímanormálokat használnak, amelyek kiszűrik az évről évre jelentkező természetes ingadozásokat, és a valódi éghajlati trendeket mutatják meg. A Péczely-féle éghajlati osztályozás alapján készült 1961-1990, 1981-2010 és 1991-2020 közötti éghajlati térképek egyértelmű változást mutatnak. Az 1961-1990-es időszakban még nagyobb kiterjedésűek voltak a hűvösebb, kedvezőbb vízháztartású területek. Az 1981-2010-es klímanormálban ezek már számottevően visszaszorultak, miközben a melegebb, szárazabb éghajlati jellegű térségek fokozatosan terjeszkedtek, különösen az Alföldön és Dél-Magyarországon. A legfrissebb, 1991-2020-as időszakban ez a folyamat tovább erősödött: az Alföld és a Dél-Dunántúl jelentős részén már egyértelműen a melegebb és szárazabb klimatikus viszonyok váltak meghatározóvá, egyre inkább kiszáradó a két régió. Fontos azonban, hogy nem csak a klímaváltozás, hanem a vízgazdálkodás és az egyre romló talajok is felelősek a kiszáradásért.
Ez azért különösen fontos, mert a JÉGER országos jégkármérséklő rendszer csak 2018-ban kezdte meg működését. Az 1981-2010-es klímanormál ekkorra már lezárult, vagyis a szárazodás és a melegedés folyamata legalább három-négy évtizede kimutatható volt. A három egymást követő klímanormál tehát egy olyan, folyamatos éghajlati átalakulást dokumentál, amely jóval a JÉGER kiépítése előtt megkezdődött. Sőt az 1981-2010 közötti időszakhoz képest, nőtt a nedves évek száma 1991-2020 között!
A változás különösen látványos az Alföldön, amely földrajzi adottságai miatt eleve az ország legszárazabb térsége. A nyugat és délnyugat felől érkező nedves légtömegek az Alpok, valamint a Dunántúli- és Északi-középhegység térségében gyakran emelkedésre kényszerülnek. Ennek következtében a levegő nedvességtartalmának jelentős része már ezeken a területeken csapadék formájában kihullik. Mire a légtömegek elérik az Alföldet, sok esetben már kevesebb nedvességet szállítanak.
A felmelegedés ezt a természetes adottságot tovább erősíti. A magasabb hőmérséklet növeli a párolgást, miközben a hosszabb száraz időszakok miatt a talaj nedvességtartalma csökken. A kiszáradó talaj egyre kevesebb vizet tud visszajuttatni a légkörbe párolgás és növényi párologtatás útján (evapotranszspiráció), ezért a felszín fölött kialakuló légréteg egyre melegebbé és szárazabbá válik. A napsugárzás energiájának egyre kisebb része fordítódik párolgásra, és egyre nagyobb része közvetlenül a felszínt és a levegőt melegíti. Ez tovább fokozza a talaj kiszáradását, vagyis egy önmagát erősítő folyamat alakul ki.
Ez a száraz alsó légréteg a zivatarok fejlődésére is jelentős hatással van. Amikor egy zivatar ilyen környezetbe érkezik, a lehulló csapadék egy része már a felszín elérése előtt elpárolog. A párolgás lehűti a levegőt, amely gyors leáramlásként a felszín felé süllyed. Ezek a leáramlások gyakran megszakítják a zivatar működéséhez szükséges meleg, nedves feláramlásokat, így a zivatarcellák legyengülhetnek, széteshetnek, vagy jóval kevesebb csapadékot adnak. Emiatt gyakran előfordul, hogy egy intenzív zivatar a Dunántúlon vagy az Északi-középhegység térségében még jelentős csapadékot okoz, az Alföldre érve azonban veszít erejéből, vagy csak elszórtan hullik belőle csapadék. Ezzel párhuzamosan a csapadék térbeli eloszlása is egyre szélsőségesebbé válik: néhány tíz kilométeres távolságon belül is hatalmas különbségek alakulhatnak ki.
Mindezek a folyamatok összhangban vannak a hazai és nemzetközi megfigyelésekkel. Magyarország átlaghőmérséklete az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett, nőtt a hőhullámos napok száma, fokozódott a párolgási igény, miközben a csapadék egyre inkább rövid idő alatt, intenzív záporok és zivatarok formájában hullik le. Emiatt hiába nem csökken mindenütt jelentősen az éves csapadékösszeg, a talaj vízháztartása romlik, az aszályok gyakoribbá és súlyosabbá válnak.
A három klímanormál egyértelmű bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Magyarország éghajlatának melegedése és szárazodása nem néhány éve kezdődött, és nem köthető a JÉGER-rendszer működéséhez. A változás már az 1980-as évekre egyértelműen kimutatható volt, azóta pedig a melegebb és szárazabb éghajlati jelleg folyamatosan terjeszkedik.