agrarszektor.hu • 2026. augusztus 12. 06:03
A klímaváltozás miatt egyre gyakrabban merül fel, hogy a magyar mezőgazdaságnak a hagyományos kultúrák helyett szárazságtűrőbb, alternatív növények felé kellene fordulnia. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) az Agrárszektornak kifejtette, hogy önmagában az új növényfajták megjelenése nem oldja meg a problémát: a termesztés csak akkor lehet sikeres, ha a felvevőpiac, a feldolgozóipar és a kereskedelem is alkalmazkodik hozzájuk. Ez azonban elsősorban nem a gazdálkodók döntése, hanem valós piaci igényeken alapul.
A klímaváltozás egyre komolyabb kihívások elé állítja a magyar mezőgazdaságot, ez már nem is kérdés. A vízgazdálkodás és az öntözés fejlesztése mellett elengedhetetlen az alkalmazott kutatás-fejlesztés és az innováció megerősítése is. Az agráregyetemeknek a klímaadaptációra, az új fajták nemesítésére és a korszerű termesztési technológiák kidolgozására kell összpontosítaniuk, hogy a gazdálkodók számára valóban használható megoldásokat kínáljanak.
Tényleg bajban vannak a növények itthon
A helyzet komolyságát jól jelzi az is, hogy a 40 Celsius-fok körüli hőség következtében a várható kukoricatermés naponta mintegy 200 ezer tonnával mérséklődik. A folyamatosan romló terméskilátások alapján a jelenlegi országos becslések már mindössze 2 millió tonna körüli terméssel számolnak. A termelők visszajelzései ennél valamivel szélesebb, 1,8 és 2,4 millió tonna közötti sávot valószínűsítenek. A hazai kukoricával bevetett terület mára 700 ezer hektár alá csökkent, miközben a napraforgó vetésterülete meghaladta a 800 ezer hektárt. További súlyos probléma, hogy jelentős károk alakultak ki olyan térségekben is, amelyek korábban még a biztonságosabb termőhelyek közé tartoztak. Érdemes ugyanakkor megemlíteni azt is, hogy az őszi búza és az árpa hektáronkénti termésátlaga az elmúlt négy évtizedben jelentősen emelkedett - az árpa esetében csaknem megduplázódott.
Az egyre gyakoribb és súlyosabb aszályok miatt az Alföld jelentős részén már a kukorica, a napraforgó, sőt helyenként a repce termesztése sem gazdaságos. Ezzel párhuzamosan az egykor hűvösebb éghajlatú térségekben ma már olyan terméseredményeket érnek el, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna.
A NAK szerint ugyanakkor a mezőgazdaság szerkezetét nem lehet egyik évről a másikra átalakítani. Bár a gazdálkodók részéről erős a fejlesztési szándék - ezt mutatja, hogy az elmúlt évek beruházási pályázataira többszörös volt a túljelentkezés -, az új növénykultúrák elterjedésének legnagyobb akadálya sok esetben nem a termesztési technológia, hanem a biztos értékesítési lehetőség hiánya.
A NAK szerint az alternatív növények bevezetését ezért nem önmagában, hanem teljes termékpályában kell vizsgálni. Nem elég, ha a gazdák képesek megtermelni egy új alapanyagot, annak tárolását, feldolgozását, szállítását és értékesítését is meg kell szervezni. Ha nincs feldolgozóüzem, felvásárló vagy stabil piaci kereslet, a termelők nem szívesen vállalják az átállás kockázatát.
A Kamara hangsúlyozza, hogy az új növénykultúrák termesztését és a felvevőpiac kiépítését összehangoltan kell fejleszteni. Csak így alakulhatnak ki olyan, a teljes értékláncot lefedő termékpályák, amelyek hosszú távon is jövedelmezőek lehetnek a gazdálkodók számára. Ellenkező esetben fennáll a veszélye, hogy ugyan rendelkezésre állnak a klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó növények, de azok termesztése gazdaságilag nem lesz életképes. A NAK szerint a magyar mezőgazdaságban már elindult egy jelentős szerkezeti átalakulás, amelynek része az alternatív növénykultúrák megjelenése és egyes eddig kisebb jelentőségű fajok térnyerése is:
A mezőgazdasági termelésünk szerkezetében soha nem látott strukturális átalakulás indult el, aminek része az alternatív növénykultúrák termelésbe vonása is, vagy az eddig kisebb jelentőségű termesztett kultúrák területének növelése. Ebben a tekintetben holisztikus módon kell vizsgálni a potenciális új növénykultúrák termelésbe vonásának a lehetőségét; mindezt piaci irányból kiindulva és egész termékpályás termékáramokban gondolkozva. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy ez az ágazat szerkezetéből és működési elveiből fakadóan csak rendkívül lassan állítható át új irányokba, minden kényszerített gyors változás élelmezés- és élelmiszerbiztonsági kockázatokkal jár.