agrarszektor.hu • 2026. november 21. 13:04
A londoni King's College kutatói azt kezdték vizsgálni, mi lenne, ha a fogyasztók a zöldségek és gyümölcsök minél nagyobb részét felhasználnák.
A londoni King's College kutatói azt kezdték vizsgálni, mi lenne, ha a fogyasztók a zöldségek és gyümölcsök minél nagyobb részét felhasználnák, ahelyett hogy bizonyos részeiket automatikusan hulladékként kezelnék. A kutatás olyan terményekre terjedt ki, mint a cékla, a paprika, a brokkoli, a kanadai sütőtök, a karfiol, a zeller, a fodros kel, az édeskömény, a kivi, a póréhagyma, az ananász és a görögdinnye. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy az egyes növényi részekben esetlegesen előforduló szennyező anyagok vagy nemkívánatos vegyületek hatásainak feltárásához további vizsgálatok szükségesek. Ennek ellenére a teljes értékű felhasználásban jelentős táplálkozási és fenntarthatósági potenciált látnak.
A tanulmány szerint az elemzett növényeknél a gyökértől a hajtáscsúcsig (Root-to-Tip) terjedő, jellemzően eltávolított részek az élelmiszer teljes tömegének 25-48%-át tették ki. Ez arra utal, hogy a megvásárolt termékek számottevő hányada végül a szemétben végzi, jóllehet táplálkozási szempontból értékes összetevőket tartalmazhat. A kutatók megállapították, hogy számos esetben éppen a kidobott részek rendelkeznek magasabb élelmirost-tartalommal.
A görögdinnye héjában például 100 grammonként ötször több rost található, mint a gyümölcshúsban, és hasonló jelenséget figyeltek meg a kanadai sütőtök esetében is. Ugyanakkor nem minden növénynél mutatkozott ugyanez a tendencia: az édeskömény és a brokkoli általában automatikusan eltávolított részei kevesebb rostot tartalmaztak, mint a fogyasztásra szánt részek - írja a FruitVeB.
A kutatók szerint, ha a fogyasztók tudatosabban használnák fel a termények teljes ehető részét, az nemcsak a rostbevitel növeléséhez járulhatna hozzá, hanem az élelmiszer-pazarlás mérséklésében is fontos szerepet játszhatna. A szakemberek úgy vélik, hogy a vendéglátóipari vállalkozásoknak és az élelmiszeripari szereplőknek is érdemes lenne feltérképezniük, milyen mennyiségű növényi melléktermék keletkezik a feldolgozás során, majd megvizsgálniuk, miként lehet ezeket a részeket a készételek tápértékének javítására felhasználni.
A szemlélet gyakorlati alkalmazására már létezik példa: a londoni King's College menzáján olyan úgynevezett „gyökértől a csúcsig” menüt kínálnak, amelynek célja, hogy minél nagyobb arányban hasznosítsa a növények ehető részeit. A kezdeményezés jól illeszkedik azokhoz a nemzetközi törekvésekhez, amelyek egyszerre kívánják csökkenteni az élelmiszer-hulladék mennyiségét, javítani a táplálkozás minőségét és hatékonyabban felhasználni a mezőgazdaság által előállított erőforrásokat.