A WWF kétévente közzétett Élő bolygó-jelentésének idei kiadványa 5230 emlős-, madár-, hüllő-, kétéltű- és halfaj mintegy 32 ezer populációjának változását értékelte az elmúlt évtizedekre visszatekintve. Mint írták, 1970 és 2018 között átlagosan 69%-kal csökkent a populációk mérete, amit főleg az állatok természetes élőhelyének eltűnése okoz, mivel ezeket mezőgazdasági területekké alakítják, de az éghajlatváltozás is egyre nagyobb veszélyt jelent számukra. A legsúlyosabb populációvesztést az édesvízű tavakban, folyókban és vizes élőhelyeken élő fajok szenvedték el, ezek létszáma 1970 óta átlagosan 83%-kal csökkent.

A jelentés szerint a legnagyobb populációvesztés az Amazonas vidékén következett be, ahol az erdőirtás miatt pusztulnak el a korábban az erdőkben élő fajok. Ebben a régióban a vadon élő állatok populációinak mérete átlagosan 94%-kal csökkent az elmúlt fél évszázadban. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az Amazonas esőerdői gyorsan közelednek ahhoz a fordulóponthoz, amikor már nem tudnak segíteni a globális felmelegedés hatásainak csökkentésében.

Ha elveszítjük az Amazonast, elveszítjük a klímaváltozás elleni harcot

- hangsúlyozta Tanya Steele, a WWF vezérigazgatója.

Európában, Közép-Ázsiában és Észak-Amerikában kisebb léptékben csökkent a vadon élő állatok populációja. Ugyanakkor a londoni Zoológiai Társaság kutatói megjegyezték, hogy ezekben a térségekben már 1970-ben is csökkentek a populációk. A WWF a jelentés elkészítéséhez a Zoológiai Társaság Living Planet Indexének adatait használta.

Az éghajlati és a természeti válság nem valami távoli fenyegetés, amelyet unokáink egy még fel sem fedezett technológiával fognak megoldani

- emelte ki Mike Barrett, a WWF tudományos és természetvédelmi ügyvezető igazgatója, aki szerint a természet pusztulása és az éghajlatváltozás egyazon érem két oldala.

A tudósok szerint a globális hőmérsékletemelkedést 1,5 Celsius-fokra kell korlátozni ahhoz, hogy a világ elkerülje az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásait. Ennek eléréséhez a természet megóvása is létfontosságú, mert a természeti rendszerek - köztük az esőerdők - nagy mennyiségű üvegházhatású gáz tárolására alkalmasak. Mike Barrett arra figyelmeztetett, hogy az emberiség jelenleg még mindig veszít a természetből, tehát rossz irányba halad.

Évente tízmillió hektár erdő tűnik el, ami hatással van az éghajlatra, az élelmezésbiztonságra és emberek millióinak megélhetésére is. A jelentés ugyanakkor pozitív példákat is kiemelt: mint írták, a ciprusi célzott természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően 1999 és 2015 között 500 százalékkal nőtt az álcserepes teknősök fészkeinek száma. Nagy-Britanniában sikerült visszatelepíteni a kihalt darvakat, és ma már több mint 200 példány él belőlük, a kelet-afrikai Virunga-hegységben pedig 2010 óta a hegyi gorillák száma 480-ról 604-re nőtt.

Mike Barrett hangsúlyozta: kormányoknak nem elegendő arról megállapodni, hogy a bolygó 30%-ának védelmére biztosítanak forrásokat. Mint mondta, a vezetőknek el kell gondolkodniuk azon, hogy mi történik a bolygó másik 70%-ával. A szakember ezzel arra is utalt, hogy decemberben rendezik meg a 15. Biológiai Sokféleség Egyezmény konferenciát.

A WWF-jelentés azt is kiemelte, hogy a természet helyreállítása nem lehetséges az őslakos népek és a helyi közösségek jogainak, valamint természetvédelmi vezető szerepüknek elismerése és tiszteletben tartása nélkül. A WWF Magyarországnak a jelentésről kiadott közleményében Sipos Katalin igazgató rámutatott, hogy

miközben az éghajlatváltozás hatásai gyötrik az élővilágot is, az élőhelyek és a természeti rendszerek helyreállítása az egyik legfontosabb eszközünk a klímaváltozás hatásaival szemben.   

A közlemény szerint Magyarországon mások mellett olyan fajokat fenyeget az eltűnés veszélye, mint az elevenszülő gyík, a kaszpi haragossikló, a lápi póc, a magyar szöcskeegér vagy a délvidéki földikutya. Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi vezetője kiemelte, hogy a legutóbbi felmérések alapján Magyarországon a közösségi jelentőségű élőhelyek 87%-a kedvezőtlen vagy rossz állapotú, az álló- és folyóvizek között még ennél is nagyobb arányban voltak azok, amelyeknek az ökológiai állapota mérsékelt, gyenge vagy rossz besorolást kapott.

Pedig a veszélyeztetett fajok megőrzése szempontjából kulcsfontosságú, hogy milyen állapotban vannak a hazai élőhelyek

- hangsúlyozta Fehér Zoltán.