A vegetációs időszak utolsó fázisánál, vagyis az érésnél már kialakultak a gyümölcs külső és belső tulajdonságai, amelyek meghatározzák a gyümölcs eladhatóságát és az egész termelési ciklus jövedelmezőségét, így akár már most látják a gazdák munkájuk eredményét. A betakarított gyümölcsök kisebb része friss fogyasztásra kerül, nagyobb rész viszont a különböző betárolásokra. A hűtőtárolás ma már az almatermesztés alapvető része, hiszen ezzel érhető el hogy a vevői igényeknek megfelelően 8-10 hónapon keresztül elérhető legyen az alma a boltok polcain.

A tárolásra való felkészülést gyakorlatilag már a gyümölcsünk termesztése során megkezdjük, ügyelve az ápolási és betakarítási munkák megfelelő koordinálására, így a beérett gyümölcsünk alkalmassá válik a hosszabb idejű eltárolásra. Sajnos akarva-akaratlanul is becsúszhat hiba a gépezetbe, hiszen bármilyen gondosan is végezzük a termesztéstechnológiát és betartunk minden előírást, előfordul hogy tárolás veszteség merül fel.

A tárolás során bekövetkezhető veszteségeknek két fő csoportját különböztetjük meg, az apadási veszteségek, illetve a romlási veszteségek. A tárolásban keletkezett veszteségeknek két nagy csoportja van, melyek az apadási és a romlási veszteségek. Ez utóbbi további két részre osztható: az élettani betegségekre és a gombás betegségek károsításából származó veszteségekre. Az apadás során következett veszteségek csak megfelelő szüreti idő megválasztásával, a helyes fajtaválasztással, és a megfelelő hőmérséklet- és relatív páratartalom kialakításával tudjuk csökkenteni.

Hogy alakul ki az apadási veszteség?

Az apadási veszteség természetes folyamat, amely a legmodernebb szabályozott légterű tárolóban is eléri a 2%-ot, míg normál légtérben az 5-7%-ot. A fajták közül a Golden Delicious a Starkinghoz képest sokkal többet veszít tömegéből. Az apadás mellett a Golden Delicious fajtának a külleme is romlik a tárolás folyamán, mely ráncosodás és húspuhulás formájában jelentkezik. A tárolóban már csak elsősorban a tárolási hőmérséklet, a relatív páratartalom és a légösszetétel helyes megválasztásával tudjuk befolyásolni. De a gyümölcs apadási vesztesége fóliás takarással is lényegesen csökkenthető.

Milyen élettani betegségekkel kell számolni?

Az élettani betegségek közül a legismertebb a húsbarnulás, amelynek jellemző tünetei közé tartozik, hogy a beteg alma a héj alatt megbarnul, később megpuhul, szivacsos állományúvá és íztelenné válik. Ez a fajta betegség szállítás és tárolás során keletkezik, amely először a héj és edénynyalábok közötti részeket károsítja, majd ez továbbterjed a héjra is. Ebben a fázisban a héj már könnyedén lerántható az almáról, a magház pedig majd a betegség utolsó szakaszában barnul meg. A betegség előrehaladása során a savak erősen csökkennek, növekvő mértékben etilalakohol és acetaldehid képződik, fokozódik a széndioxid leadása, gyorsabb a légzés. A betegség elsődleges oka a gyümölcs túlérettsége.

A húsbarnulás mellett a héjbarnulás az egyik legjellemzőbb élettani betegség, amely a hosszan tartó szállítás során keletkezik. A héjbarnulás elsősorban a kevésbé érett felületen jelentkeznek, de az idő előtti héjbarnulás már akkor is felléphet amikor a zöld alma színe még nem ment át sárgába. a húsbarnulás megelőzhető az alacsony hőmérsékleten, szabályozott légtérben való tárolással.

A taplófoltosságra az almafajták eltérő fogékonyságúak, a betegség a Baldwin és a Golden Delicious fajtán a leggyakoribb. Többnyire a nem megfelelő víz- és tápanyagellátásban kell keresnünk a betegség okát, de különösen előidézheti a Kalcium hiánya. Ezen kívül a nagyobb gyümölcsök is hajlamosak a taplófoltosságra. Védekezésként kalciumnitrátos permetezés javasolható.

Az üvegesedés mint élettani betegség, kívülről sajnos nem ismerhető fel. Az almát kettévágva megfigyelhető, hogy a szállítónyalábok üvegesen áttetszővé válnak, mely felszívódhat, de rosszabb esetben átmehet húsbarnulásba is.

Kik kell emelni az egyik legismertebb tárolási betegséget, a moníliás rothadást, amelynek az okozója a Monilia fructigena. Ez általában penészgyepes, vagy feketerothadás formájában jelenik meg. Az utóbbi minden almatermesztő rémálma, hiszen a gyümölcs színe itt fényes feketévé válik, állaga ruganyos, gumiszerű. A kórokozó elsősorban a héjon keletkezett sérüléseken keresztül jut be a gyümölcsbe, amelyeket okozhatott rovar, jégkár, vagy akár varasodás. Sajnos a megbetegedett gyümölcsök megfertőzhetik a mellettük lévő egészséges almákat is, így fontos, hogy csak ép és egészséges almákat tároljunk be.

A másik nagy gondot okozó betegség a szürkepenészes rothadás, amelyet a Botrytis cinerea gomba okoz. A legjelentősebb károkat ez okozza a tárolás során. A gyümölcsön egy szúrt seb körül körkörös, besüppedt folt keletkezik, amely kiterjed majdnem az egész gyümölcs felületére. Védekezni ellene csak nagy figyelemmel lehet, a gyümölcs óvatos szedésével, szállításával és gyors betárolásával.