A tudósok először számolták ki, hogy mennyibe kerül a herbicidellenálló gyomok elleni küzdelem az őszibúza-termesztésben. A parlagi ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides) egy őshonos növény Európában, és egyre jobban terjed a mezőgazdaságilag művelt földeken. Ennek oka, hogy a növény  több korábban használt gyomirtó hatóanyagra is tolerenssá kezd válni - írja a farminguk.com.

Az ecsetpázsitot már Nyugat-Európa gazdasági szempontból legjelentősebb gyomjának nevezik, ami Angliában éves szinten 800.000 tonna termésveszteséget okoz az őszi búzában, és 400 millió font (155,2 milliárd forint) költséggel jár a jelenléte. Az elemzést december 23-án publikálták a Nature Sustainability lapban, miután a kutatók megalkottak egy matematikai modellt, amelyik különböző kiinduló feltételek mellett segített felbecsülni az ecsetpázsit gazdasági hatását.

A herbicidek túlzott használata egyrészt a vizek szennyeződéséhez és az élővilág szegényedéséhez vezet - hiszen az elpusztított növényfajokra támaszkodó életközössgégek is veszélybe kerülnek -, másrészt elősegítik a rezisztens gyombiotípusok kialakulását is, ami végül a kultúrnövények termésében okoz kieséseket.

Ez nem tűnhet soknak, de ha belegondolunk, hogy mennyi ponton lehetséges egy évjáratban 5-10 százaléknyi termést elveszíteni - például a szárazság, a rovarok vagy a nem optimális mikroelem-ellátottság miatt - akkor luxusnak tűnik ez az 5 százalékos kiesés is. A legrosszabb szcenárióban, amikor a táblában nagy mennyiségű rezisztens ecsetpázsittal kalkuláltak a kutatók, a termésveszteség elérte a 3,4 millió tonnát, ami már a hazai búzafelhasználás 21 százalékát teszi ki, vagyis minden ötödik tonna búzáról le kellett mondani a gyomosodás miatt. A költségeket ebben az esetben éves szinten 1 milliárd fontra (388 milliárd forintra) tették az angolok.

Megjegyezzük, csak kalászosokban 21 különböző rezisztens biotípusokkal rendelkező gyomnövényt tartanak számon Európában, ilyen a nagy széltippan, az angolperje vagy a pásztortáska is. Magyarországon a rezisztens fenyércirok okozza a legtöbb problémát. Amerikával ellentétben - ahol extrém magas a glifozátfelhasználás - Európában inkább azALS-gátlókkal és ACCázokkal szemben fejlődik ki a gyomokban rezisztencia. Előbbiek a fehérje-anyagcserét gátolják az elágazó szénlácú aminosavak bioszintézisének blokkolása által, míg utóbbiak a zsírsavak szintézisét, ami a membránok rossz működéséhez vezet.

A kutatók az adatokból arra a következtetésre jutottak, hogy a peszticidek felhasználását mérsékelni kell, hasonlóan ahhoz, ahogy az antibiotikumok mennyiségét az állati és humán gyógyászatban, különben nem bírjuk a  tempót az ellenálló biotípusok megjelenésével. A gyommentesebb termelési környezet elérhető egy jó vetésforgó és szerrotáció, illetve szerkombinációk révén, a kultúrnövény gyomelnyomó képességének növelése pedig az egyenletes kelés és gyors fejlődés támogatásával. Ez a versenyfutás természetesen nem nyerhető meg a gyomokkal szemben, csak egy kis előnyhöz jutunk vele, ami viszont létkérdés lehet a termelésben.