Vége a gondoskodó államnak: csak így lehet túlélni azt, ami jön

Vége a gondoskodó államnak, úgyhogy mindenkinek nagyon meg kell néznie, hol tart - szögezte le Rákóczi András, a Tedej Zrt. vezérigazgató-helyettese, Tej Terméktanács termelői társelnöke a XV. Tejágazati konferencia első kerekasztal-beszélgetésén. A szakember szerint aki még nem kezdett el a hatékonyság kérdésével foglalkozni a gazdaságában, az nem halogathatja ezt tovább. A munkaerő hatékonyságát és az energiafüggetlenséget is át kell gondolni, mert a következő időt az ágazat szereplői vagy túlélik önerőből, vagy nem. Az pedig már most látszik, hogy nem fogja mindenki túlélni – tette hozzá a szakember. Arra se lehet nagyon számítani, hogy a takarmányhelyzet az sokat javulna a következő fél évben, ezért azon is el kell gondolkodnia mindenkinek, hogy a kukorica és a silókukorica alapú takarmányozás rendben van-e nála, vagy esetleg van valamiféle alternatív megoldás.

Rákóczi András beszélt arról is, hogy a Tej Terméktanács nagyon sokat dolgozott azért, hogy a magyarországi nyerstej átadási árak valahol Európa középmezőnyében legyenek, ám ez mostanra megint visszaesett az utolsó helyre, ami elképesztően lehangoló. A szakember elmondta, hogy az elmúlt negyven évben a feldolgozóipar méltatlanul kevés figyelmet kapott, a jövőben erre is stratégiát kell alkotni, illetve forrásokat kell biztosítani, ha azt akarjuk, hogy az ágazat versenyképes legyen. A fogyasztókban pedig tudatosítani kell, hogy ha magyar terméket vesznek, a hazai termelőtől és feldolgozótól jön, tehát az itthoni munkahelyeket mentik meg vele.

Szautner Péter, a Bonafarm Csoport vezérigazgató-helyettese, a Tej Terméktanács feldolgozói társelnöke arról beszélt, hogy tíz évre visszamenőleg megvizsgálták az uniós statisztikákat, és azt látják, hogy 3-4 évenként jönnek a válságok, és ezek során az alapanyagárak kilengése egyre nő, és a késztermékből visszaszámolt alapanyagárak gyakran még ennél is nagyobb ingadozást mutatnak. A szakember felidézte, hogy a mostani válság feldolgozói oldalról tavaly tavasszal kezdődött, amikor a ragadós száj- és körömfájás miatt lezárult sok külpiac, és ezek közül van olyan is, ami mind a mai napig nem fogad magyar árut. A hazai feldolgozók viszont minden árut átvettek, emiatt viszont az ágazat nagyon nagy, drága tejből előállított készletekkel fordult rá a 2026-os évre, amikor összeomlottak az európai késztermék piaci árak. Szautner Péter szerint nem volt még olyan, hogy a termékpálya három szereplője közül mindegyik szenvedne, sehol sem termelődik meg az a jövedelem, ami egy fenntartható működést tenne lehetővé. Az is nagyon ritka, hogy egy vertikális vagy részben integrált vállalatnál egyik láb sem tudja megtámasztani a másikat, vagyis hogy mind a két oldal mínuszban van. A mostani viszont épp egy ilyen év lett. A Bonafarm Csoport vezérigazgató helyettese szerint ezért fontos lenne levonni a tanulságokat és a jövőben nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az exportra. Szautner Péter beszélt arról is, hogy ha egy nehéz piaci helyzetben az ember feladja a bel- vagy külföldi piaci pozícióit, akkor azokat sokkal nehezebb visszaszerezni.

Az exportpiacokon van egy nagyon fontos egy szó: a méretgazdaságosság. Itt a hazai cégeknek olyan vállalatokkal kell versenyezniük, akik méret és hatékonyság szempontjából gyakran más ligában játszanak. Ahhoz viszont, hogy az ágazat magyar szereplői belföldön és az exportpiacokon ne veszítsenek piaci részt és ne veszítsenek vevőket, ahhoz innováció is kell.

A szakember elmondta, hogy a globális piacon annyira felment a fehérje koncentrátumok és izolátumok ára, hogy asajt nem stratégiai termék már, hanem „melléktermék”. A Tej Terméktanács társelnöke rámutatott, hogy fontos lenne, hogy amikor a magyar sajtgyártók hoznak egy csomagolás- vagy termékfejlesztést, akkor abban legyen egy konszenzus, hogy ez kapjon egy reprezentációt a kiskereskedelem polcain.

Balázs Ildikó, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) ügyvezető igazgatója, a Tej Terméktanács kereskedői társelnöke szerint az állam gondoskodó szerepét a kiskereskedelem eddig se élvezte, az ágazatnak a Covid óta nehéz piaci helyzetben kellett helytállnia, folyamatosan alkalmazkodnia kellett a különféle adminisztrációs, bürokratikus és piaci működést torzító intézkedésekhez, mint például az árstop, a kötelező akciók vagy legutoljára az árrésstop. A szakember nagyon örült Magyar Péter miniszterelnök október 19-i az árrésstop kivezetéséről szóló bejelentésének, ez már nagyon időszerű volt, sőt, valójában négy hónapja meg kellett volna lépni. Balázs Ildikó szerint ez az intézkedés nagyon sokat ártott a kiskereskedelemnek, ezért nagyon fontos lenne, hogy tényleg visszatérjen a tisztességes piaci verseny az ágazatba. Balázs Ildikó az import termékek kapcsán rámutatott, hogy el kell gondolkodni azon, hogy ezek miért jelennek meg a boltok polcain. A Tej Terméktanács volt az, aki elérte azt, hogy a kereskedők vállalásokat tettek, hogy vagy kizárólag magyar feldolgozású és magyar eredetű folyadéktejek legyenek a polcokon, de a félkemény sajtok, a joghurtok és a vajak esetében nem vagyunk önellátóak.

A szakember szerint az ágazat szereplőinek közösen kell megvizsgálniuk a piaci tendenciákat, és közösen kell meghatározniuk, hogyan léphetnek előre. A nyugat-európai trendeket megvizsgálva látható például, hogy megnőtt a funkcionális és speciális tejtermékek iránt a kereslet, ám erre a magyar élelmiszerpiac nem tud elég gyorsan reagálni, a fogyasztók viszont ezeket keresik. Balázs Ildikó arra is rámutatott, hogy a vásárlókat nem érdekli, milyen gazdaságpolitikai hatása van annak, ha magyar vagy épp importterméket vásárolnak, egyszerűen csak egy fogyasztói döntést hoznak a rendelkezésükre álló információk – elsődlegesen az árak – alapján. Az OKSZ ügyvezető igazgatója beszélt arról is, hogy az ágazatnak végig kell gondolnia a termékfejlesztéseknél, hogy a fogyasztó miért hajlandó többet fizetni: a kerek trappista például egyáltalán nem felhasználóbarát, a fogyasztók egyre inkább az egyébként drágább szeletelt sajtokat keresik, mert azok időt és energiát takarítanak meg nekik.

Tamás Áron, a Tetra Pak Zrt. igazgatósági tagja is úgy látta, hogy a jövőre kell fókuszálni, de az is látszik, hogy ma Magyarországon nagyobb beruházások európai uniós támogatások nélkül nem valósulnak meg. A feldolgozóiparban önerőből nem akarnak, vagy nem képesek befektetni, aki torzítja a piaci helyzetet. A környező országokban viszont vannak beruházások, termékinnovációk. Ez azért nagyon fontos, mert a hazánkban megtermelt tej körülbelül 20%-a külföldre megy, és feldolgozott állapotban kerül vissza. És ez nem azért van, mert a magyar feldolgozóknál kapacitáshiány lenne. Arról van szó, hogy a külföldi feldolgozók a magyaroknál lényegesen nyitottabbak az innovációkra, tehát sokkal több magasabb hozzáadott értékű terméket állítanak elő, gondolva itt a proteinitalokra, kávéitalokra, sajtokra és joghurtokra. Magyarországon ma nagyon kevesen foglalkoznak ezekkel, pedig ez is nagy piac. Tamás Áron arról is szót ejtett, hogy 2030-ra még nagyobb szerephez fognak jutni az olyan funkcionális italok, mint például a protein italok vagy a tejalapú ételhelyettesítők. Ezek a termékkategóriák soha nem lesznek olyan méretűek, mint a folyadéktejek, ugyanakkor megéri foglalkozni velük, mivel folyamatosan nő irántuk a kereslet. Az ágazatnak meg kell tanulnia reagálni a fogyasztói igények változásaira, és ebbe az irányba kell elvinni a beruházásokat, fejlesztéseket is.

Kulik Zoltán, a Vitafort Zrt. vezérigazgatója arról beszélt, hogy van élet kukoricán túl is: ők például Békés megyében négy éve nem használunk kukoricaszilázst és nem etetünk kukoricát, és így is 38-40 liter tejet adnak a tehenek, éves szinten pedig 7 millió liter tejet állít elő a vállalkozás. A szakember szerint az elmúlt 4-5 évben a kukorica termesztése rendkívüli módon problémássá vált Magyarországon, ezért ezt, lehet, nem kellene erőltetni a továbbiakban. A szakember a támogatások kapcsán beszélt arról is, hogy aki a mögöttünk levő időszakban pályázott támogatásra, és megkapta a támogatói okiratot, az vigye végig a beruházást. Kulik Zoltán hangsúlyozta, a tejágazatban valamennyi folyamatnak hosszabb kifutási ideje van, a tevékenység nagy eszközlekötéseket igényel, ezért minden döntést alaposan meg kell fontolni.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői végül arról is beszéltek, mi várható a felvásárlási árak terén. Szautner péter szerint a piacokon már látszik az árak emelkedése, Európában 46-48 cent körül fognak alakulni a nyerstej felvásárlási ára. Kulik Zoltán úgy fogalmazott, hogy jó lenne, ha januártól 50 cent körül lennének az árak, Rákóczi András pedig azt reméli, hogy fel fognak menni 52 centre is, de ha már az 50-es árszintet elérik, az is rendkívül sokat fog segíteni az ágazaton.

Mi a helyzet a finanszírozási oldalon?

Demeter Zoltán, a K&H Bank agrárüzletági vezetője szerint óriási az elbizonytalanodás a tejágazatban, nagyon komolyan mennek a kalkulációk, a tárgyalások. Ez egy teljesen racionális reakció. Sőt, egy bank erre igazából ezt onnan csak egy kicsit várja is, hiszen racionálisan számszakilag kell haladniuk, de a végeredmény azért valahol az kellene, hogy legyen, hogy ne álljanak meg ezek a beruházások, tehát akinek van támogatói okirata, az örüljön, mert majdnem 800 milliárdnyi igény van bent, tehát 200-300 milliárd igény nem kapott támogatást, ami azért komoly problémát jelent azoknak, akik nem kapták meg. Akik viszont igen, azok óriási helyzeti előnyben vannak. Ráadásul a kamattámogatott termékek, főleg az állattartó telepekre vonatkozó pályázatok esetében azért ezek sokkal nagyobb mértékben tudnak működni, mint az élelmiszeripari pályázatok esetében, még ráadásul ezt is rá lehet helyezni a beruházásokra. Ez két olyan dolog, ami óriási lehetőség, és a bankoknak most az a felelősségük, főleg, akik ilyen nagymértékben finanszírozzák az ágazatot, hogy megtalálják azt a megoldást, hogy ne essenek el a támogatói okiratoktól, és el tudjanak jutni a 10%-ig, illetve a befejezésig. A bankok részéről is nagy baklövés lenne, ha nem tennének meg mindent, hogy ezek minél nagyobb mértékben megvalósulhassanak. Demeter Zoltán elmondta, hogy ők a K&H-nál abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a belga anyacég, a KBC alapítói az agrárvilágból jöttek, tehát a tulajdonosi kör több mint 30 százaléka agrárvállalkozók kezében van. Ők pontosan tudják, hogy mi történik az agráriumban, és ahogy el is hangzott gyakorlatilag, amikor egész Európát sújtja ez a helyzet. Tehát teljesen tisztában vannak ezzel, és ez óriási segítség a K&H-nak Magyarországon, hogy nem kell elmagyarázni az anyacégnek, hogy mi és miért történik itt, mert ők is pontosan tudják.

Horváth Győző, a CIB Banknak az agrárterületért felelős szakértője szerint nyilván az a hozzáállás, hogy ezeket a projekteket hozzásegítsék ahhoz, hogy megvalósuljanak. Idén mindenki azt mondja, hogy a finanszírozás nehezebb lesz, tehát lehet, hogy nagyobb saját erőforrásokkal kell nekifutni ezeknek, ugyanakkor azért látják azt is, hogy sok, illetve a legtöbb esetben tudatosan, éveken keresztül készültek erre a cégek, tehát azt azért lehetett látni, hogy komolyabb betétállománnyal rendelkeztek, de nyilvánvalóan minden ügyletet egyedileg kell majd megvizsgálni. És ugye van az a része a bankok munkájának, nemcsak az elképzeléseknek, de a kockázatkezelési és számítási részeknek is stimmelnie kell. A bankoknak ebben van felelősségük, hogy a döntési fórumokra olyan anyagok menjenek be, amelyek jól elő vannak készítve. Ezeket a döntéseket most meghozni, és óvatosságra kell törekedni, nem csak a bank érdekében, de az ügyfeleink érdekében is.

Horváth Győző beszélt arról, hogy a CIB Bank az olasz Intesa Sanpaolo Csoport leányvállalata. Olaszországban az élelmiszeripar, azon belül a tejfeldolgozás magas szinten van, tehát ilyen szempontból meg kell védeni. Most már minden banknál figyelik a klímahelyzettel kapcsolatos mutatókat és előrejelzéseket is. Az biztos, hogy a jövedelemtermelő képességet olcsóbbá kell tenni. A beruházások megindultak, a hitelszerződéseket megkötése szintén, és a szakember szerint első körben főleg azok jöttek ki, akik nagyon eltökéltek voltak, jó tőkehelyzettel vágtak ebbe bele, és nem is feltétlenül hitellel akarják ezt végigcsinálni. De vannak olyan partnerek is, akik azért hitelt is igénybe vesznek, és ilyenkor a tőkehelyzetet és a likviditást is nézni kell. A szakember szerint ugyanakkor az első félben a nagy lendületet a jól megtervezett és eltökélt beruházások vitték.

Boros Zoltán, az MBH részéről a Nagyvállalati Agrár és Élelmiszeripari Ügyfelek Igazgatóságának vezetője emlékeztetett, hogy 2022-ben ezer agrár és az élelmiszeripar központi hitelállománya 1800 és 1850 milliárd között tetőzött. Azóta minden évben úgy néz ki, hogy a bankok nem tudják a hitelek amortizációját pótolni, nagyon lassú, láthatták az előadásban is, egy nagyon lassú, de folyamatos lemorzsolódás van. A szakember arra számított, hogy az az év egy fordulatot fog hozni. Tavaly nagyon nagy szerencse volt, megállt a járvány, kijöttek a támogatói okiratok, és aztán ugye bezuhantak a tejárak. Boros Zoltán mindenkit arra biztatott, hogy forduljon a kereskedelmi bankokhoz, és hozza a támogatói okiratot, és akkor azok segíteni, támogatni fogják. Mind mondta, meglepődve tapasztalják, és nemcsak a tehénágazatban vagy a tejtermelő ágazatban, hanem generálisan is, hogy nagyon sok ügyfelük alapvetően a bankgaranciával elvihető előlegnél megállt, a beruházási hitelt pedig majdhogynem tartalékként tekinti. Boros Zoltán azt is elmondta, hogy lát egy beruházási kényszer az ágazat egyes szegmenseiben.

A fenntarthatóság kérdését illetően Demeter Zoltán úgy fogalmazott, hogy ezt igyekeznek praktikus oldalról megfogni, mivel a fenntarthatóság akkor lesz jó és működő koncepció, hogyha az egyébként a nap végén eredményt is hoz. Csak azért fenntartható beruházást eszközölni, hogy az ügyfél valamit kipipálhasson, de közben az eredményessége romlik, az nem megengedhető. Ezért ezt a témakört úgy próbálják megfogni, hogy megnézik, milyen költség- vagy energiamegtakarítást okoz az adott beruházás. Horváth Győző szerint az idei évben a vízgazdálkodás kérdése került nagyon előtérbe, illetve az aszályhelyzet miatt a talajok állapota is egyre többeket foglalkoztat. Ezzel a bankoknak is foglalkoznia kell, de azt is nézniük kell, hogy mit hoznak a következő időszak jogszabályai, és milyen lehetőségei lesznek a termelőknek. Boros Zoltán szerint egy-egy telepnél az energetika egy nagyon komoly megtérülési kérdés lehet. A szakember azt várja, hogy az EU-s pénzek érkezésével fel fognak tudni az energetikai beruházások felfussanak, és van is rá érdeklődés.