agrarszektor.hu • 2026. március 31. 17:33
Bár a 19. században a túlzott vadászat miatt teljesen kipusztultak, az elmúlt évtizedek sikeres visszatelepítési programjának köszönhetően ma már több mint tízezer hód él Magyarországon. Jelenlétük azonban egyre több vitát vált ki. Míg ökológiai szempontból felbecsülhetetlen hasznot hajtanak a vizes élőhelyek megújításával, a fák rágásával és a gátépítéssel súlyos károkat is okoznak az árvízvédelemben és a mezőgazdaságban.
A téma a napokban ismét a figyelem középpontjába került, miután Döme Gábor világbajnok horgász egy videóban mutatta meg, milyen pusztítást végeztek az állatok a Tisza-parti fák között. A kidöntött fatörzseket és megrágott kérgeket ábrázoló felvétel heves vitát robbantott ki a kommentelők között. Sokan a korábbi visszatelepítési programot tartják elhibázottnak, mások viszont a természetes ökoszisztéma elengedhetetlen részének tekintik a rágcsálókat - közölte a Pecaverzum.
Európa legnagyobb rágcsálója a prémje és a hódpézsmája miatti kíméletlen vadászat következtében az 1850-es évekre tűnt el a hazai vizek mellől. Visszatérésük a WWF Magyarország 1996 és 2008 között zajló programjának eredménye. Ekkoriban mintegy 230, főként Bajorországból származó egyedet engedtek szabadon nagyobb folyóink és vizes élőhelyeink – többek között a Tisza, a Dráva és a Hanság – mentén. A beavatkozás olyannyira sikeres volt, hogy az állomány gyorsan önfenntartóvá vált, így 2008 után már nem volt szükség további telepítésekre. A szakemberek korántsem kártevőként tekintenek a hódra, sokkal inkább "ökoszisztéma-mérnökként" tartják számon. Gátépítő tevékenységükkel ugyanis vizes élőhelyeket hoznak létre és tartanak fenn. Ez a folyamat lassítja a víz áramlását, növeli a víztároló kapacitást, valamint javítja a vízminőséget. Az így kialakuló nyugodtabb vizek ideális életteret biztosítanak számos halfajnak, kétéltűnek, rovarnak és madárnak. Emellett a gátak a hirtelen esőzések utáni árhullámok csillapításában és az aszályok hatásainak enyhítésében is fontos szerepet játszanak.
A konfliktusok alapvetően abból fakadnak, hogy a hódok természetes élettere mára drasztikusan lecsökkent. Sok helyen csupán egy vékony sáv maradt számukra a partok mentén. Bár a becslések szerint a mintegy 2500 hazai hódcsaládban élő 10-11 ezer egyednek csak néhány százaléka okoz tényleges problémát, a károk így is jelentősek. A fák kidöntése, az árvízvédelmi töltések megfúrása és a patakok visszaduzzasztása egyaránt veszélyezteti az emberi infrastruktúrát. Ez a vízügyi ágazat számára éves szinten százmilliós nagyságrendű többletköltséget jelent. A felmerülő problémák kezelésére Európa-szerte különféle megoldásokat alkalmaznak. A fatörzseket óvó fémhálók, valamint a vízszintet szabályozó, hódgát-áteresztő csövek jelentős mértékben segíthetnek a konfliktusok enyhítésében. Ezek az eszközök hozzájárulnak ahhoz, hogy a hódok és az emberek békésebben élhessenek egymás mellett a hazai vizek mentén.