agrarszektor.hu • 2026. július 11. 17:01
A klímaváltozás és az egymást követő aszályok miatt súlyos takarmányozási válság fenyegeti a hazai lovas ágazatot. Az Állatorvostudományi Egyetem által szervezett stratégiai egyeztetés rávilágított arra, hogy a drasztikusan csökkenő hozamok és a romló szénaminőség miatt a lótartóknak azonnali szemléletváltásra, hosszú távon pedig a kormányzat bevonásával kidolgozott átfogó stratégiára és az érintettek szakmai képzésére van szükségük - számolt be a Riderline.
Az Állatorvostudományi Egyetem Takarmányozástani és Klinikai Dietetikai Tanszéke július elején zártkörű egyeztetésen gyűjtötte össze a szénatermelés, a lótartás és a kutatás képviselőit. A megbeszélés apropóját az adta, hogy a gyakoribbá váló szárazság nemcsak a takarmány mennyiségét csökkenti, hanem a minőségét is drámaian rontja. Az egyetem friss felmérése aggasztó képet mutat, mivel a vizsgált hazai szénaminták nagy része túl nagy arányban tartalmaz a lovak számára emészthetetlen lignint, miközben a fehérjetartalmuk rendkívül alacsony. Ráadásul több, állategészségügyi szempontból kifejezetten veszélyes, etetésre alkalmatlan minta is akadt a vizsgált anyagok között. Ez a minőségromlás közvetlenül veszélyezteti az állatok egészségét, és növeli a lóasztma, a kólika, az izomsorvadás, valamint a különböző végtagfejlődési rendellenességek kockázatát.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az idei rendkívül aszályos évben a megszokott szénatermésnek csupán a fele vagy harmada takarítható be. Emiatt a bálák előállítási költsége a többszörösére nőtt, és az árakat az erős kereslet is tovább hajtja felfelé. A piacon komoly érdekellentétek feszülnek a szereplők között, ugyanis a termelők számára a széna gyakran csak másodlagos bevételi forrást jelent. Emiatt a mennyiség maximalizálására törekedve túl későn és alacsony tarlót hagyva kaszálnak, miközben elhanyagolják a talaj tápanyag-utánpótlását. Mivel a lótartók többsége nem áll közvetlen kapcsolatban a gazdákkal, és sokszor a minőség megítéléséhez szükséges szaktudásuk is hiányzik, a termelők oldaláról nem jelentkezik valós piaci igény a jobb minőségű takarmány előállítására.
A válságból való kilábalás legfontosabb eszköze a széles körű szakmai oktatás, amely a termelőktől a lovasokig minden szereplőt érint. A vásárlóknak fel kell ismerniük, hogy a rossz minőségű takarmány a betegségek és a teljesítményromlás miatt hosszú távon sokkal nagyobb költséget jelent. Átláthatóbb és igazságosabb piacot teremtene, ha a széna minőségét laboratóriumi vizsgálatokkal határoznák meg, az elszámolásnál pedig a bálák darabszáma helyett a tömeget vennék alapul. Rendszerszintű változtatásokra is szükség van, például a mintegy 400 ezer hektárnyi nem védett hazai gyepterület hatékonyabb művelésével, valamint az egyre gyorsuló felmelegedés miatt a szántóföldi szálastakarmány-termesztés előtérbe helyezésével. A szakemberek szerint a területalapú támogatások helyett inkább termeléshez kötött, növényalapú támogatási rendszerre lenne szükség, a lótartókat pedig állatjóléti támogatásokkal kellene segíteni. A célok elérése érdekében az egyetem megkezdte az egyeztetéseket az Agrárminisztériummal egy közös, hosszú távú stratégia kidolgozásáról, és idén ősszel elindulnak az első szakmai képzések is a témában.
Bár a jelenlegi válságban a lótartók nem számíthatnak azonnali, központi forrásból származó állami kártalanításra, saját erőből is tehetnek lépéseket a takarmányhiány enyhítésére. Az első és legfontosabb lépés a pazarlás megszüntetése a pontosan kimért adagolással, valamint a szénahálók és egyéb etetéslassító eszközök használatával. Egy lónak naponta a saját testömegének legalább 1,5%-át elérő szárazanyag-tartalmú szénára van szüksége a puszta létfenntartáshoz. A szűkös készletek jól kiegészíthetők lucernával, portalanított és penészmentes korábbi szénával, valamint fokozatos hozzászoktatással bevezetett szenázzsal. Szálastakarmány-helyettesítőként alkalmazható a széna- és lucernapellet is, bár a rágásszám csökkenése miatt ezekkel legfeljebb a testtömeg fél százalékát szabad kiváltani. Emellett a cukorrépa-pellet is alternatívát jelenthet, amellyel maximum két kilogramm széna váltható ki. Jó fogazatú lovak esetében a takarmányszalma is bevethető a rostigény kielégítésére.
Mivel az idei, korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló széna beltartalmi értéke is gyenge, a hagyományos vitamin- és ásványianyag-pótlás önmagában már nem elegendő. Azoknál a lovaknál, amelyek nem fogyasztanak gyári lótápot, elengedhetetlenné válik a speciális fehérje- és ásványianyag-koncentrátumok, úgynevezett balancerek alkalmazása.