Braunmüller Lajos • 2026. október 22. 14:32
Nem csökken, hanem egyre nő a távolság az önköltség és az átvételi ár között - hónapokon belül jöhetnek a telepbezárások.
Végveszélybe kerültek a hazai tejtermelők a 2026-os súlyos aszály és az elszabadult takarmányárak miatt. A tejfelvásárlási árak már meg sem közelítik a megugrott előállítási költségeket, így a gazdák literenként akár 30–50 forintos veszteséget kénytelenek elkönyvelni, ami sok gazdaság számára a puszta fennmaradást veszélyezteti. Jelenleg a tejfelvásárlási ár literenként mindössze 120–140 forint körül alakul, miközben az önköltség a legtöbb helyen már 170–180 forintra emelkedett, az aszály által leginkább sújtott telepeken pedig a 190 forintot is meghaladja. Ez a folyamatos, országos átlagban literenkénti mintegy 50 forintos veszteség tartósan finanszírozhatatlan a szektor számára.
Bár a tej átvételi ára a nemzetközi, azonnali piacon emelkedett az év eleji mélypontok óta, a gazdák – részben a hosszútávú szerződések, részben az emelkedő önköltségek miatt – továbbra sincsenek jó helyzetben, sőt, mintha az egyre durvább takarmányválság miatt még romlana is a pozíciójuk.
Idén a súlyos aszály okozta takarmányhiány és a gyenge minőségű termés miatt drasztikusan megugrott a tejtermelés önköltsége. A gazdák literenként akár 30–50 forintos veszteséggel is szembesülhetnek, mivel az előállítási költségek egyre több helyen meghaladják a 180 forintot, miközben a tejfelvásárlási ár mindössze 130–140 forint körül mozog
- mondta el az Agrárszektornak Sziráki Bence, a Dózsa Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgató-helyettese. Kifejtette: a tejtermelő gazdaságok az év harmadik negyedévében tértek át a 2026-os betakarítású silótakarmányok felhasználására. A korábbi készletek kimerülésével a termelők már teljes egészében az idei aszályos év következményeivel szembesülnek.
A csapadékhiány miatt a tömegtakarmányok hozama sok területen a korábbi mennyiség harmadára esett vissza.
Sziráki Bence rámutatott, hogy a hozamcsökkenés ellenére a takarmány-előállítás fix költségeit – például a vetőmagot, a műtrágyát, a földbérletet vagy a gépi munkát – változatlanul ki kell fizetni. Így a jóval kevesebb betakarított terményre aránytalanul nagy ráfordítás jut, ami közvetlenül megemeli a tej literenkénti önköltségét.
A mennyiségi hiány mellett a takarmány minősége is komoly fejtörést okoz a szektorban. A kukoricaszilázs keményítőtartalma a gyenge csőképződés miatt elmarad az elvárttól, így a tejelő tehenek tápanyagellátásához a kieső energiát drágább abrakgabonával kell pótolni. Tavaly még 75 ezer forint körüli áron lehetett toxinmentes kukoricát vásárolni, idén azonban az ár már eléri a tonnánkénti 100–105 ezer forintot. Ráadásul a megfelelő minőségű alapanyagból hiány alakult ki a piacon, ezért a gazdaságok kénytelenek búzával vagy tritikáléval kiegészíteni a takarmányt, ami további receptúramódosításokat és többletköltségeket ró a termelőkre.
A gabonafélék mellett az alternatívaként szóba jöhető élelmiszeripari melléktermékek is jelentősen drágultak. A megnövekedett kereslet felhajtotta az árakat, így például a nedves árparostért is mintegy 30 százalékkal fizetnek többet a termelők, mint az előző negyedévben.
Bár az egyes gazdaságok hatékonysága eltérő, az ágazat egésze komoly jövedelmezőségi válsággal küzd. A jellemzően 170–180 forintos – a kevésbé hatékony telepeken ezt is meghaladó – literenkénti termelési költséget a jelenlegi felvásárlási árak egyáltalán nem fedezik, így a dráguló takarmányozás fenntarthatatlan terhet ró a hazai tejtermelőkre.
Súlyos válsággal néz szembe a magyar tejtermelés, mivel az idei aszály következményeként drasztikusan dráguló takarmányok, valamint a mélyponton lévő tejfelvásárlási árak miatt a gazdák literenként átlagosan 50 forintos veszteséget kénytelenek elkönyvelni.
Míg az előállítási költségek átlagosan a 170–180 forintot is elérik, a felvásárlási árak átlagosan120–130 forint körül ragadtak kilogrammonként, ami jövő tavaszra számos hazai gazdaság fennmaradását veszélyezteti
- erősítette meg az Agrárszektornak Bán Róbert, a DPMG Zrt. vezérigazgatója is. Hozzátette: az országos átlagok mögött óriási különbségek húzódnak meg. A csapadékhiányos térségekben a gazdaságok saját tömegtakarmány-bázisa megsemmisült vagy minimálisra csökkent, a silókukorica-, a lucerna- és gyepterületek hozama is messze elmaradt a várttól. Akik a kieső mennyiséget kénytelenek a piacról pótolni, tonnánként 80 ezer és ezt meghaladó összeget is fizethetnek a szénáért – amennyiben fellelhető még megfelelő mennyiség - , ami a tej literenkénti előállítási költségét 190 forint fölé is emelheti.
Ezt a brutális költségnövekedést a jelenlegi felvásárlási árak mellett lehetetlen érvényesíteni.
A cégvezető emlékeztetett: a gazdák mozgástere a takarmányozás átalakításában is rendkívül szűk. A kieső szálastakarmányt biológiai okokból nem lehet egyszerűen energiadús abrakkal, például kukoricával helyettesíteni. A szarvasmarhák, mint kérődzők emésztőrendszerének elengedhetetlenül szüksége van a megfelelő rostmennyiségre. Ha a takarmányozás túlzottan az abrak irányába tolódik el, az súlyos anyagcserezavarokhoz, extrém esetben pedig az állatok elhullásához vezethet. A méregdrága rostforrások beszerzése így állategészségügyi szempontból is elkerülhetetlen.
A helyzetet tovább súlyosbítja a takarmánykukorica idei gyenge termése és drasztikus drágulása. A becslések alapján a hazai termés mindössze 1,5-1,6 millió tonna körül alakul, ráadásul ennek jelentős része határérték feletti toxintartalmú. A minőségi kompromisszum kizárt, hiszen a fertőzött takarmány közvetlenül veszélyezteti az állományt és az élelmiszer-biztonságot. A hiány miatt a toxinmentes kukorica ára kilőtt, így míg a korábban lekötött tételeket tonnánként 80 ezer forint körüli áron szerezhették be, a most vásárlók már 100–105 ezer forintos árakkal szembesülnek. A hazai takarmányipart ez a mennyiség kielégítené, azonban a kukorica feldolgozó üzemek igényével együtt nem kielégítő. A biztonságos hazai készletek várható kimerülése miatt Magyarország importra szorul. Bár Romániából, Lengyelországból, Ukrajnából vagy akár az Egyesült Államokból is érkezhet alapanyag, a tejtermelők számára a legfőbb kérdés az, hogy a globális piacon találnak-e megfelelő minőségű és megfizethető árú kukoricát. Bán Róbert hangsúlyozta:
Jelenleg, illetve jövő év tavaszáig a szilázs, szenázs és széna szükséges mennyiségének megléte, illetve amennyiben beszerezhető, a beszerzési ára okozza számos esetben a legnagyobb problémát a rendkívül alacsony tejfelvásárlási árak mellett.
A jelenlegi állapot egyszerre jelent jövedelmezőségi, takarmányozási és állategészségügyi krízist. A termelők folyamatosan élik fel a pénzügyi tartalékaikat, miközben a tartósan veszteséges működés nem tartható fenn a végtelenségig. Bán Róbert úgy látja, a következő hónapok sorsdöntőek lesznek, jövő év márciusáig egyértelműen kiderül majd, hogy mely gazdaságok képesek túlélni ezt a válságos időszakot, és kik kényszerülnek a termelés részbeni, vagy végleges leállítására.