Farkas Alexandra • 2025. szeptember 20. 05:58
Egy új magyar kutatás szerint az állattartó gazdaságok fontos szerepet játszhatnak a denevérpopulációk fennmaradásában, ami végső soron nemcsak a kártevő rovarok számát segít csökkenteni, hanem az ökoszisztéma egészségének fenntartásához is hozzájárul. Ez a különleges kapcsolat tehát nemcsak a denevérek, hanem az állatok és így a gazdálkodók szempontjából is előnyös, van azonban néhány részlet, amivel érdemes tisztában lenni. A Landscape Ecology szaklapban közölt kutatás jelentőségéről és érdekességeiről Zsebők Sándor, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa beszélt az Agrárszektornak.
A denevéreknek sosem volt igazán jó a marketingjük és számos tévhit kering velük kapcsolatban a köztudatban. Ilyen például az, hogy ha arról van szó, képesek berepülni az ember hajába vagy adott esetben az állatok vagy akár az ember vérét is kiszívják. Mindezek fényében nem meglepő, hogy sokan viszolyognak tőlük, az igazság azonban az, hogy a repülő bőregerek rovarfogyasztásuk, valamint beporzó és magterjesztő tevékenységük révén az ökoszisztéma kulcsfontosságú szereplőinek számítanak.
A denevérek ezzel együtt a gazdálkodók hasznos segítői is lehetnek. Ezzel kapcsolatban az már korábban ismert volt, hogy a denevérek előszeretettel látogatják a legelők és kaszálók környezetét, egész egyszerűen azért, mert ezek a helyek terített asztalt jelentenek számukra. Nem, még mindig nem azért, mert az állatok vérét szívnák, hanem sokkal inkább azért, mert az állatok és az ürülékük köré gyűlő rovarokat kapkodják össze. Azok elfogyasztása ráadásul nemcsak a denevérek bendőjét tömi meg, de a legeltetett állatok számára is előnyös, hiszen végeredményben sokkal kevesebb zavaró vagy éppen betegségeket hordozó rovar marad a legelő állatok körül – mondta el az Agrárszektornak Zsebők Sándor, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Landscape Ecology szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője.
Ebből kiindulva logikus hasonló hatást és kapcsolatot feltételezni az állattartó telepek és a denevérek között, ezt azonban tudományos igényességgel korábban még kevésbé vizsgálták. A részletek megismerése érdekében Zsebők Sándor és kollégái különféle Vas vármegyei állattartó telepeken ún. passzív akusztikai felméréseket végeztek, ami azt jelenti, hogy az állatok zavarása nélkül, speciális eszközök segítségével rögzítették a denevérek echolokációs hangjait, majd azok utólagos feldolgozása révén határozták meg a területen megjelenő denevérfajokat. A kutatók az állattartó telepeken túl szántókon, gyepeken, tölgy- és fenyőerdőben, településen belül utak mentén és zöldterületen is végeztek méréseket, hogy kiderülhessen, mennyiben más a denevérek aktivitása ezeken az élőhelyeken. Az elemzések során összesen 12 722 szekvenciát sikerült fajszinten meghatározniuk.
Az egy híján kétszáz mintavételi pont igen sokoldalú vizsgálatot tett lehetővé. A helyszínek közt ugyanis szerepelt húsz marhatartó és hét lótartó gazdaság, de akadt nyolc olyan terület is, ahol a szarvasmarha és a ló mellett más állat, például magyar szürke marha, szamár, bölény, juh, sertés és csirke is előfordult. Igen változatos volt a felmérésben részt vevő állattartó gazdaságok mérete és a legközelebbi település szélétől való távolsága is, hiszen ezek a körülmények is befolyásolhatják a különféle denevérfajok viselkedését.
Érdemes arra is kitérni, hogy a szarvasmarha-telepek többsége intenzív tejgazdaság volt, ahol az állatok egész évben ellenőrzött környezetben, korlátozott területen tartózkodtak. Az istállók oldalai vagy vége ugyanakkor még a fedett telepek esetében is nyitott volt, ami esetünkben azért érdekes, mert lehetővé teszi a rovarok és a velük táplálkozó denevérek szabad mozgását.
Az eredmények alapján azt látjuk, hogy többségében olyan denevérfajok jelentek meg az állattartó telepeknél, mint például a közönséges, a fehérszélű vagy a szoprán törpedenevér és a rőt koraidenevér, amik egyébként is megtalálhatók a településeken, a városokban. Kis számban azonban megjelent a nyugati piszedenevér is, ami természetvédelmi szempontból egy nagyon fontos, mérsékelten fenyegetett faj. Alapvetően az öreg erdők lakója, a jó élőhelyek jelzője. Ebből pedig az látszik, hogy ezek a fokozottan védett fajok is hajlandóak bejönni a környékbeli erdőkből olyan emberi környezetbe, amely tele van rovarral, azaz bőséges táplálékforrást kínál számukra. Emellett az is kiderült, hogy az állattartó telepeken előforduló denevérek aktivitása szignifikánsan nagyobb volt, mint a nyílt és erdei élőhelyeken mozgóké
– magyarázta az Agrárszektornak Zsebők Sándor. Ez a kutatómunka tehát egyértelművé tette, hogy az állattartó telepek nemcsak a haszonállatok otthonai, hanem számos denevérfaj, így akár még a ritka, különleges példányok számára is fontosak lehetnek. A rovarok bősége ráadásul csak egyike azoknak a tényezőknek, amelyek mágnesként vonzzák az állattartó telepekre az éjszakai vadászokat. Az istállók, valamint a takarmány- és géptárolók ugyanis potenciális szálláshelyként is szolgálhatnak az épületekhez alkalmazkodott denevérfajoknak, míg a gazdasági épületek környékén álló fák, fasorok és sövények fontos pihenő- és rejtekhelyet nyújtanak számukra.
A "természetes rovarirtás" előnyeit ráadásul a termelő pénztárcája is megérzi, és nemcsak azért, mert kevesebbet kellene költenie a mesterséges szerekre.
Korábbi kutatások ugyanis kimutatták, hogy a rovarok általi zavarások és a csípések rendkívüli módon zavarják az állatokat, növelik a stresszt, akut fájdalmat okoznak, csökkentik a takarmányozási hatékonyságot és a vírusok, baktériumok átadása révén orvosi kezelést igénylő betegségeket is terjeszthetnek, ami jelentősen kihat a termelési eredményekre. A szuronyos istállólegyek csípése például évi akár 26 kg súlygyarapodási és 139 kg tejveszteséget is okozhat egyetlen szarvasmarha esetében, ami egy egész telepre vetítve már jelentős bevételkiesést jelenthet a gazdálkodóknak. Ám mivel a rovarevő denevérek akár több száz rovart is elfogyasztanak minden este, vitathatatlan, hogy mindez a haszonállatok jóllétére is pozitív hatást gyakorol. Ezek a "nemszeretem" állatok tehát egyértelmű szövetségesei lehetnek a gazdáknak – csak hagyni kell, hogy tegyék a dolgukat.
Ha a gazdák sok denevért szeretnének a területükön tudni, akkor nincs más dolguk, mint természetes irányjelzőként is funkcionáló fasorokat telepíteni a farmok köré, hogy a denevérek a természetes élőhelyekről könnyen odataláljanak hozzájuk. Szintén ajánlatos lehet mesterséges denevérodúkat telepíteni a környékbeli fákra, hogy olyan további szálláshelyet biztosítsanak ezen állatok számára, amely nem zavarja a gazdaság működését, és ahol szabadon szaporodhatnak és pihenhetnek ezek a védett állatok.