Szedlák Levente • 2026. október 6. 06:01
Magyar fejlesztés segíthet a palántaföldek tőzegmentesítésén és a tőzeges területek védelmén.
Az ökológiai gazdálkodás sokat segíthet a talajok vízmegtartó képességén, ez pedig az ideihez hasonló aszályos időszakokban akár a túlélés záloga is lehet – mondta el Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) ügyvezetője az Agrárszektornak az Európai Ökogazdálkodás Napja alkalmából tartott sajtótájékoztatón. A szakember beszélt arról is, hogyan lehet a tőzegalapú termesztőközegeket kiváltani a palántatermesztésben, mennyire tudnak ellenállni az ősgabonák és a tájfajta paradicsomok a hőségnek és a szárazságnak, de azt is kifejtette, milyen módon lehet motiválni a magyar gazdákat arra, hogy megpróbálkozzanak az ökológiai gazdálkodásra való átállással.
Úgy tudjuk, évek óta dolgoztok a palántaföldek tőzegmentesítésén, és most ennek eredményeképpen egy komposzt alapú termesztőközeget hoztatok létre. Mit lehet erről tudni? Mikor kerül forgalomba?
Valóban, kutatási eredményeink biztatóak, és nemrég kereskedelmi együttműködést is indítottunk az egyik legmeghatározóbb hazai virágföld- és palántaföldgyártó vállalkozással, a Matécsa Kft.-vel, a Florimo termékek gyártójával. A fejlesztéseikben egyre nagyobb hangsúlyt kap a tőzegfelhasználás csökkentése, illetve a tőzegmentes termesztőközegek kialakítása. Ezt az irányt nemcsak a környezetvédelmi szempontok erősítik, hanem a vásárlói igények változása is: a fogyasztók egyre tudatosabban keresik a fenntarthatóbb kertészeti megoldásokat.
Nyugat-Európában már évek óta zajlik az átállás a tőzegfelhasználás mérséklése és az alternatív alapanyagok alkalmazása felé. Ennek egyik fontos környezetvédelmi célja a tőzeglápok mint értékes vizes élőhelyek megőrzése, valamint természetes vízmegtartó és szénmegkötő szerepük védelme. Ehhez a váltáshoz szeretnénk a Florimóval közösen végzett fejlesztéseinkkel Magyarországon is hozzájárulni. Célunk, hogy olyan szakmailag megalapozott, tőzegmentes termesztőközegeket fejlesszünk, amelyek a növények számára megfelelő szerkezetet, víz- és levegőgazdálkodást, valamint kiegyensúlyozott tápanyagellátást biztosítanak. Ennek érdekében vizsgáljuk és teszteljük a különböző alapanyagokat, receptúrákat és azok kombinációit laboratóriumi, valamint gyakorlati termesztési körülmények között is.
A zöld komposzt, mint megújuló erőforrás adja magát helyettesítő anyagként, már csak a körforgásos gazdaság szellemében is. Mi néhány éve azt kezdtük el vizsgálni, hogy a lombkomposzt, tehát a lombhullató fák leveléből készülő komposzt hogyan tudja helyettesíteni a tőzeget a palántanevelésben, és elég jó eredményeink vannak, melyek egy része már tudományos közleményként is megjelent. Kontrollált környezetben, növénynevelő sátorban vizsgáltuk az egyes közegekben nevelt paradicsompalántákat, összevetve a tőzegben nevelt kontrollal, de a palántanevelés után a kiültetett növények teljesítményét a termesztési szezon végéig nyomon követték a kollégák. Így azt is láttuk, hogy a termés mennyiségére és minőségére is hatással van az, hogy milyen minőségű a termesztőközeg. A komposzt pedig, ha jó minőségű, a tőzeghez – mint steril anyaghoz – képest több előnnyel is rendelkezik: serkenteni tudja a növények növekedését, javíthatja azok betegségekkel szembeni ellenállóságát, sőt, még hatással lehet az olyan másodlagos anyagcseretermékek szintézisére is, mint a termésben lévő C-vitamin-tartalom.
A komposztnál, mivel tele van élettel, mindig az a kritikus pont, hogy nehéz standardizálni. Hogy a végeredmény jó legyen, az a komposztálás folyamatán és a felhasznált alapanyagok minőségén egyaránt múlik. Most ezt próbáljuk meg az ipari kereskedelmi partnerrel együttműködésben üzemi szintre emelni, hogy azok az eredmények, amelyeket a kísérletekben, illetve a termesztési gyakorlatban láttunk, termékként is elérhetővé váljanak.
Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet hallatán a legtöbbeknek az ősgabonák és a tájfajta paradicsomok szoktak eszébe jutni. Az idei aszályos év következményeképpen a jövőben fel fognak értékelődni azok a növények, amelyek ellenállóbbak ennek a szélsőséges időjárásnak. Mi mondható el ezzel kapcsolatban a tájfajta paradicsomokról és az ősgabonákról? Mennyire tudnak ellenállni a szárazságnak és a hőségnek?
Az ősgabonák abszolút extenzív termesztésre valók, és olyan területeken is lehet őket sikerrel termeszteni, ahol a kenyérbúza már nem versenyképes. A kalászosok egyébként még az idei évet is viszonylag elfogadhatóan teljesítették ország szerte, így az ősgabonák esetén is kijelenthetjük, hogy szélsőséges körülmények között is lehet rájuk számítani. A paradicsom viszont öntözés nélkül nem élne meg. Az idei tapasztalataink a Máriapócsi tájfajtával azt mutatták, hogy a hőt kifejezetten jól tűrte és a besugárzást is elviselte, de öltözés nélkül nem tudott volna megmaradni.
Vannak olyan technológiai kísérleteink, amelyek erősen az extenzív irányba mennek el a tájfajták szabadföldi termesztésében. Például motoros földfúróval kimélyített, komposzttal teli ültetőgödörbe, a megszokottnál sokkal mélyebbre ültettünk szándékosan túlnevelt palántákat, miközben nagyon széles, tehát akár kétméteres ültetési távolságot tartottunk a növények között. Így a korábbi években még homoktajon is megmaradt és termett a paradicsom, de az idei évben már itt is szükséges volt az életmentő öntözés. Az intenzívebb, árutermelést szolgáló rendszerekben pedig elengedhetetlen.
Hogyan tudni segíteni az ökológiai gazdálkodás a talajok vízmegtartó képességén?
Nagyon sokat tud javítani a talaj szerkezetén, és ezáltal azon, hogy milyen a vízbeszivárgás és a vízmegtartás mértéke. A talajszerkezetet javítja a jó talajélet, aminek alapja a szerves tápanyagutánpótlás, a kémiai inputok (műtrágyák, gyomirtók, szintetikus növényvédő szerek) mellőzése és a változatos vetésforgó. Mindez alapfeltétel az ökológiai gazdálkodásban, ami előnyt ad az ökológiai termesztőknek. Ráadásul a fenti gyakorlatok kombinálhatók a forgatás nélküli, sekély talajműveléssel, amivel a mechanikai bolygatást is mérsékelhetjük. A művelési rendszereket összevető tartamkísérletek azt mutatják, hogy az ökológiai művelésű talajok tízszer nagyobb vízbeszivárgási értékeket érnek el, és közel 20%-kal jobb vízmegtartásra képesek, mint a konvencionálisak. A növényeknek pedig sokat tud segíteni a túlélésben az a további egy-két hét, ameddig nedvesen tud maradni a talaj.
Hogyan lehetne még inkább növelni a magyar termelők kedvét, hajlandóságát, hogy még több területet vonjanak be az ökológiai gazdálkodásba, vagy éppen új belépőként ők is becsatlakozzanak ebbe?
Az ökológiai gazdálkodásba való bekapcsolódást mindig erősen motiválták a támogatások, ugyanakkor fontos, hogy ehhez társuljon egy olyan szakmai szaktanácsadás, segítség, ami lehetővé teszi a sikeres átállást és termelést. Az ökológiai gazdálkodás nem csak arról szól, hogy a termelő elhagyja a műtrágyát meg a kémiai növényvédelmet, hanem átgondoltan egy egészen új termelési rendszert kell felépítenie ahhoz, hogy működőképes maradjon. Az átállási idő, amíg még nem jelölhető bioként a gazdaságból származó termék, kifejezetten arra való, hogy a terület megtisztulása mellett fejben is átálljon a gazdálkodó, beletanuljon az új módszerekbe. De ezt sokkal könnyebb megtenni, ha van kihez fordulnia tanácsért. Ezért is hoztuk létre idén a Világítótorony Ökogazdaságok Hálózatát, ami nyolc olyan ökológiai gazdaságból áll, akikkel már régóta együtt dolgozunk: innovatívak, és értékes jó gyakorlatokat tudnak felmutatni.
Ők nyitottak voltak arra, hogy megosszák a tudásukat az érdeklődő gazdálkodókkal, mi pedig azt tapasztaltuk, hogy a leghatékonyabb módja, hogy valaki az öko átállásra adja a fejét, ha látja, hogy ez a gyakorlatban hogyan működik, hogy meg lehet valósítani, meg lehet belőle élni. Megismeri, mik a buktatói, mik az előnyei. A másik oldalról pedig be tudjuk mutatni, hogy a hazai és az európai kereslet hogyan növekszik a biotermékek iránt, mik a piaci lehetőségek, ami szintén motiválhatja a termelőket arra, hogy a biotermék előállítás felé mozduljanak.