Cékla

A cékla az egyik legegészségesebb zöldség, tele van antioxidánsokkal, ásványi anyagokkal és vitaminokkal. Magyarországon a 17. században vált ismertté.

A cékla jellemzői és jótékony hatásai

A cékla a Földközi-tenger környékén őshonos, már i. e. 3000-ben ismerték. Sokan csak savanyúság formájában fogyasztják, de kiváló köretnek, vagy salátába nyersen lereszelve, a frissen facsart céklalé pedig egyenesen kincset ér. A sok antioxidáns és vitamin mellett igen magas a vas,- magnézium -és kalciumtartalma, ezért fogyasztása erősen ajánlott. A cékla gátolja a ráksejtek szaporodását, vérképző, a sav-bázis egyensúlyt, a máj anyagcsere-folyamatait szabályozza. Emellett zsírégető, gyulladáscsökkentő, vérnyomáscsökkentő és méregtelenítő hatása is van, de az állóképességet is tudja javítani, valamint jó a bőrproblémákra és a vérszegénység ellen is gyógyír lehet.

A cékla termesztése

A cékla egy bárhol termeszthető, gyorsan fejlődő zöldség. Leginkább a gyökereiket szokás fogyasztani, de valójában minden részük ehető. A vörös a legelterjedtebb céklaszín, de arany és csíkos változatok is léteznek. A cékla egy gyökérnövény, ezért jó vízelvezetésű, szellős talajra van szüksége. A köves, agyagos talaj akadályozhatja a gyökerek rendes fejlődését, ezért nem érdemes ilyen jellegű talajba ültetni. A magokat április végén vessük el szabadföldbe, majd őszi szedéshez másodvetésre még egyszer június 15. és július 15. között ültessük el, így júliustól egészen októberig szedhetjük a céklagumókat a kertünkből. Ha előkészítettük a talajt, húzzuk ki a sort, majd kézzel szórjuk el a magokat szépen sorban nagyjából 2-3 cm mélyen. Ezután takarjuk be őket egy réteg földdel, öntözzük be a talajt, majd várjunk türelmesen, hamarosan megjelennek a kis magoncok.

Amikor ezek elérik az 5 centis magasságot, kezdjük el ritkítani a sorokat, tehát szedjünk ki néhány magoncot, hiszen, ha mindet meghagynánk, akkor a fejlődésük során egymást nyomnák el és a tápanyag is kevés lenne számukra. A céklamagoncokat elég májusban heti egy alkalommal megöntözni. Ezután a kis növények tovább fejlődnek, és elérik a palántakort - ekkor már 10-15 cm nagyságot is elérik, itt jöhet az újabb ritkítás, érdemes minden második palántát kiszedni. A palántákat rendszeresen gyomlálni és kapálni kell, majd az időjárástól függően heti egy vagy két alkalommal megöntözni. A gumók legtöbbször a vetéstől számítva 100-120 napra már szedhetők.