Dió

A dió a diófélék vagy diófafélék családjába tartozó nemzetség. Közepes, vagy nagytermetű lombhullató fák. Az egyik legértékesebb gyümölcs.

A dió jellemzői és felhasználása

A dió vagy diófa, latin nevén Juglans, a diófélék családjába tartozó növénynemzetség. Több fajtája is létezik, ám Európában a közönséges dió, azaz a Juglans regia a legelterjedtebb. Az egylaki, lombhullató fa átlagosan 15-25 méter magasra nő, díszfaként is ültetik, ám ezen túl számos felhasználási módja is létezik. A dió sokoldalúságának titka, hogy több részét is fel lehet használni, mind termését, levelét és persze fáját régóta hasznosítja az emberiség. Amikor dióról beszélünk, általában a közönséges diófát és diót értjük alatta. Elsősorban termése miatt ültetik, csonthéjas gyümölcsének számos pozitív tulajdonsága van. A dió vitamintartalma is jelentős, de a fa többi részét is előszeretettel alkalmazzák különböző területeken.

Például a diófa egészséges leveleiből főzött tea az idegrendszerre nyugtató hatással van. A bútoripar is jól tudja hasznosítani, hiszen igen szép bútorokat készítenek fájából, mivel könnyen faragható és tartós alapanyag. Emellett számos étel alapanyagaként szolgálhat: készítenek belőle krémeket, süteményeket, csokoládét, jó díszítőelem, tálalható húsok mellé vagy épp salátákra, ehetjük müzlivel és természetesen a dióbél önmagában is értékes, finom nassolnivaló.

A dió jótékony hatása A dió A-és E-vitaminban gazdag, többféle B-vitamin is van a dióban, így például a tiamin, amely ideg- és izomvédő, serkenti a növekedést. A diófa levele frissen, jelentős mennyiségű C-vitamint rejt, a gyógyászatban is használják. Készíthető belőle tea, amely javasolt egyebek mellett bőrproblémákra (akne, sömör). A dió gazdag ásványi anyagokban, növényi rostokban, omega-3-zsírsavakban és a koncentrációnkat is képes javítani. Emellett a dió értékes olaja jótékony hatású lehet vérszegénység és sápadtság esetén, segíthet az erős hajhullás megállításában a diófa levele, amiből teát készítenek, így erősíthetjük a hajhagymákat, de gombaölő hatása is ismert a népi gyógyászatban és emésztési problémákra is jó. Fontos megjegyezni, hogy ugyan néhányan attól félnének, hogy hizlal a dió, mivel zsírban és kalóriában gazdag étel, ám bőséges tápanyag- és fehérjetartalma miatt a diétázók is bátran fogyaszthatják.

A dió betegségei

A növényvédelem a dió esetében jóval bonyolultabb lett, mint pár évtizeddel ezelőtt volt. A dió baktériumos betegsége, a termésburok barnulás/feketedés - továbbá a klímaváltozással összefüggésben egyre jelentősebb károkat okozó betegségek és rovar kártételek megjelenése - egyre nyugtalanabbá teszi a hazai diótermelőket. Ezt egészíti ki a kártevők oldaláról a nyugati dióburok-fúrólégy. Ez néhány éve szinte leküzdhetetlen gondnak látszott.

A nyugati dióburoklégy lárvája, mikor kikelt, lehullik a földre, ahová beássa magát, aztán báb alakban vészeli át a telet, egészen következő év nyaráig. Kiskertben vegyszer nélküli védekezési lehetőség, hogy nejlonfóliát teszünk a diófa alá. A lehulló lárvákat, a lepottyant diókkal és levelekkel együtt összegyűjtjük, megsemmisítjük. Így megakadályozhatjuk, hogy a lehullott lárvák ismét bekerüljenek a földbe, illetve a kikelő imágók elő jöjjenek a talajból.

Tehát kell egy nejlonfólia, amit le kell terítenünk a fakorona alatti területre, de ugyanezt érhetjük el egy vastag mulcsréteggel is, amit közben folyamatosan cserélgetni kell, a régit pedig meg kell semmisíteni. De ez a védekezés sem 100%-os, hiszen akár a szomszédból is bármikor át tud repülni a légy, és megint csak a másik lehetőség az, hogy lepermetezzük a fát: ebben az esetben kontakt és/vagy felszívódó vegyszerrel végzett rovarölő szeres kezelést kell alkalmaznunk. Fontos, hogy mindig csak a hatályos szabályok szerint, engedélyezett anyagokkal végezzük a permetezést!