Fehér fűz

A fehér fűz egykor az alföldön hatalmas fűznyár ligeterdők állományalkotó faja volt, de a folyószabályozásokkal állományai megritkultak - területaránya kb. 1%.

A fehér fűz elterjedése és jellemzői

A fehér fűz jelentőségét növeli, hogy olyan termőhelyeket hasznosít, ahol más fafaj nem tud megélni. Európában az 55. szélességi foktól délre általánosan elterjedt, de előfordul KisÁzsiában, Észak-Afrikában is. Kertészeti változata a szomorúfűz, amikkel parkokban is lehet találkozni. Fája is értékes, ökológiai szerep is nagy: rovar- és madárvilágnak fészkelő, búvó és táplálkozóhely, jó mézelő, pionír faj. Az országban folyók, patakok mentén szinte mindenhol megtalálható. Nagyobb állományszerű előfordulásai inkább a Duna, Dráva és Tisza árterein fordulnak elő.

A fehér fűz nagyobb síkságok lassú folyású vizei mentén öntéstalajok fája, melegigényes, fényigényes, higrofiton. Az öntéstalajokon és a laza hordaléktalajokon jól megél. Nagytermetű, mintegy 30 méteres is lehet. A füzek közt a leggyorsabb növekedésű és legnagyobb méreteket elérő faj. Szabad állásban zömök törzset és szabálytalan, többnyire gömb alakú koronát fejleszt.

A fehér fűz felhasználása

A fehér fűz kérgét láz és influenza esetén ajánlják elsősorban. Fejfájásra, fájdalomra és reumára, mint fájdalomcsillapító szert használják. A virágzat jótékony hatású a méhösszehúzódásokra, valamint az álmatlanságra. Külsőleg fagyott testrészek, sebek, fekélyek kezelésére alkalmazzák. Egyébként a fehér fűz caerulea nevű változatából készülnek a világ legjobb minőségű krikettütői, ezért ezt a változatot krikettütő-fűznek is nevezik.