Kadarka

A kadarka ugyan nem kárpát-medencei fajta eredetét tekintve, ma már annyira fontossá vált, hogy kijelenthető, a kékfrankos mellett a másik hazai szőlőfajtánk.

A kadarka jellemzői

Számos hasonneve van, így például a törökszőlő, a fekete budai, a skadarka Szerbiában vagy a gamza Bulgáriában. A kadarka igazi nemzeti üggyé vált és számos termelő állt mellé, időt és energiát nem kímélve kezdett el alkotni a fajtából. Régi írások a legelterjedtebb szőlőfajtaként említik a 19. században. Jó érés esetén a bora kiemelkedően fűszeres zamatú. Kötöttebb és löszös talajon magasabb minőségű, testesebb vörösborokat, míg lazább homoktalajon vékonyabb, üdébb borokat terem.

Ma a világban közel 1000 hektáron termelnek kadarkát, Magyarországon több mint 300 hektáron találkozni vele, arányaiban a Szekszárdi borvidéken a legelterjedtebb, mennyiségileg pedig a Kunsági borvidéken találkozni vele legtöbbször. Gyakran hasonlítják a pinot noir-hoz, ami elsősorban a kevesebb színanyag miatt van. Közepesen mély rubin, bíbor színvilág, piros bogyós gyümölcsök, cseresznye, friss fűszerek, paprika, mézeskalács, finom herbás és diszkrét virágos jegyek jellemzik. A kadarka nehéz fajta, de érdemes vele foglalkozni, hiszen egy helyi fajtáról van szó, és igazán egyedi, értékes, különleges stílusú borokat lehet belőle alkotni.