Mángold

A mángold első ránézésre azt hihetnénk, hogy valamilyen spenótféléről van szó, pedig a cukorrépával és a céklával van közeli rokonságban. Itt van minden, amit a termesztéséről tudni kell!

Ízben valóban hasonlít zöld társához, de egyes vélemények szerint a mángold ízletesebb. Élelmi rostokban és ásványi anyagokban gazdag, sőt, még rákmegelőző hatással is bír és magas a vastartalma. Mindezek mellett a kiskertek egyik üde színfoltja is lehet.

Termesztés és ápolás

A mángold vetése április közepe felé ideális, előbb ne is próbálkozzunk, mert könnyen megfázhatnak a magok, ezáltal lassul a fejlődés is. Lehet palántázni is, de érdemesebb szabadföldbe vetni, így a növény is szebb lesz. Nem túl hőigényes, a kintre vetett magok csírázása 8-9 Celsius közelében indul meg. Magjait körülbelül 3 centiméter mélyre helyezzük el a felásott, gyommentes talajba, a sortávolság legalább 35-40 centiméter legyen, hogy a terebélyesedő növényeknek legyen majd helyük. Miután a magoncok kibújtak egyelnünk kell majd a töveket, úgy, hogy 40 centire legyenek egymástól a sorban (ültetéskor felesleges méricskélni a tőtávolságot, mert a mag, ami egynek látszik, valójában 2-3, így a ritkítást sehogy sem ússzuk meg).

A talajt tekintve a mángold nem kényes zöldség, de inkább a mélyen rétegzett, meszes típusú közeget kedveli, és a savanyú talajokon nem érzi jól magát, de általánosságban ahol más zöldség is szépen nő(tt), ott a mángolddal sem lesz probléma. Lazább, homokos talajokon kicsit több nedvességet fog igényelni, ezzel számolnunk kell. Előkészületként egy alapos ásás szükségeltetik, frissen trágyázott föld nem feltétel a számára. Fényigénye a közepesnél kicsit magasabb, ezért ne árnyékos helyet jelöljünk ki neki, mert ott satnya leveleket fog hozni, ezzel pedig a lényeg veszik el. Mint máskor, most is az előkészületek sarkalatos pontja a jó minőségű vetőmag beszerzése, a márkásabb, megbízható forrásból származó szaporítóanyagból nagyobb eséllyel fejlődnek egészséges, betegségekkel szemben ellenálló növények.

A már két-három levéllel rendelkező, kiszedésre ítélt palántákat át is ültethetjük, ha ennek eljött az ideje, így akár az eredeti terület dupláján ís díszeleghet mángold. Ilyen módon jó trükk az eredetileg eltervezett területnek csak a felét bevetni, aztán az egyelés után kialakítani a teljes méretű veteményt. A felesleget ajándékozzuk el a szomszédnak, a mángold jól tűri az áttelepítést, a szomszéd pedig hálás lesz. A nagy leveleket növesztő mángold igényli a gyakori öntözést, és jól tesszük, ha a nedvességet mulcsolással marasztaljuk a földjében. A sorok közeit jó ötlet befedni szalmával, vagy épp a fűnyírásból származó nyesedékkel, sőt, ha ehhez még egy kis komposztot is keverünk, akkor biztosan szép, egészséges leveleket kapunk. A mulcsolást a későbbiekben a növény maga megoldja majd, nagy, árnyékoló leveleivel, de az első szedésig érdemes segíteni a mángoldot.

A szedést július közepétől kezdhetjük el, de egy tőről egyszerre 2-3 levelet szedjünk csak le, így a vetemény egészen nyár végéig elláthat minket friss főzeléknek valóval. Egy négyzetméternyi vetésből ilyen módon 4-5 kg zöldség nyerhető, ami egy fő egész nyári adagját jelentheti, vagyis egy két négyzetméteres ültetvényről egy szezonban akár egy egész család is jóllakhat, persze ha nem minden másnap támad gusztusuk a háziaknak mángoldfőzelékre.

Betegségek és kártevők

A cseperedő növényt az öntözés mellett időnként kapálással, gyommentesítéssel kell ápolni, és jó hír, hogy tulajdonképpen nagyjából ennyi dolgunk lesz vele. A mángold leggyakoribb kártevői a nyáron megjelenő, leveleit rágó hernyók, őket szedegetéssel, vagy vegyszeresen távolíthajuk el. Támadhatnak még levéltetvek, amiket szappanos vízzel moshatunk le a levelekről, és lisztharmat is megjelenhet, bár utóbbi inkább a csapadékos, nyirkos őszökön jellemző.