A burgonyabogár hírhedt kártevő, a burgonyafélék és a padlizsán egyik legveszedelmesebb pusztítója. Krumplibogár vagy kolorádóbogár néven is ismeretes.
A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) a rovarok osztályának bogarak rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak alrendjébe és a levélbogárfélék családjába tartozó faj. Egyéb nevei: krumplibogár vagy kolorádóbogár. Ismert rovarkártevő, amelynek mind a lárvája, mind a kifejlett változata komoly pusztítást tud okozni a növénykultúrákban. Az ellene való védekezést nehezíti, hogy Európában nincsenek nagyon természetes ellenségei, ugyanakkor nagyon sok tápnövénnyel rendelkezik.
A burgonyabogár életmódja
A burgonyabogár egész nyáron aktív, télire beássa magát a földbe, átaludva ezt az évszakot (csak az imágó tud áttelelni). Miután tavasszal a felszínre jött, először fiatal növényeken kezd táplálkozni, utána indul meg a peterakás időszaka. A burgonyabogárnak nemcsak a lárvája, de a kifejlett egyede is igen súlyos kártevő, hiszen a bogarak az érési táplálkozásuk alatt 2-3-szor annyit fogyasztanak, mint a lárvák egész fejlődésük alatt. A burgonyabogár 1-2 évig él.
A burgonyabogár előfordulása
A burgonyabogár őshazája valószínűleg Mexikó északi része, illetve Új-Mexikó állam területe lehetett, eredeti tápnövényei feltételezhetően a csucsor nemzetségbe tartozó szárazságkedvelő gyomnövények voltak. A XIX. század közepén a Sziklás-hegység mentén északabbra vonuló mexikói telepesek közvetítésével terjedt el az Amerikai Egyesült Államok északabbi részein, ahol találkozhatott a burgonyával, amit akkor már egy ideje termesztettek azon a vidéken. Új tápnövényén rohamos szaporodásnak indult, s bár a század derekán az előfordulása még csak a Sziklás-hegység közelében fekvő államokra korlátozódott, 1865-ben már tömeges méretű előfordulását dokumentálták. 1874-re érték el az Atlanti-óceán partjait, 1876-ban pedig már Európába induló hajók rakományaiban is felfedezték.
Első európai előfordulását 1877-ben regisztrálták a németországi Mühlheim közelében, de akkor még sikerült kiirtani, csakúgy, mint tíz évvel későbbi, ugyancsak németországi felbukkanásakor. A XX. század első éveitől kezdve szórványosan már más európai országokban is felbukkant. Végleges megtelepedése az európai földrészen 1922-ben történt, amikor Bordeaux környékén egy olyan kiterjedésű gócát fedezték fel, amit már nem tudtak kiirtani. Magyarországon az 1960-as évektől van folyamatosan jelen.
Ma már a burgonyabogár jóformán mindenütt előfordul, ahol gazdanövényeit - főként a krumplit - termesztik. Minden igyekezet ellenére sem sikerült gátat vetni e kártevő rovar terjedésének. Bár a burgonyabogár még nem jelent meg Kelet-Ázsia, India, Dél-Amerika, Afrika, Új-Zéland és Ausztrália mérsékelt égövi területein, az ottani éghajlaton is megvan az esély az elterjedésére.
A burgonyabogár táplálkozása
A burgonyabogár legkedveltebb tápnövénye a burgonya, de előszeretettel fogyasztja más burgonyafélék levelét is. Teljes értékű tápnövénye még a padlizsán és a dinnyelevelű csucsor is. Az imágók kártétele előfordulhat a paradicsomon, míg paprikán csak ritkán fordul elő. Kísérleti és megfigyelési adatok szerint szívesen táplálkozik a vadon termő burgonyafélék közül a nadragulyán és a beléndeken is, ezeken a teljes fejlődési szakasza végbemehet.
A burgonyabogár fajtái
A burgonyabogár rendkívüli genetikai változékonyságára, ezáltal a meglehetősen nagy alkalmazkodóképességére utal, hogy terjeszkedésének alig másfél évszázados időtartama ellenére már a XX. század második felére olyan földrajzi rasszai alakultak ki, amelyek több örökletes tulajdonságukban, így például a tápnövény-specializációjukban is eltérnek egymástól.
A burgonyabogár szaporodása
A burgonyabogár egyedei az ivarérettséget hathetes korukban érik el, a párzási időszak tavasz végétől késő nyárig tart. A nőstény 2500 petét rak le 20-30-as csomókban a növények leveleire. A lárvák 10-14 nap fejlődés után kelnek ki. A lárvák pirosas-rózsaszínűek fekete pettyekkel, később sárgává válnak. Két-három hét alatt teljesen kifejlődik, ezután a földbe ássa magát és bebábozódik. A burgonyabogár a kikelés után azonnal rágni kezd. Egy nyáron akár három generáció is kifejlődhet, de Magyarországra inkább az évi két generáció jellemző.
A precíziós technológiák alkalmazása és a rezisztenciakezelés ma már nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség a fenntartható és versenyképes kukoricatermesztés érdekében.
Új kutatások célja, hogy a hiányzó információk révén jobban megértsük az ökoszisztémák változásainak globális hatásait.
A kiskertek művelése az öngondoskodáson túl állandó elfoglaltságot és új célt is adhat a hátrányos helyzetű családoknak.
Volumenében továbbra is takaréklángon van a termékpálya, értékben pedig még csökken is.
2023-ban olyan megállapodás született a WWF és a K&H között, amelynek célja a biodiverzitás fontosságára való figyelemfelhívás.
Az elmúlt évek időjárási anomáliái – különösen a csapadékszegény, aszályos tavaszok – folyamatosan növelik a posztemergens gyomirtási technológiák jelentőségét a kukoricatermesztésben.