Lazac

A lazac a sugarasúszójú halak osztályának lazacalakúak rendjébe, ezen belül a lazacfélék családjába tartozó faj. Nemének a típusfaja. A tengerben aktív vadász, és gyakran rajokban él.

A lazac jellemzői és elterjedése

A lazac kedvelt halfajta, óriási a kereslet rá, ennek következményeként napjainkban tömegesen szaporítják. Nyugat- és Észak-Európa tengerpartjainál, folyóiban, továbbá a Vizcayai-öböltől Oroszország sarkvidéki területéig találkozhatunk velük. Természetes élőhelyén rendszerint aktív vadász, többnyire rajokban él. Tápláléka többek között a halak, például Ammodytidae-fajok és fiatal heringek. Általában 9-10 évig él. Alfajai a királylazac, a vörös vagy sockeye lazac, a rózsaszín vagy gorbusalazac, az ezüst vagy coho lazac, és a ketalazac. Míg Magyarországon nagyrészt pontyot tenyésztenek, addig az észak-európai és észak-amerikai országok egyik legnépszerűbb tenyésztett halfaja a lazac. Számos formában kapható, hazánkban is, egészben, szeletekben, illetve filé formájába.

A lazac megjelenése

A lazac teste erősen megnyúlt, faroknyele karcsú hal. Pikkelyei kicsinyek, az oldalvonal mentén 120-130, a zsírúszó és az oldalvonal között 11-15 (többnyire 12-14) helyezkedik el. A lazac feje egész kicsi, orra hegyes, szájrése viszont széles, hátranyúlik egészen a szemekig. Az első kopoltyúív valamennyi tüskéje pálcaszerű. A fiatal halak - körülbelül 15 centiméterig - oldalain nagy, sötét foltok és vörös pontok vannak.

A már tengerbe érkezett, fiatalkori ruhájukat elveszített példányok fején kerek, fekete pettyek vannak, oldalaik ezüstösek. Az ívó halak vörös és fekete foltosak, a hímek hasoldala pedig piros színű. A kifejlett lazacok 40-120 centiméter hosszúak, de még a 150 centis hosszt is elérhetik.

Tömege akár 36 kilogramm is lehet. Többek között a sötétcápa (Carcharhinus obscurus) vadászik rá, valamint a Tentacularia coryphaenae nevű galandféregfaj élősködhet benne.