A rét vagy kaszáló, állandóan füvet termő telek, melynek lekaszálttermését mint szénát értékesítik. A rét jogi értelemben a termőföld egyik művelési ága.
A rét olyan füves terület (ideértve a mesterségesen füvesített területeket is), amely legalább 5 évet meghaladóan, ugyanazon területen helyezkedik el, és amelynek fűtermését rendszeresen kaszálással hasznosítják, tekintet nélkül arra, hogy esetenként legeltetik. A rét a legelőtől csak abban különbözik, hogy termése lekaszálható, míg a föltétlen legelő termése csak legeltetés útján értékesíthető. A rét mezőgazdasági jelentősége abban nyilvánul, hogy különösen a tenyészállatok számára a legalkalmasabb takarmányt szolgáltatja, és termése rendszerint biztos.
Különbség tehető természetes és mesterséges rét között. Előbbi az ember hozzájárulása nélkül jön létre, utóbbit mesterséges úton, vetéssel létesíttetik. Fekvés tekintetében van völgyi vagy lapályi, hegyi és erdei rét. A folyamok és patakok mentén elterülő lapályrétek rendszerint a legértékesebbek, mert nyirkos talajuk a réti növényzet vízszükségletét kielégíti. A rét értéke nagy mértékben függ a széna minőségétől is. Habár a szénatermés mennyisége és minősége elsősorban a talaj- és éghajlativiszonyoktól, valamint a rét fekvésétől függ, helyes kezeléssel és kellő gondozással minden rét hozama kisebb-nagyobb mértékben fokozható.
Sokan várnak a takarmánykeverő-kiosztó gépek beszerzésével, de vannak olyanok is, akik visszaadták az elnyert pályázatot.
A kész olaj minőségét nemcsak az alapanyag határozza meg, hanem az is fontos, hogy milyen módszerrel választják el az olajat a növényi szövetektől.
A szakértők szerint a magyar búzatermesztésnek a mennyiségek termelése helyett inkább a minőségre kellene koncentrálnia.
A magyar agrárium előtt álló egyik legfontosabb kérdés, hogy miként lehet átadni a gazdaságokat a következő generációnak.
Komoly változások előtt áll a magyar mezőgazdaság, miközben az idei évben óriási veszteséggel számolhat az ágazat.
