Nagy Z. Róbert • 2026. június 21. 05:59
A paradicsompalánták, mostanra már minden kertben a helyére kerültek. Mindenki túl van az ültetésen és figyeli a növényei állapotát, valamint várja az első terméseket. Nem mindegy azonban, hogy milyen talajban van a növényünk, a bőséges mennyiségű zöldséghez ugyanis nem árt néhány dologra odafigyelni.
Legyen ökológiailag változatos a kert
Biztosan minden hobbikertész találkozott már néhány, a paradicsomokra jellemző betegséggel. Ezek akár most is jelentkezhetnek. A három talán legismertebb paradicsomokra jellemző betegség a feketetalpasság, a zöldtalpasság és a sárgatalpasság. A feketetalpasság (csúcsrothadás), amit jellemzően a kalcium hiánya okoz, abban nyilvánul meg, hogy a bogyó alja elkezd befeketedni. Ez nem egy fertőző betegség, ez nemes egyszerűséggel egy anyag, a kalcium hiányát, vagy gátolt felvehetőségét mutatja. A zöldtalpasság is egy hiánytünetre utal, de ebben az esetben a kálium hiányára. A jelenség szinte azonos, viszont máshol láthatjuk mindezt, nem a bogyó alján, hanem azzal „átellenben”, a kocsány felőli részénél. A harmadik pedig a sárgatalpasság, szintén a kalcium hiányát jelzi, viszont ezt az előbbi kettőnél jóval később lehet észrevenni, érés körül, ugyanis a bogyók teteje sárgás színű, majd alatta jelentkezik színátmenettel a piros szín. Viszont belül lehet szinte teljesen fehér, éretlen és ízetlen
- sorolta a főbb hiánytüneteket Illés Olivér permakultúrás kertész „Az Ehető Kert” megálmodója az Agrárszektornak.
A paradicsomok az egyik legkedveltebb kiskerti növények, köszönhetően változatosságuknak, mind színben, mind formában és ízben is. Termesztésük viszonylag nem bonyolult, és „csodaszerek” nélkül is jó eredményeket érhetünk el esetükben. A természetben élő növények sem kapnak növényvédő szereket, tápanyag utánpótlást biostimulátorkat, sőt még öntözést sem, mégis van növekedés, reprodukció és termésképződés
- mutat rá az alapokra a permakutúrás szakember. Hangsúlyozza, hogy a természetben egyébként nem igazán lehet kiemelni, kiragadni semmit, hiszen az maga egy rendszer, ott megannyi összefüggés van, amely jellemzően szimbiotikus viszonyok. Egymást támogatják állatok, növények és gombák. A rendszer részei a kórokozók és a kártevők is, mindennek megvan a maga szerepe, fontossága, az, amiért ott, abban a pillanatban jelen van, és azt a funkciót látja el.
Ezek a kártevő-kórokozó címkék csak az ember által létrehozott, mondhatni „steril kertekben” vannak csak. Az, amikor mindent kiirtunk, és a terület szinte teljes egészében akarat kinyilvánításról szól, az már rég nem jó. Amikor a kertész azt akarja, hogy csak és kizárólag azok a növények, vagy állatok, vagy gombák legyenek jelen, amit ő akar, és amikről ő úgy gondolja, hogy azok a jók és odavalók. Ilyenkor már sajnos nem tudunk rendszerről beszélni, ez már megcsorbult, ahogyan én magam szoktam nevezni, ez nem más, mint egy ökológiai sivatag
- hangsúlyozta Illés Olivér. Hozzátette:
bár van benne elvétve valamennyi növény, maximum 10-20 faj és fajta, de az édes kevés: véletlenül berepül egy veréb, és szomorúan látja, hogy itt nincs keresni valója, hiszen se táplálék, se búvóhely. A kertész azt olvasta, hogy trendi a darázsgarázs, ezért vásárol is egyet a boltban, és kiakasztja. Részben egyszerűbben el lehet készíteni otthon, mint ahogyan azt sokan gondolnák, másfelől, kihelyezik, és csodálkoznak sokan, hogy nem foglalják el a rovarok. Ez normális, hiszen a „lakáson” kívül, semmi egyéb élethez szükséges feltétel nincs a környéken, sem búvóhely, sem víz, sem pollenforrás.
Ami a paradicsomnak kell
A korábban említett három gyakori paradicsom betegség mind tápanyagellátási problémára vezethető vissza. Azaz, ha a talaj egészséges, akkor tápanyagtartalma kiegyenlített, ilyen esetben a benne élő növényeknél sem alakulnak ki hiánytünetek.
Visszakanyarodva kicsit a kertre és a paradicsom palántákhoz, én azt vallom, hogy az egészséges és - a szó legnemesebb értelmében vett - jó talaj az alfája és omegája mindennek. Ha a talajunk egészséges, akkor abból fakad az, hogy egészségesek lesznek a növényeink is. És itt ismét szokott lenni félreértés, hogy akkor „hozatnak” sokan „jó” talajt. Ezt sajnos nem lehet hozatni, ezért meg kell dolgozni, és sokat tenni érte. Ha százalékosan kellene kifejezzem, hogy melyik kerti tevékenységre fordítok a legtöbb időt, akkor az a talaj építés lenne. Helytelenül úgy szoktam megfogalmazni, hogy a talaj egy élőlény, hiszen annyira sok csodás lény alkotja, amelyek egymásra támaszkodva jobbítják a minőségét, és az egész bioszféra a felső pár centiben van, a talpunk alatt. Ha az szenved, szenvedni fog minden, ami abból nő ki
- mondta a szakember. Kiemelte, a talaj egyébként egyszerűen működik, legyen rajta szerves anyag, és ne legyen bolygatva vassal (ásás, szántás, rotálás). Továbbá a vegyszereket sem igazán díjazza - nem lehet úgy kijuttatni semmilyen permetszert, hogy az csak a levél felületén maradjon rajta. Ami lecsöpög, az bizony a talajt is károsítja, nem csak azt, ami „ellen” ki lett.
Ha hátra lépünk egy jó nagy lépést, és - ahogyan azt angolul mondják „the big picture”-t - a nagy egészet nézzük, akkor látható, hogy nincs szükség igazándiból semmilyen külső, boltban vásárolható termékre. Nemes egyszerűséggel törekedjünk arra, hogy a kertünk egy rendszer legyen, ahol hihetetlenül magas a biodiverzitás. Ennek fényében tudjuk elérni azt, hogy kimagasló legyen a teljes rendszer ellenálló képessége. Megjelenhetnek kártevők, de szinte egyből megjelennek azok természetes ellenfelei is. És még egy szó a talajról - jómagam rengeteg komposztot használok. Ahol élünk, a veteményesben kvázi könyékig kellene kapirgálni azért, hogy ha meg szeretném találni az eredeti talajt, amit egyébként 2021. tavaszától vigyázok (nem művelek), ugyanis akkor költöztünk ide
- közölte lapunkkal Illés Olivér. Hangsúlyozta:
Fontos megjegyeznem, hogy sokat komposztálok, mindezt etikus forrásból, ugyanis a rendelkezésemre álló zöld javak (nem zöld hulladék), mind olyan helyről származnak, ahol kidobásra várna, vagy elégetnék, vagy egyszerűen csak „szemét”. Ilyen pl. a szomszédból a friss lótrágya, amit csak átvillázunk, vagy a szomszédoktól és környező utcákból összegyűjtött metszésből vagy fűnyírásból származó növényi részek.
Mint elmondta, összességében, arra bátorít mindenkit, hogy kicsit hagyja magára a kertet, élvezze, figyelje meg mi történik, mi változik, vagy mi szeretne történni, ha hagynánk. Emellett válasszunk jó fajtákat, tanuljuk ki, mi válik be a saját területünkön, a kertünk adottságaidhoz mérten. Próbáljunk ki régi tájfajtákat is. Lehetőleg kerüljük a hibrid zöldségeket, hiszen azoknak nem javasolt visszafogni a magját, mert az utódok már nem tartják meg a kedvező tulajdonságokat.
Éljünk együtt a kerttel, éljünk benne, legyünk részesei, így lehet a legjobban támogatni a terület, ha megértjük.